A mi iskolánk a legjobb iskola. Az udvar kicsit sivár, kicsit félelmetes, de kit érdekel, amikor annyi lépcső, lejáró, feljáró adódik bent, az épületben. Adódik még egy csomó emelet és forduló, helyekkel, ahova nem szabad menni, és más helyekkel, ahol eltévedünk.

Az udvar négyszögű, körülzárja a kétemeletes, erődszerű épület. Két szemben álló falon a földszinten ráccsal, fentebb semmivel sem védett ablakok sorakoznak. A harmadik falon, középen az épület udvari kijárata, bejárata, vele szemben a hátsó nagykapu boltíves alagútja, itt akár hintó is befér.

Az udvari ki- és bejárat bal oldalán, a sarokban, csemegés kisablak. Broszkucát is árulnak. A broszkuca szörnyzöld mázas csonka kúp, drapp papírszoknyán csücsül. Ha a fejét leharapják, vizenyős, morzsálódó, mélybarna massza bukkan elő, nem értem, hogy lehet megenni. Imádják. Brrr!

Kapcsolódó

László Noémi: A mi iskolánk

Amerre én járok, még a fák is sírnak, sűrű ágaikról levelek lehullnak.

Magyar Közoktatás

Az udvari ki- és bejárat másik oldalán, a sarokban nyílik a tornaöltözők ajtaja. Az aszfaltozott udvaron foci- és kézilabda meccsek, évnyitók, évzárók zajlanak. Meccsen rohanunk, üvöltünk, taszigáljuk egymást. Évnyitón, évzárón feszengünk, unatkozunk, méregetjük egymást.

Tornaórára nem megyek, tele vagyok igazolatlan hiányzással. Évharmad végén levonják a magaviseletemet. Ülök az osztályban, olvasok, vagy a csöndes épületben mászkálok. Jól lehet fenéken csúszkálni a nagy saroklépcső félhold alakú mélyedésében, ahová szünetben semmi esély odaférni.

Tornaórára akkor járok, amikor van bukfenc, fejen állás, kézállás, híd és cigánykerék. Az jó. A szőrlabdadobás, rúdmászás, helyből távolugrás, bakugrás nem jó. Van, aki rányekken a bakra. Az fáj. Egy-egy nagyobb fiú alatt szétesik a bak, aztán szuszogva pakoljuk egymásra a darabokat.

Amikor tornalógás okán bent mászkál az ember, akkor paradicsomi labirintus a suli, a legjobb iskola. Az emeleti folyosófalon fakó érettségi tablók lógnak, hátrafésült hajú, kopasz tanár urakkal, arcukon fess bajusz, sötét keretes szemüveg. Tanárnők, ha vannak, a frizurájuk többemeletes.

Igaz, ami igaz, Géza bácsi imádnivaló. Napbarnított, szőke, kék szemű és kopasz. Meleg hónapokban fehér sortban jön-megy. Mosolyog. Nem lát el az alacsony, szemüveges lányok bugyráig, akik utálják a labdajátékokat, de ha kell, körbecigánykerekezik az udvart. Ezt nincs, ahonnan tudja, ilyet sosem kellett csinálni. Kár.

Jó a tornaóra, mégsem megyek. Nézem a szertárak ajtaját. Biológia, földrajz, fizikum. Az ajtók mögött összetekert térképlepedők, kék-piros rajzú táblák a keringési rendszerről, herbáriumok, bogárgyűjtemények, egy szétszedhető csontváz és pár kitömött állat, a fizikumban pedig van réztekercs, mágnes, vasreszelék. És még egy csomó minden.