Az elmúlt évtizedekben folyamatosan romlik a diákok egészségi és fizikai állapota, sőt a sportolás, illetve testmozgás iránti érdeklődésük is egyre inkább hanyatlik. Ezzel ellentétben viszont az elméleti órák száma rohamosan nő, a délutáni szabadidős tevékenységeket pedig az érettségi tantárgyakra való felkészülés és a kisegítő órák teszik ki többségben. Ezek az elkeserítő jelenségek jellemzik a jelenkort, és alakítják a jövő generációját.

Mindenki fáradt, senkinek nincs ideje semmire

A sportolás és a mindennapi testmozgás egészségre gyakorolt jótékony hatásait mindenki fel tudja sorolni már. Mindenki tudja, hogy fontos és szükséges ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, hosszú életet éljünk. Mindenki tudja, hogy az egészségünk a legfontosabb, és azt is, hogy ha egészségünk nincsen, akkor semmink sincsen. Azt is tudjuk viszont, hogy az egyszerű, ám rendszeres hétköznapi testmozgással optimális szinten tarthatjuk a testsúlyunkat, sőt még a szellemi jóllétünkre, azaz kedélyállapotunkra is rendkívül kedvező hatással van.

Az olyan jelenkori civilizációs betegségek, mint a túlsúly okozta szív- és érrendszeri problémák, a magas vérnyomás és a cukorbetegség mind megelőzhetőek lennének, ha hétköznapi életstílusunkból nem maradna ki a fizikai aktivitás. Mindenki fáradt, és senkinek nincs ideje semmire. Hogyan és meddig kívánunk még így élni? De ami még fontosabb – hogyan és miként segítjük a jövő generációját egy olyan életstílus kialakításában, melyben mind fizikálisan, mint mentálisan egészségesebben élhetnek?

Az ülőmunkával lehet sokat keresni

Nem, a válasz nem „pluszmatekórában”, a tízes érettségiben és az államilag támogatott egyetemi helyben rejlik. A mai gyermek számára az ülő- és „az egy kattintásnyi” munka a vonzóbb, de nem azért, mert kényelmes és könnyű, hanem mert sokat lehet keresni vele. Képernyőméretűre zsugorodott a világ, és már senki nem akar olyan munkát végezni, amihez viszonylag sok, sőt megerőltető fizikai munka szükségeltetik.

Hiszen akár egy házat is megtervezhetnek, és felépíthetnek a megfelelő számítógépes programmal már, ráadásul jobban is fizet, mint a kétkezi mesterség. Ha pedig időközben esetleg olyan egészségügyi problémáik adódnak, mint a mozgásszegény életmód okozta túlsúly, megrendelhetik maguknak a „legszuperebb” és „leghatékonyabb” étrend-kiegészítőket és az úgynevezett fogyitablettákat, melyekkel varázslatos módon hetek alatt szabadulhatnak meg a hosszú évek alatt felhalmozott pluszkilóktól. Egy gombnyomásra letölthetőek a különböző edzésalkalmazások, sőt akár az otthon kényelméből is edzhetnek online egy profi személyi edzővel, aki még a megfelelő étrendet is megírhatja nekik. Persze nem ingyen.

A döntés ingyenes

Sokat hallani manapság, hogy semmi sincsen ingyen, pedig a legértékesebb dolgokért egy árva vasat sem kell fizetnünk. A döntés képessége, mellyel felállunk a képernyő elől, és felhúzzuk a futócipőt, ingyen van. A mozgás szabadsága, a tiszta levegő és a belső párbeszédünk, mellyel motiválni tudjuk magunkat a „csak még egy lépésre”, amikor elfáradunk, ingyen van. Emberi lényként olyan aggyal rendelkezünk, amit még most sem volt képes semmilyen hiper-szuper számítógép túlszárnyalni, mégis, ha belegondolunk, egész testünk legcsodálatosabb szervét inkább használjuk a profit termelésre, mint arra, hogy valóban örüljünk az életnek.

A technológia az emberiséget olyan mértékbe kerítette a hatalmába, hogy elfelejtettünk elegendő energiát fektetni az egészségünkbe, a valódi jóllétünkbe, nem beszélve szociális kapcsolatainkról. Elgondolkodtunk már azon, hogy az esti híradóban miért csak az utolsó pár perc szól a sporthírekről, vagy hogy az újságokban miért kapja ez a témakör az utolsó oldalt? Vagy ami még érdekesebb… az iskolában miért ebből a tantárgyból van a legkevesebb? Pedig a reklámok túlnyomó része az egészségről szól: „mozogjunk mindennap legalább fél órát”, „igyunk legalább másfél liter folyadékot”, „óvjuk az egészségünket, járjunk a természetben”, „gyermekeink testi-szellemi jólléte érdekében, töltsünk minél több minőségi időt velük”… és még sorolhatnánk. A média tele van az egészséges életmódra vonatkozó jótanácsokkal, a csapon is az folyik, hogy mit és hogyan kell tenni, de valamiért mégsem teszi senki, vagy csak oly kevesen.

Hétköznapi rutinjaink hatalma

Ami hiányzik mindazokból, akik csak nézik az effajta reklámokat, de nem tesznek semmit, az a tudatosság, melyet a legegyszerűbben az iskolai testnevelés- és sportórákon sajátíthatnának el. Természetesen ha az mindennapos volna. Semmi sem válik természetessé és egyértelművé, ha az nem válik a mindennapjaink részévé. A hétköznapi rutinjaink tesznek minket azzá, akik vagyunk, akarva-akaratlanul is befolyásolva mind a fizikai, mind a szellemi jóllétünket.

Egy átlagos hetünk gyors elemzésével igen könnyen választ kaphatunk arra, hogy mit teszünk meg, és mit nem teszünk meg annak érdekében, hogy teljes körű és a lehető legegészségesebb életet élhessünk. Országunk tanügyi rendszerének heti egy vagy maximum két tornaórája közel sem elég ahhoz, hogy kialakulhasson a tanulóban a mindennapi testmozgás egészségmegőrző és betegségmegelőző tudatossága. A testnevelés-oktatás legfőbb célkitűzései között büszkén szerepel az élethosszig tartó aktív és tudatos testmozgással teli életmód kialakítása, ám ez a jelen körülmények között semmiképp nem vagy csak igen csekély mértékben valósítható meg.

Fizikailag inaktív tantárgyak

Az iskolai tantárgyak több mint kilencven százaléka fizikailag inaktív, azaz padban ülős, tanárra és táblára figyelős, papírra körmölős tevékenység, ami ellenben megköveteli az igen magas szintű szellemi aktivitást. A szellemi aktivitás, a koncentráció és a figyelem legnagyobb mértékben a tanuló érdeklődésétől, a tanóra idegrendszerre ható impulzusaitól, illetve az agy oxigenizációjától függ. Ez utóbbit mi sem segíthetné elő a leghatékonyabban, mint a fizikai aktivitás, azaz a mozgás. Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy az iskolai teljesítmény nagymértékben nő azon tanulók esetében, akik rendszeres, azaz mindennapi testmozgást végeznek, vagy aktívan sportolnak. Tévhit, miszerint a sportoló gyerekek butábbak a nem sportoló társaiknál, vagy gyengébb a teljesítményük az iskolában.

A fizikailag aktív életmódot folytató tanulók figyelmesebbek, könnyebben tudnak koncentrálni, energikusak és fogékonyabbak a tanulásra. Nem beszélve az olyan pszichológiai jelenségekről, mint a depresszió vagy a szorongás, melyek ritkábban vagy szinte alig fordulnak elő az aktív életmódot folytató tinédzsereknél. Az iskolai szünetek szabad levegőn való aktív töltése nem véletlenül ajánlott, és a „szellőztesd ki a fejed”, vagy „vezesd le az energiádat” típusú mondatok sem hiába hagyják el a pedagógusok száját. A csak az elméleti tantárgyakra fektetett túlzott hangsúly igencsak hozzásegíti a jövő generációját a szinte teljesen mozgásszegény életmód képviseletéhez. A diákok többsége úgy várja a testnevelésórát, mint a karácsonyt, ami csak egyszer van egy évben, hiszen ők érzik a legjobban, hogy mennyire szükségük van rá. Korosztálytól függetlenül.

A mozgás képessége legalapvetőbb emberi tulajdonságunk, mely életünk első pillanatától az utolsóig velünk tart. Legyen óvodás vagy gimnazista, egyetemista vagy felnőtt, idős és aggastyán, egyaránt igényli a mozgást, a helyváltoztatást, az aktivitást. Töltsünk be bármilyen társadalmi szerepet az életünkben, ha inaktív életet élünk, előbb-utóbb végül mégis rákényszerít a testünk, szervezetünk és legfőképpen az egészségi állapotunk az aktívabb életvitelre.

Ami felszabadít és kikapcsol

A testnevelés- és sportoktatás mindennapossá tétele egyáltalán nem szürreális álomkép, hiszen Magyarországon ez már megszokott és egyértelmű. A világegészségügyi szervezet (WHO) a gyerekek számára napi 60 perc fizikai aktivitást javasol, mellyel nemcsak az inaktív életmód csökkentésére hozza fel a figyelmet, hanem a testmozgás egészségre gyakorolt preventív mivoltára is.

Sajnos a valóság mégis azt mutatja, hogy a tanulók idejük legnagyobb részét inaktívan, padban ülve töltik. Az órák közti szünetek a telefonról szólnak, mellyel nemcsak a mozgást és a rekreációt vonják meg maguktól, hanem a szociális interakciókat is, ami talán sosem volt nagyobb veszélyben, mint napjainkban. A délutáni, iskola utáni program szinte csak a kisegítő órákról szól, legyen szó matematikáról, román vagy angol nyelvről, esetleg más vizsgatantárgyról, minekutána a diák, aki a napjának több mint a felét padban töltötte, hazaérve nekilát a másnapi házi feladatainak. Szerencsésnek mondható az a gyermek, akinek még jut ideje heti 1-2 vagy akár több alkalommal valamilyen sportot űzni. Az elvárások magasabbak, mint valaha, és nemcsak a vizsgatantárgyakat tekintve.

Talán semmi sem volna hatékonyabb a hétköznapi robot kiszabadulásából a gyermek és felnőtt számára is, mint az olyan típusú testmozgás vagy fizikai aktivitás, ami felszabadít, kikapcsol és energiával tölt fel. Az iskolai testnevelés és sport jelenlegi óraszáma közel sem elég a gyerekeknek, legfőképpen a jelen körülmények között. A mozgás szocializál, emberekkel hoz össze. A mozgás öröm és létszükséglet. A mozgás egészség. De hát… ezeket mind tudjuk. Csak tenni kell érte.

(A szerző a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum tornatanára.)