„Csíksomlyó egy lelki oázis, minket, csángóföldieket megtartott a magyarságunkban” – így készül a búcsú szónoka
„Csíksomlyó meghatározta a gyermekkoromat, utat mutatott” – kezdte történetét az idei búcsús mise csángóföldi származású szónoka, Salamon József, akit arról kérdeztünk, hogyan készül a hétvégi ünnepre. Elmondása szerint váratlanul érte a felkérés, hiszen nincs tudomása arról, hogy csángó pap tartotta volna valaha is a csíksomlyói búcsú szentbeszédét. „De ez a kegyhely csodája: egy emberré, egy lélekké, egy imává formálja a Kárpát-medence magyarságát” – jelentette ki.
Salamon József lelkipásztor Csíksomlyón részesült az első, igazán mély istenélményeiben, gondolkodására, a papi hívás és a hétvégi felkérés elfogadására egyaránt hatással voltak egykori zarándoklatai. Noha gyermekként nem értette, hogy édesanyja, népes családjával az oldalán miért telepedik le minden évben ugyanarra a helyre a péntektől vasárnapig tartó ottlétük folyamán, ma már világos számára: az Árpád-házi Szent Erzsébet szentkép, és az alá függesztett utolsó vacsora képe erőt adott az asszonynak. Míg a szent az árváit támogatta, addig anyja nagy küzdelmek árán igyekezett fenntartani a nagycsaládot, és sikerrel járt, mert hittel hagyatkozott az Istenre.
Sosem a padon, hanem mindig a kép alatt sorakoztak családtagjaival, kisgyermekként azt érezte, Csíksomlyón nem is történhetne ez máshogyan, ott az ő helyük a szentképek alatt, ahol édesanyjuk ráncai kisimulnak. Az isteni gondoskodás és szeretetet minden évben megmutatkozott valamilyen formában, lélegzetvisszafojtva nézte a kálváriát, a Salvator kápolnát, az imádkozó és egész éjjel virrasztó népet, a Szent Szűz érintése túlviláginak hatott, a Szent Péter-templom látogatása otthonos érzetet keltett benne.
Kapcsolódó
„Ha betérek a kegytemplomba, ma is látom magunkat a kép alatt, édesanyám áhítatát, és minket, gyermekeket, ahogyan a fáradtságtól összeroskadunk a földön” – idézte fel a lelkész. Talán kezdetben csupán egy megérzés volt, ma már biztos benne, hogy a pünkösdi élmények a papi hivatás felé terelgették: „Csíksomlyó egy lelki oázis volt, a helyszínen még a csángóföldiek is szabadon énekelhettek és imádkozhattak magyar nyelven”. A kegyhelyen elsóhajtott magyar fohászok megtartották a Moldvába szakadtakat magyarságukban és keresztény hitükben, ami napjainkban is sokat jelent a közösségnek.
Éppen ezért nem tétovázott, amikor a ferences atyák arra kérték, idén tartsa ő az ünnepi mise szentbeszédét. Tudta, hogy a moldvaiak képviseletében köszöntheti a Szent Szűzt pünkösdkor, és annak ellenére, hogy izgalom tört rá, a nemleges választ kizárta, mert látta maga előtt a moldvaiak hűségét és ragaszkodását a Szűzanyához. A csángóföldieknek ugyanis a hit volt a biztatásuk és a jövőjük, belekapaszkodtak az égiekbe, és képesek voltak arra, hogy megtartsák a kultúrájukat, hagyományaikat és értékeiket.
Ugyan sokan ma már nem beszélik az anyanyelvüket, a hitük még mindig szilárd, és ehhez az évente ismétlődő csíksomlyói búcsú is hozzájárult. A katolikus egyház, az erdélyi magyarság és a hit összefonódásából született meg az a moldvai egyház, amelyből jómaga is töltekezett: a csángók egy részét kivetkőztették a nyelvükből, de gyökereikben felfedezhetők a magyar értékek és a magyar tanítók, ezek terelgetik minden évben „haza” az elszakadtakat.
„Vagyunk” – ez az idei pünkösd üzenete
Az idei búcsú mottója „a Magasságbeli ereje borít be árnyékával” (Lk 1,35) igerész, de az, hogy csángóföldi lelkipásztor szónokol az ünnepi szentmisén, hangsúlyossá teheti a nemzet tudatában, azt az üzenetet is, hogy „vagyunk”: megmaradtak a csángók, megmaradt a nemzeti összetartozás, illetve nyomatékosan van jelen a hit és találkozás ereje – vélekedett Salamon József. Pappá szentelésekor az „oltalmazz engem, Istenem, mert én benned bízom” igerészt választotta iránymutatójaként, ez a mottó sem lehetne aktuálisabb, ugyanis a több, mint egy éve tartó járványidőszak és annak viszontagságai megpecsételték az emberiség hitét. Az imádság, a bizalom és az egymás egészségének tiszteletben tartása mégis lehetővé tette, hogy hétvégén zarándokok százai vonulhassanak a Szűzanyához.
A múltév kihívás volt, elgondolkodtatta az emberiséget arról, hogy mit jelent távol lenni értékektől, családtagoktól, barátoktól, közösségtől. Megmutatta, hogy ha a gyökerek szakadozni kezdenek, előbb-utóbb a teljes közösség szétesik. A járványidőszakot csakis bizalommal és istenhittel vészelhetik át a keresztények, mert a koronavírus megpróbálta elszakítani egymástól az embereket, illetve sokaknak meg kellett küzdeniük a bezártsággal, a szeretet hiányával, a családi és anyagi problémákkal egyaránt, „mintha ellopták volna a nemzeti és keresztény értékeinket, lassan kezdtünk kiüresedni, és egy olyan online világba temetkezni, ami csöppet sem reális”. Egy ilyen helyzetben valóban szüksége volt az emberiségnek az oltalomra, amely – ha csak azt vesszük alapul, hogy a zarándoklat idén megvalósulhat – intenzíven megmutatkozott.
Pünkösd a lélek kiáradása: a Szentlélek formálja egy emberré a népet
A lelkipásztor kiemelte, Csíksomlyó ereje a Szentlélekben keresendő, amely jelen van a teremtésünkkor, a keresztelésünkkor, az életutunk folyamán. Benne van az imánkban, a tetteinkben, a gondolatainkban, azaz bennünk és közöttünk létezik. Képes összefogni a teljes magyarságot, összetartani a Kárpát-medencei kereszténységet. A Szentlélek összefűző erejének és a Szűzanya gondoskodásának köszönhető, hogy a csíksomlyói zarándoklat nemzeti kegyhelyként él a tudatunkban és szívünkben.
Hozzátette, senki sem vár meghívót a zarándoklatra, nem is népszerűsítik túlzottan, mégis minden keresztény tud az időpontjáról, és aki csak teheti, részt vesz az ünnepen. A zarándokhely varázsa az is, hogy egyénenként mindenki magáénak érzi, minden magyarajkú ember, érkezzen a világ bármely pontjáról, otthon van Csíksomlyón. Az búcsú idén korlátozott lesz, de aki ünnepelni akar, megtalálja a módját, hogy lélekben felemelkedjen, mert a létszámkorlátozás, a távolságtartás és a szabályok betartása ellenére is fohászkodhat egyként a közösség.
CSAK SAJÁT
.jpg)
