Sokan úgy vélik, hogy nincs lényeges különbség a vécétípusok között. Ám ez a vélekedés gyorsan megváltozik, ha valaki találkozik egy hagyományos, lapos öblítésű WC után egy olyannal, amelyik mélyöblítésű, vagy más néven „csobbanós”, írja a femina.hu portál hangsúlyozva, hogy az utóbbi az egészségre káros, veszélyeket rejt.

A hagyományos vécék csészéjében egy párkány található, amelyre a vizelet és a széklet ürül, majd innen a vízsugár továbbítja ezeket a csatornába. Azonban azokban az időkben, amikor egyre több panel- és társasház épült, és a lakások kisebbek lettek, a fürdőszobákat gyakran úgy alakították ki, hogy nem fért már el az ablak, ezért nőtt az igény az olyan illemhelyiségekre, amelyek hatékonyabban szűrik a kellemetlen szagokat.

Ebből a szükségletből született meg a mélyöblítésű vécék fogalma. Itt a végtermék közvetlenül a vízbe kerül, és az öblítővíz ezt továbbítja a csatornába. Ennek eredményeként a kellemetlen szagok kevésbé terjednek a levegőben, és ezek a vécék könnyebben tisztán tarthatók, kevésbé vízkövesednek. Azonban jócskán vannak hátrányai.

Egyfelől bosszantó és kellemetlen, hogy a mélyöblítésű vécék használatakor a víz visszafröccsenhet, másfelől az is negatívum, hogy mivel a végtermék azonnal eltűnik a vízben, az ember sosem tudja azt megfigyelni. Ez pedig gondokat okozhat, főként az egészségügyi problémák esetén, mint például a gluténérzékenység vagy a zsíremésztési zavarok, amelyek a széklet állapotának megváltozásával járnak. A mélyöblítésű vécék megakadályozzák használóikat abban, hogy egyes egészségügyi problémáikat még korai stádiumban felismerhessék. 

Kisgyerekek és idősek esetében különösen fontos lehet mindez. Ha például az orvos székletmintát kér, akkor az is számít, hogy milyen típusú vécét használ a páciens.