„Túl stresszes voltam az elmúlt időben, biztosan ezért betegedtem meg”.  „Olyan stresszes vagyok, muszáj volt nyugtatót bevennem.” „Szegény gyereket annyi stressz éri az iskolában!” – ismerősen csengő mondatok, a stressz szinte mindig negatív értelemben jelenik meg társalgásainkban, és kishíján démonizálva van. Kevesen tudják azonban, hogy a stressznek is több formája van, akár jótékony is lehet.

A stressz egy fiziológiai, pszichológiai és viselkedésbeli válaszreakció, amit egy úgynevezett stresszorra adunk. Stresszornak számos dolog tekinthető, amely valamilyen mértékű alkalmazkodásra kényszerít. Nyilván egyénekre lebontva más dolgok miatt lehetünk stresszesek. Ha a középiskolára gondolunk, lehet valakik a matek, míg mások a román órák előtt izgultak jobban. A nagyobb stresszt okozó tényezők azonban megegyezhetnek, így például egy temetés, egy fontosabb vizsga vagy házasságkötés szinte mindig nagyobb stressz-szinttel jár.

A stressz olyan, mint a fűszer. Ha nincs jelen, az ételnek nem lesz íze, ha túl sok van, akkor meg amiatt lesz ehetetlen. Amikor pont jó mennyiségben van jelen az életünkben a stressz, vagyis motivál, segít a koncentrációban, felkészíti a testünket egy esetleges veszélyes helyzetre, akkor eustressznek, míg, ha inkább teljesítményromboló és lefagyást eredményező, akkor distressznek nevezzük. Tehát a sokszor rosszallón emlegetett stressz igen fontos része az életnek. Egy vizsga előtt ez a reakció az, ami segít motiválni minket, hogy tanuljunk, míg a vizsga közben segít, hogy a lehető legtöbb dolgot hozzuk ki magunkból. A stressz, ami a gyerekneveléssel jár, segít, hogy odafigyeljünk az új jövevényre, és külön figyelmet és védelmet biztosíthassunk neki. Egy új munkahelyen a stressz-szint ösztönöz, hogy a lehető legtöbbet adjuk és bebizonyítsuk, hogy igen is itt van a helyünk. Szóval számos dolgot köszönhetünk az eustressznek, amely tényleg ízesíti az életünket.

Na, de mi a helyzet a distresszel? Ez az a fajta stressz, ami tényleg romboló hatású. Ha túl sokáig vagyunk kitéve a stressznek, vagy túl nagy mennyiséget tapasztalunk, és ezt semmiképp nem tudjuk irányítani, akkor a szervezetünk lassan feléli a tartalékait, vagy ellenkező hatást ér el, mint szeretnénk. Ez az a helyzet, amikor a gyerek otthon mindent tud, de ahogy felmérőt kell írnia lefagy és nem jut eszébe semmi. Ez az a helyzet, amikor annyira rágörcsölünk az első napra a munkahelyen, hogy nem a kompetenciáinkat, hanem annak az ellentétét mutatjuk be, vagy a gyereket annyira féltjük, hogy minden napunk rémálommá válik, attól függetlenül, hogy milyen helyzettel találkozunk.

Ezekben a helyzetekben érdemes megküzdések után nézni, erre most már számos lehetőségünk van, a legtöbb pszichológiával foglalkozó online felületnek vannak módszerei a stresszkezelésre. Ha azonban sehogy sem tudunk tenni ellene és csökkenteni, akkor érdemes pszichológus segítségét kérni.

A stressz megfelelő mennyiségben segít, hogy jó életet élhessünk. Szóval, itt az ideje a teljes megszüntetése helyett, inkább a megfelelő szintre csökkentésére vagy adott esetben emelésére helyeznünk a hangsúlyt!