Gyakran nem vagyunk tudatában annak a ténynek, hogy saját gondolkodásunkkal, egyes megfogalmazásokkal, hogyan tehetjük pokolian görcsössé saját életünket. Mindenféle spirituális megközelítést nélkülözve is az agyunkban megjelenő gondolatok kihatnak arra, miként állunk hozzá egyes szituációkhoz. A következő pár sorban megvizsgáljuk karácsonyhoz közeledve, melyek azok a gondolatok, amik megnehezíthetik a szeretet ünnepére történő felkészülésünket.

Jön a karácsony, nincs még fa, nincs még meg a legújabb és legdivatosabb gömb vagy égő, fut el a ház, mindent többször ki kell takarítani, mert másképp ki tudja, mi fog történi, és folytathatnám a sort... Ha ismerősek ezek a helyzetek, akkor tudjuk, hogy amikor kimondásra kerülnek, szinte mindig megjelenik mellettük egy varázsszó, a KELL.

Aki járt vagy beszélgetett pszichológussal, annak biztos feltűnt, hogy a legtöbb kollégám, velem egyetemben, felfigyel erre a bájos négybetűs szóra és biztos belekérdez. Ez nem véletlen. A beszédünk nagyon szépen visszatükrözi azt, ahogy gondolkodunk, így a „kell” szó szinte mindig olyan helyzetekben jelenik meg, ahol érzelmileg is bevonódunk a helyzetekbe és az adott dologgal kapcsolatosan konkrét és néha túlzottan határozott elképzeléseink vannak. Ha teljesülnek, akkor semmi baj, de ha nem teljesülnek a mi kis „kell”-jeink, akkor képesek vagyunk leordítani bárkinek a fejét, vagy úgy megélni a helyzetet, mintha a mi félresikerült bejglink miatt dőlne a világ saját kardjába.

Vizsgáljuk meg hát a „kell” szót magát. A kell a muszájjal rokonértelmű szavunk, amit úgy fordít le az agyunk, hogy valami, aminél nincs más opció, ahol csak egy lehetséges forgatókönyv van, vagy ami nélkül nem lehetne élni. Így nem csoda, ha nekem rend kell legyen a lakásban karácsony este, de előző nap a pár éves gyerekem mocskos kézzel összetapogatja a frissen mosott szőnyegem, akkor nagyon hevesen fogok fellépni, mivel az én fejemben nem volt más lehetséges forgatókönyv.

Helyezzük el ezeket a „kell”-eket egy skálán. Mi az, ami tényleg muszáj az életben? Kell enni, inni, levegőt venni, aludni, illetve a bevitt anyagoktól is meg kell szabadulnunk valamilyen formában. Ezek nélkül nem lehet életben maradni, szóval ezek az igazi „kell”-ek. Utána következnének olyan dolgok, mint például a fedél a fejem fölött, szerető emberek között élni stb., amik nélkül nehéz élni, de vannak emberek ezen a földön, akik így élnek, szóval lehetséges. Az érdekes csupán, hogy a nekem „enni kell” (mert meghalok) és az „időben meg kell legyen a karácsonyi töltelékes káposzta”, ugyanazzal a szóval írjuk le és a reakcióinkban sincs hatalmas különbség. Most pedig kérdem én, ezen a skálán milyen messze van „a karácsonyi töltelékes káposzta”, az „ennem kell”, „mert ha nem, meghalok”-tól? Milyen messzire raknád őket egymástól? Vajon a karácsonyra való készülődésben tényleg minden meg kell legyen? Vagy ez inkább csak lehetőségek, illetve néhány ,,jó lenne, ha” típusú kijelentéshez tartozó eltúlzott elvárásunk?

Jó felkészülést és kellemes karácsonyt mindenkinek!