Cikkünkben betekintünk az óvodáskor gondolkodásmódjának rejtelmeibe. Megnézzük, mik a kor jellegzetességei, ezáltal pedig értelmet nyernek a szülők által megfigyelhetett, furcsának vélt viselkedések vagy gondolatok.

Az emberi elme és annak tartalma folyamatosan épít be új információkat, fedez fel új összefüggéseket, egyszóval változik, legyen szó egy 1 éves kisbabáról vagy egy 46 éves felnőttről. Egyértelműen egy többet tapasztalt személy másképpen fogja fel a világból származó információkat, mint egy kevésbé tapasztalt. Ha az autónkban zörög valami, akkor egy autószerelő valószínű tudni fogja, melyik része hibás a járműnek, míg mi néha abban sem vagyunk biztosak, hogy az adott zaj nem a jármű normális működésének a része. Talán nem túlzok, ha azt állítom, az óvodáskori gondolkodás áll a legmesszebb a későbbi korok gondolkodási struktúraitól.

Molnár Hunor klinikai szakpszichológus, CBT terapeuta Hétköznapi pszichológiánk című sorozatunkban olyan témákat tár fel, amelyek a legtöbb korosztályt foglalkoztatják: gyereknevelés, házasság, pár- és emberi kapcsolatok és aktuális jelenségek is terítékre kerülnek a kéthetente megjelenő cikkekben. Ha ön is keresi a választ bizonyos élethelyzetekre, küldje el kérdését a bereczki.szilvia@maszol.ro e-mailcímre, és a szakember válaszol.

 Ennek egyik oka, hogy alapvető részében különbözik a felnőtt gondolkodástól. Az első hatalmas eltérés az egocentrikus gondolkodás. Sok szülő megijed, amikor gyereke „önzőnek” vagy „egoistának” tűnő kijelentéseket tesz mint: „Én vagyok a legszebb”, „ez az enyém”, „én állok a sor elején” stb. Ebben az esetben nem a szülő rontott el valamit, meg kell értenie minden felnőttnek, hogy ezek a kijelentések a kor normális velejárói. Hogy érthetőbb legyen, a kicsi nem tud különbséget tenni a saját tapasztalatai és mások tapasztalatai között. Az egyik leghíresebb kísérletben például egy makettet néz az óvodás, vele szembe pedig egy macit helyeznek el.

Ha megkérdezzük a gyermeket, hogy szerinte mit láthat a maci, és képeket rakunk elé a makettről, akkor ugyanazt a képet fogja kiválasztani, amit az ő pozíciójából lehet látni. Hasonlóképp azt is nehéz megértenie, hogy ha ő valamit szeret, akkor azt valaki más nem szeretheti. Így hiába mondhatjuk el neki, hogy nem szeretjük az almát, ha ő szereti és megkérjük, hozzon valami ennivalót nekünk, valószínűleg az ő kedvencével és nem a miénkkel fog megérkezni. Számukra, ha valami jó nekik az mindenkinek jó, tehát nem világos még a különbség önmaga és mások között.

6 éves kor előtt nehéz egyszere több szempontot figyelembe venni. A legjobb példa erre, ha két egyforma pohárba vizet töltünk majd a gyerek szeme előtt egy keskenyebb és magasabb pohárba áttöltjük az egyik pohárból a vizet. Ha rákérdezünk, az óvodás, amennyiben még nem iskolaérett, azt fogja válaszolni, hogy a magas, de keskenyebb pohárba sokkal több víz van. Ez csak egy példa, de számos helyen megfigyelhető a gondolkodásnak ez az egyszempontú korlátoltsága. Ezek megfigyelésénél sem kell izgulnunk, mivel ezek is teljesen normálisnak számítanak.

Az óvodáskor egy másik jellegzetessége, hogy a természeti jelenségeket az ember által készítettnek tekinti. Ha beszélgettünk már óvodással, feltűnhetett, hogy voltak számunkra igen abszurdnak tűnő elképzelései. Így jöhetnek létre olyan elképzelések, hogy este valaki feketére festi az eget, vagy a folyókba emberek hordják a vizet, esetleg, hogy a patak medrét az emberek ásták ki.  Ebben a korban helye van a csodáknak és tényleg minden lehetségesnek tűnik.

A gyermeki gondolkodás szépen kiszínezi a valóságot és saját magyarázatot kelt azokra a dolgokra, amiket még nem ért vagy nem tapasztalt. Néha szinte párhuzamos világot kreál, benne a saját fantasztikus elemeivel.  Ranschburg Jenő úgy fogalmaz könyvében, hogy a gyermeki kor 7 év körül ér véget.  Ekkor alakul át ugyanis és válik – bár még kezdetleges, de – a felnőtt érett rációra sokkal jobban hasonlítóvá a gondolkodás.  Pont ezért, ha ilyen furcsaságokat tapasztalunk gyermekünknél, mint: énközpontúság, látszólag a logikának ellentmondó következtetések, megszemélyesített tárgyak, illetve, amiről nem beszéltünk, mondjuk képzeletbeli barátok, nem kell kétségbe esni! Ezek ugyanis mind egy gyönyörű fejlődési kor elengedhetetlen részei.