Konstruktívnak bizonyuló módszertani megbeszélésre került sor csütörtökön a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, Erdély legrégebbi tanítóképzőjében, ahol több órán keresztül vitatták meg azokat az aktuális kérdéseket, amelyek a középszintű tanító-, óvó- és bölcsődei képzést érintik.

Örvendetesnek számít az, hogy az országban működő összes pedagógiai líceum és pedagógiai szakirányú osztályt működtető magyar tanintézmény – Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Nagyenyed, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely, Zilah – képviseltette magát a Fehér megyei eseményen.

A résztvevőket a kerekasztal-megbeszélés ötletgazdája, Szőcs Ildikó igazgató köszöntötte, kiemelve: már régóta megfogant benne az a gondolat, hogy jó lenne együtt megbeszélni mindazokat a tisztázatlan aspektusokat, amelyeket az új tanügyi törvény hozott magával a képzők számára, a legutóbbi Bolyai Nyári Akadémián pedig, néhány érintettel találkozva, megszületett az elhatározás, amelyre nem volt példa az elmúlt húsz esztendőben.

Az egybegyűlteket üdvözölte Nagy Tímea, a Fehér megyei kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő is, akinek sikerült a tanfelügyelőség által láttamozott megbeszéléssé nyomatékosítani a találkozót és megerősítette: a közösen elfogadott javaslatokat továbbítják az illetékes oktatási államtitkárság felé.

A tanácskozás, amelyen igazgatókból, aligazgatókból és szaktanárokból álló, két-háromfős csoportok képviselték intézményeiket, kétségtelenül eredményes volt, az egyik résztvevő elmondta: „Rengeteg olyan dolog van, ami csak minket, képzőket érint, ezért volt jó, hogy találkozhattunk, sok energiát és feltöltődést kaptunk ettől a találkozótól”.

 Szőcs Ildikó igazgató összefoglalta a Maszol számára a tanácskozás legfontosabb kérdéseit és konklúzióit. Elsőként felvilágosítást nyújtott egy korábban sokat vitatott kérdésről, amely a tanítóképzés kizárólag egyetemi szintű oktatásának bevezetéséről szólt. Az igazgatónőtől megtudtuk: továbbra is működhet a középiskolai tanítóképzés, azonban az új tanügyi törvény valóban hozott változásokat, egyik legszembeötlőbb újdonság az, hogy szétválasztja a tanítóképzést az óvodai-bölcsődei pedagógusképzéstől, ez két külön szak lesz. A jelenleg működő osztályok megkaphatják oklevelüket és elhelyezkedhetnek a pályán, versenyvizsgázhatnak, címzetes tanítónők, óvónők lehetnek, de természetesen kiegészíthetik a tanulmányaikat egyetemen, licenszvizsgát tehetnek pedagógiából, pszichológiából, és akkor felsőfokú tanítóként fizetik őket és a besorolási fizetésük jobb lesz. Az új törvény azt a megszorítást hozza, hogy a középiskolát végzett tanítóképzősök versenyvizsgázhatnak, elfoglalhatnak állást, de nem lesznek címzetesek, csak akkor, ha kiegészítik tanulmányaikat felsőfokon. Az óvódai- bölcsődei végzettek beléphetnek a rendszerbe, ha akarnak, természetesen továbbtanulhatnak, de ők már címzetes állást is elfoglalhatnak bölcsődében vagy óvodában. A felsőoktatással való összeegyeztetés is tettenérhető az új tanügyi törvényben:  az a középiskolát végzett tanítóképzős diák, aki például magyartanári oklevelet akar szerzni, didaktikai mesteriből nem másfél vagy két évet kell végeznie, hanem csak egyet.

Szőcs Ildikó szerint van létjogosultsága a pedagógiai profilú iskoláknak, ugyanis abban mindenki egyetértett a tanügyi törvény vitája alatt, hogy az a tudás, ami felhalmozódott a középiskolai szintű képzőkben illetve az a lehetőség a rengeteg pedagógiai gyakorlatra, ami ezekben az iskolákban zajlik, ahol „valóban lát” diákot a jelölt, nem tettenérhető a felsőoktatásban. „Tehát megmaradnak a szakok így, ebben a formában, azonban rengeteg megoldandó kérdés marad mindaddig, amig megjelenik az új módszertan, kerettanterveket, programokat kell újraírni a különvált óvodai-bölcsődei és tanítóképző szakok számára, ezt is megvitattuk a mai nap folyamán” – mondta az igazgatónő.

A nagyenyedi alma mater vezetője elmondta: számos más szakmai kérdésfelvetés is indokolta a megbeszélés megszervezését. „Meggyőződésem, hogy csak akkor lehet előrevinni a dolgokat, hogyha hálózatban gondolkodunk. Ezek a pedagógiai líceumok nem találkoztak soha így szervezett formában egymással. Van ugyan egy országos szintű szervezete a padagógiai líceumoknak, amelynek az ország minden ilyen profilú intézménye tagja lehet, tehát közös a román iskolákkal és ez helyes is. De úgy véltem, egyetértésben néhány kollégámmal, hogy jó lenne, ha mi, magyarok, összegyűlnénk, mert annyira szét vagyunk szórva Szatmártól Kézdivásárhelyig, hogy személyesen is megismerjük egymást, mert akkor a kapcsolattartás is könnyebb, gördülékenyebb”. Az igazgatónő hozzátette: ahány intézmény, annyiféleképp struktúrálódik a pedagógiai oktatás, mindeniknek megvannak a specifikus problémáik, pédául gimnáziumokban is, külön pedagógiai líceumokban is működnek képzők, léteznek továbbá vegyes tannyelvű intézmények és mindenhol más a helyzet. Emiatt a pedagógiát irányító és pedagógiát gyakorló tanároknak is nagyon fontos volt a tegnapi találkozó.

A megbeszélések egyik részletesen kifejtett témája a bölcsődei képzősök szalmai gyakorlata volt, hiszen az idei tanévben „nőttek oda” ezek a diákok, hogy szalmai gyakorlatot végezhessenek, ami eddig nem volt Romániában. Létezik ugyan tanterv, de az igazgatónő szerint sokkal lényegesebb a jó gyakorlatok átvétele, így marabb haladhatnak és ez kapcsolatépítést is jelent a magyar képzők között.

Szőcs Ildikó szerint nem feltétlenül a módszertan hiánya – amelyik leírja, hogyan kell az új tanügyi törvényt alkalmazni – jelenti a legnagyobb gondot, hanem inkább a készülő kerettantervre kíváncsiak a képzőkben tanító pedagógusok. A találkozón kiderült: a magyar tannyelvű képzőknek nincsenek képviselőik a tantervet kidolgozó munkacsoportokban, de vannak a közvetlen környezetükben olyanok, akik jelentkeztek a feladatra, így eljut az információ, hogy merre tart a képzők helyzete, mi várható. „Szeretnénk azt elérni, hogy a gyakorlatot ültessük be a kerettantervbe, módszertanokba és egységesítve tudjanak ezek működni, ne olyanokat kelljen alkalmazni, amit valahol megírnak, de az a valóságban nem tud működni és akkor majd újra kell szerkeszteni”.

A találkozó résztvevői elhatározták: létre fognak hozni egy olyan drive felületet,  ahol a legkülönfélébb hasznos anyagokat, például tankönyveket megoszthatnak egymás között, hiszen a tanítóképzőknek nincsenek magyar tankönyveik, adott a kerettanterv és azt a pedagógia tanárok töltik meg tartalommal. Így a különféle anyagokat, saját írásokat, fordításokat összesíthetik és majd idővel tankönyvet szerkeszthetnek belőlük. A jelenlevő pedagógusok abban is megállapodtak, hogy készítenek egy emlékeztetőt a beszélgetésről és a lényegesebb, pontszerű dolgokat továbbítani fogják a kisebbségi oktatási államtitkárság felé. Nem utolsósorban abban is megegyeztek, hogy kérik a szaktantárgyverseny tételeinek egységes központi fordítását, javasolni fogják néhány kurzus beindítását a továbbképző intézményeknél, és ezentúl évente kétszer fognak találkozni, különböző helyszíneken, leghamarabb 2024 februárjában a Bod Péter Tanítóképzőben Kézdivásárhelyen.