Megcsörrent a telefon. Egy lelkes női hang boldogan értesítette a feleségem, hogy a rendelése megérkezett! Az asszonyom udvariasan megköszönte a jó hírt majd boldogan felém fordult: megérkezett a tavalyi karácsonyi ajándékod! Elégedetten elmosolyodtam, majd tekintetem a naptárra tévedt: folyó év július 25-ét írtuk.

Múlt évben jópofa fényképes üzenet terjedt a WhatsApp-on karácsony előtt néhány nappal. Egy férfi lábon ott feszült a „klasszikus” lyukas zokni, a felírat pedig így hangzott: „Kitartás férfiak! Még csak néhány nap van karácsonyig hátra!”. Bizony, a zokni a gyermekkortól megkezdve a fiatal, majd az érett férfiéveken át egészen a nagypapa korig bezárólag örök karácsonyi ajándék. Színében, mintázatában, anyagában lehet változó, de kötelezően ott kell lennie a karácsonyfa alatt.

No, mármost, ha mindent nem is, de zoknit azért mégiscsak lehet kapni mindenütt manapság. Közönséges áru, de ne felejtsük, nem is olyan régen még sokkal megbecsültebb volt, és természetes volt a lyukas zoknit fagombára feszítve megstoppolni. Emlékszem, a rendszerváltás után az egyik üzletileg sikeres unokatestvérem a befutottság első kellemes jelének tartotta, hogy lyukas zoknijait már nem stoppolják, mivel mindig újat vehet helyettük magának. Bevallom, akkor kicsit irigyeltem is őt ezért.

Ma persze már mindenki akadálytalanul vásárolja, párban vagy féltucatos kiszerelésben, a szebbnél szebb, kényelmesebbnél kényelmesebb zoknikat. Olyanok is vannak, akik nem sznobizmusból, de egészségügyi okokból, rossz vérkeringésükre való tekintettel, csak hosszú, térdig érő zoknit tudnak viselni, de sebaj, akkor hát hosszú zoknit vásároltak maguknak. A Covid-világjárványig nem is volt ezzel semmi baj, aztán beütött a ménkű.

A világjárvány okozta nemzetközi szállítmányozási és logisztikai zűrzavar néhány hónap alatt a legközönségesebb áruból is hiánycikket csinált. Gyorsan kialakult például a chiphiány, ez pedig mindenre kihatott a számítógépek piacától az automobilokon keresztül a háztartási gépekig: hónapokig kellett várakozni mosógépre, hűtőszekrényre. De már zoknit se lehessen kapni?

Az addig oly kifogástalanul működő, finoman szabályozott rendszerek összeomlottak. Az utóbbi évtizedek nagy találmánya, miszerint a termelő cégek már drága raktárakat sem tartanak fenn, ugyanis jó szervezéssel mindent éppen a megfelelő időben szállítanak le nekik, csúfosan megbukott. A világgazdaság minden területére begyűrűzött a zűrzavar, ennek következtében a hiány. Amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, nem volt sem gumikesztyű, sem maszk. Kiderült, Európában nem volt egyetlen maszkgyár sem, mindent Kínában gyártanak. Ausztriában a márkás női fehérneműket gyártó Palmers jelentős profitot szimatolva, részben áttért a maszkgyártásra. Aki melltartót tud gyártani, az biztosan maszkokat is elő tud állítani, gondolták. Hamarosan kiszivárgott azonban, hogy a maszkokat továbbra is Kínában gyártották, és már ott helyben rájuk nyomtatták, hogy „Made in Austria”! A csalást gyorsan elsimították, végül nem lett különösebb botrány belőle.

Amit a Covid-világjárvány a sok év alatt kialakított, olajozottan működő rendszerek szétdúlásában megkezdett, azt az orosz–ukrán háború közvetlen hatása, illetve a rá válaszul adott nyugati szankciók hatványozottan folytattak. A logisztikai, szállítmányozási és termelési válságokhoz a mindennél nagyobb energiaválság csatlakozott. A kör bezárult, most egymást gerjesztik a rendkívül veszélyes folyamatok. A mai válság sokkal mélyebbre ható és továbbtartó lesz, mint a 2008-as bankválság volt, amely egy kipukkadt pénzügyi lufi volt, és habár nagyot ütött a világgazdaságon, de jelentős része fiktív banki ügylet lévén, kevésbé zilálta szét a valós gazdaság szövedékét.

Nagy baj van a világban, ha már egy közönséges térdzoknit sem lehet kapni egy nyugati fővárosban, Bécsben. Rendelni kell azt, majd fél év várakozás után sikítani kell az örömtől: az áru megérkezett! Az esetből tanulva, előrelátó feleségem már megrendelte az újabb pár zoknit – a jövő karácsonyra! Én is tudom már, mit hoz neki az angyal az idén. Egy kis antikváriumban csodaszép, régi, esztergályozott stoppolófát találtam! Különleges, régi szerszám, nem is volt olcsó, de a régiségkereskedő biztosított, hogy föltétlenül jó befektetés. Azt állítja, volt még jó néhány darab belőle, eddig a kutyának se kellett, de most hirtelen elkapkodták, mint a cukrot. Úgy látszik, zoknistoppolásra rendezkedik be újabban a világ. Nem is tehet mást, mert a kapitalista piacgazdaság és szerelemgyereke, a globalizáció a jelek szerint agyilag most teljesen zokni.

(Címlapkép: Pexels.com)