Szilágyi Domokos sorai kattognak agyamban, amint kárpátaljai kollégánk, Magyar Tímea jegyzetét olvasom, amelyben az ukrajnai gyerekek védtelenségét taglalja: 

„Hát ez vagy

itt vagy

fényévekre mindattól amit valaha úgy hívtál: élet

délceg egyenruhában sétál körülötted a kibérelt halál

szokd meg hát

szokd meg”.

Szomorúan mormolom a költővel:

„S a legborzasztóbb az, hogy megszokod.”

Tele a média a négyzetméternyi sikerekkel, a ma derűlátó, holnap már apokaliptikus hadászati elemzésekkel, a háború gazdasági hatásaival, a geopolitikai tektonikus mozgások alakulásával. Oroszország várhatóan szomorú, Ukrajna remélt boldog jövőjéről is beszélnek marcona katonák és optimista társadalomtudósok. Amiről nem szívesen beszél senki: a gyerekek traumái.

Noha a háborús övezetben a legkiszolgáltatottabbak a gyerekek. A több mint másfél éve tartó katonai konfliktus során talán ők szenvedik meg a leginkább a háború következményeit. Elég, ha csak a több ezer árva, szülői gondoskodás nélkül maradt kiskorúra gondolunk.

Különben is a gyerekeknek kell viselniük a háború okozta gazdasági terhek egy részét. Négymillió gyermeket taszított eddig szegénységbe az ukrajnai háború – írja az UNICEF jelentése. Az orosz és ukrán társadalom 25 százalékát alkotják, ugyanakkor az idei évben elszegényedett 10,6 millió fő mintegy 40 százalék a gyerek.

Az ukrajnai népjóléti minisztérium vezetője, Okszana Zsolnovics szerint hetvenezer árva gyermekről beszél. A szülői felügyelet maradt kiskorúak 23 százaléka nevelőcsaládban vagy családi típusú gyermekotthonban él. Mintegy 5 500 olyan gyermek lakik bentlakásos iskolákban, akiknek a szüleit megfosztották jogaik gyakorlásától. Sokan közülük fogyatékkal élők, ezért örökbefogadó családokra várnak. Ők sincsenek azonban biztonságban, Magyar Tímea a kárpátaljai botrányra emlékeztet: az egyik gyermekotthon munkatársáról kiderült, hogy külföldi szervkereskedőknek „árulta” az elhagyott kicsiket…

Vannak „szerencsés” gyerekek is, mintegy 20 000-en, olyanok, akik szintén bentlakásos iskolában élnek, noha vannak szülei. Csakhogy utóbbiak nem tudják gyermekeik számára biztosítani a mindennapi betevő falatot.

Ukrajnában békeidőben évente átlagosan 8000 gyermek marad szülői gondozás nélkül. Hogy a háború következtében valójában hány nehéz sorsra ítélt, kegyetlen embercsempésznek, szervkereskedőnek kitett vagy elrabolt fiatal lehet, megsaccolni is nehéz. A háborús övezetből csaknem hatezer árvát evakuáltak. Az UNICEF adatai szerint eddig 501 kiskorú halálos áldozata van a rakéta támadásoknak.

Magyar Tímea kíméletlen valóságot tár elénk: „Ha figyelembe vesszük az oktatási intézményeket ért támadásokat, az átélt mentális traumákat, a háború gyakorlatilag szinte minden gyermeket érint Ukrajnában. Pedig ahhoz, hogy egészséges felnőttekké válhassanak, az ukrajnai gyerekeknek sürgősen biztonságra, stabilitásra, minőségi oktatásra, lelki támogatásra lenne szükségük. De leginkább békére. Hogy a Grad, az ágyúlövedék vagy a repülőgép hangja helyett a mesefilmek betétdalát ismerjék fel elsőre, gyermekkoruk ne a légiriadók miatti meneküléssel, hanem játszóházakban önfeledt szórakozással, családjuk körében, szeretetben teljen…”

A jelek szerint sokáig kell még erre várnunk. Mindaddig, amíg a gyerekek sorsa nem lesz tényező a katonai héják és politikai keselyük előtt. Amíg a világ közvéleménye előtt nem lesz nyilvánvalóvá, milyen borzalmas az, hogy a gyermekek alapvető emberi jogainak megsértése megszokottá, el nem ítélendővé silányul.