Amikor nagy vezéreink látták, hogy sehogy sem sikerül összeegyeztetni a költségvetési hiány leszorításáért, illetve a pártkasszáért és privát bugyellárisukért folytatott törekvéseiket, felkerekedtek és a Magas Porta elé járultak javaslatoknak álcázott könyörgésükkel.

Marcel Boloș pénzügyminiszter, Adrian Câciu, az Európai Beruházások és Tervek minisztere, valamint Simona Bucura-Oprescu népjóléti (mifelénk munkaügyinek hívják) miniszter Brüsszelbe utazott, hogy meggyőzze az Európai Bizottságot arról, hogy a román kormány és parlament vállalta legtöbb 4,4 százalékos költségvetési hiányt szükséges 5,5 százalékosra emelni.

Tudták jól, hogy ezt a hiánycélt sem fogják tudni tartani, de az az egy százalék talán megóvja az országot attól, hogy kötelezettségszegési eljárást indítsanak ellene a túlzott deficithiány miatt, és leállítsák az uniós finanszírozást.

Azt is tudták, hogy nem lesz egyszerű, sőt könnyen megtörténhet, hogy lehetetlen lesz meggyőzni az európai bürokratákat, mégis kincstári optimizmussal jelentették ki indulásukkor, hogy – idézem Marcel Boloșt – „Románia érdekeiről nem alkuszunk!”

Csakhogy hasonlóan gondolta Cecile Gauer, az Európai Bizottság SG Recover operatív csoportjának a vezérigazgatója és Valdis Dombrovskis az Európai Bizottság alelnöke is, mármint hogy az európai adófizetők érdekeitől nem tudnak eltekinteni.

És a romániai küldöttségre borították az asztalt.

Felrótták, hogy mímelték csak az amúgy is megkésett reformokat, és a miniszterek fejére olvasták, hogy Románia csak az időt húzza ahelyett, hogy a reformok mezejére lépne. Aztán elmondták, milyen is ez a fiskális reformok mezeje. Magyarán alá van aknásítva. Bármelyik pillanatban levegőbe repítheti a romániai gazdaságot.

A miniszterek azzal távoztak Brüsszelből, hogy egységes áfakulcsot kell bevezetni, sőt azt 19-ről 21 százalékra kell emelni. Viszont differenciált jövedelmi adót kell alkalmazni. És el kell törölni minden adókedvezményt, amelyben az informatikusok, az élelmiszeriparban vagy az építőiparban dolgozók részesülnek. Ugyanakkor – és meglehet ez fájt a legjobban a küldöttségnek – a különleges nyugdíjakra alkalmazott különadót is jelentősen meg kell emelni. Az európai bürokraták szigorú pénzügyi szabályokat kértek a kis és közepes vállalkozásokra, amelyek szerintük igazi adóparadicsomot jelentő szigetek. Esetükben az adóplafont drasztikusan lehoznák 60 000 euróra, ugyanis egyre kevesebb kkv-t szeretnének Romániában.

Ami a költségvetési hiány elfogadott mértékének egy százalékos emelését illeti, Brüsszel nem bólintott rá, hiába hozta fel érvként pénzügyminiszterünk, hogy azért van ekkora deficit, mert Románia növelte katonai kiadásait és segítette Ukrajnát, az ukrán gabonakivitelt.

Brüsszel úgy látja, az államkassza tervezetnél jóval kisebb bevételei és a jóval nagyobb kiadások jelentik a gondok forrását. A Bizottság azt is kifogásolta, hogy az állami vállalatokat továbbra sem szakemberek, hanem a politikusok rokonai, barátai vezetik, nem túlságos hozzáértéssel és nem túlságosan hatékonyan.

Az Európai Bizottság reformjavaslatait természetesen az orwelli újbeszél segítségével fordíthatjuk le: azok megszorítások, amelyek mindenekelőtt a lakosságot sújtják.

A szuperválasztási év előtt a hazai politikusok is szoronghatnak egy picit. Vagy óriási összegű uniós támogatástól esnek el, vagy hatalmasat buknak a választásokon. Románia költségvetési stabilitása nagy mértékben az uniós pénzekre épül, a tervezett beruházások finanszírozása pedig teljes mértékben azokra.

Ha a kormány nem lépteti életbe a „reformokat”, az állam csődközelbe kerül. Ha életbe lépteti a megszorításokat, akkor is fizetésképtelenné válhat. Az egykulcsos áruforgalmi adó számítások szerint 10 százalékkal növelné az élelmiszerek árát, s elszabadulna az infláció. Amikor arról kérdezték Marcel Boloșt, hogy elfogadható-e az egykulcsos, 21 százalékos áfa, így felelt: „Lehet, hogy Brüsszel kívánatosnak tartja, de mi nem áldozhatunk fel egy országot.”

A helyzet bonyolult.

Talán az egyetlen egérutat a slamasztikából felkínálja az, hogy Romániára szüksége van a NATO-nak és az Európai Uniónak is, szüksége van arra, hogy a háború szomszédságában Románia gazdaságilag és politikailag is stabil maradjon.

Így még felkínálhatnak nekünk egy kis türelmi időt. Eljátsszuk azt is?

Meglátjuk.

(Nyitókép: Agerpres)