Svácjban óriási felháborodást váltott ki, hogy az Európai Unió Emberjogi Bírósága, angol rövidítéssel: az EJEB – főként idősebb nők panaszának helyt adva – az országot az alapvető emberi jogok megsértésével vádolja. Svájc a bírók véleménye szerint sem tett eleget azoknak a klímavédelmi kötelezettségeknek, melyek rá hárultak volna.

Az idősebb emberek folyamodványának oka az, hogy a vártnál is gyorsabb tempóban fokozódó klímaváltozás, főként a légkör rohamos felmelegedése az idősebb generáció tagjait, a betegeket és a gyerekeket az átlagnál is jobban sújtja.

A kormány legfontosabb pártja, a Svájci Néppárt két okból is sérelmesnek érzi a strasbourgi döntést. Egyrészt azért, mert Svájc nézete szerint igenis eleget tett klímavédelmi kötelezettségeinek, azaz intézkedéseivel hozzájárult ahhoz, hogy az átlaghőmérséklet növekedése ne haladhassa meg az 1,5 Celsius fokot, másrészt meg azért, mert még ha Svájc túl is lépte volna az előírt határt, az ország károsanyag-kibocsátása a bolygó klímáját elenyésző mértékben befolyásolhatja. A panaszosok számára az esetleges plusz semmilyen veszélyt nem jelentene.

A legfontosabb ellenvetés azonban sajátosan svájci. A bírók ugyanis a klímaper fenntartásával precedenst teremtettek az Európa Tanács minden tagja számára. Polgáraik most felkérhetik mindannyiukat, hogy minden más szempontot sutba dobva vizsgálják felül és szükség esetén fokozzák a környezet védelmében tett erőfeszítéseiket, pusztán az emberi jogok, jelesül az idősek jogainak tiszteletben tartása érdekében.

Az persze tény, s amint azt David Vonplon Neue Zürcher Zeitung-beli cikkéből is kiderül, a Néppárt képviselői is elismerik, hogy a legkör lassan már mértéktelen felmelegedése veszélyezteti az idősebb generációk jövőjét is. Közismert, hogy főként az idősebb nők különösen érzékenyek az intenzív és gyakori hőhullámokra.

A döntést, mely Svájcot „éghajlati bűnözőnek” (Klimasünderin) titulálta, a lap másik kommentátora, Katharina Fontana is abszurdnak tartja. Azt természetesen maga is elismeri, hogy a környezetvédelem kiemelkedően fontos állami és közösségi kötelezettség. Az ország lakossága azonban szerinte is eléggé értelmes ahhoz, hogy tudja: határozott cselekvésre van szükség. De az is elfogadhatatlan, hogy a klímaaktivisták az igazságszolgáltatással karöltve meg akarják szüntetni (Svájcban is) a demokratikus vitát és a társadalom feje fölött, az állampolgárok véleményét semmibe véve avatkozzanak bele egy demokratikus állam önigazgatási rendszerébe.

Svájcban a Parlament és a népszavazások révén közvetlenül maguk az állampolgárok alakítják a klímapolitikát, nem pedig a bírók egy szűk, gyakorta ideológiai elfogultságokra alapozó csoportja. Egy ténylegesen demokratikus államban a Parlament (Svájcban ráadásul még egyes népszavazások is) a legfelső bíróság döntéseinek megalapozottságát is felülvizsgálhatják.

A Néppártot annyira feldühítette a brüsszeli döntés, hogy Svájcnak az Európai Tanácsból való kilépését is mérlegeli.

Ezt persze maga a szerző is túlzásnak tekinti.

De a svájciak többsége tényleg úgy érzi, hogy újra és alaposabban meg kellene vizsgálni, mi is az emberi jogok európai egyezményének voltaképpeni jelentése és célja. És azt is, hogy egy országnak minden további nélkül el kell-e fogadnia azt a tényt, hogy a strasbourgi bírók az emberjogi konvencióra alapozva folyamatosan újabb és újabb követelményeket támasztanak az államokkal szemben, és mesterségesen felnagyított tekintélyükből egyre inkább olyan szószéket ácsolnak maguknak, amelyről megfellebbezhetetlen és mindenkire kötelező elvárásokat fogalmazhatnak meg.

Mindennek semmi köze a demokráciához, állítja a lap jónevű kommentátora, Katharina Fontana is.

Az esetnek – tehetjük hozzá – számunkra, Svájcnál kevésbé demokratikus kelet-közép európai államok számára is meglehetnek a maguk súlyos tanulságai…

(Nyitókép forrása: motherjones.com)