A Moszkva melletti Koncertcsarnok ellen intézett terrortámadás, melynek eleddig minimum 133 halálos áldozata és nagyszámú sebesültje van, ismét magas fordulatszámra pörgette a Moszkva és Kijev között zajló propaganda kampányt.

Annak ellenére is, hogy a terrortámadásért az ügynevezett Iszlám Állam vállalta magára a felelősséget, s ennek alapján többen csecsen terroristákra gyanakszanak.

Putyin másnap este elmondott beszédében valóban azt állította (igaz, minden konkrét bizonyíték nélkül), hogy „a terroristák megpróbáltak elrejtőzni, majd Ukrajna felé indultak, ahol az előzetes (de konkrétan ismét be nem mutatott) »adatok« szerint az ukránok ablakot készítettek számukra, hogy átléphessék az ukrán határt”. Egy ukrajnai székhelyű személy segítette őket. Az Interpol is felkínálta segítségét a helyzet tisztázására. Hogy az oroszok igénybe vették-e a segítséget, arról nincs hír.

Egyelőre annyit lehet tudni, hogy az öt terroristából egyet a helyszínen lelőttek, egyet menekülés közben ért gyilkos lövés. A másik hármat letartóztatták…

Putyin homályos – de nehezen félreérthető – vádjaira Zelenszkij a tőle megszokott hangnemben válaszolt: „Ez az abszolút nyomorult Putyin ahelyett, hogy saját orosz állampolgárainak a védelmével foglalkozott volna illetve, hogy a történtek után késedelem nélkül megszólította volna őket, egy napig csendben maradt, hogy azon gondolkozhasson, hogyan lehetne ezt a tragédiát összekapcsolni Ukrajnával. Arra képtelen volt, hogy megvédje állampolgárait, de katonáit nem késlekedik a demokrácia megsemmisítésének szándékával Ukrajnában állomásoztatni.”

Az ukrán külügyminisztérium is azzal vádolja Moszkvát, hogy az orosz állampolgárokat továbbra is igyekszik Ukrajna ellen hangolni, és Ukrajnát lehetséges terrorista államnak beállítva, megpróbálja elszigetelni a nemzetközi közösségtől.

Az Iszlám Állam utólag egy videót is posztolt, melyen a válogatás nélküli gyilkolást a gyilkosok nézőpontjából mutatja be. Ezek a dokumentumok azonban továbbra is kérdésesek, hiszen az Iszlám Állam e pillanatban megfoghatatlan valami.

Maga az akció azonban a jelek szerint kitűnően alkalmas arra, hogy az orosz–ukrán gyűlölködést tovább fokozza, s az összecsapásokat – Macron elnök és társai – kilátásba helyezett tevékeny támogatásával világháborúvá, vagy még rettenetesebb katasztrófává szélesítse.

A helyzet végleges tisztázásában egyelőre aligha reménykedhetünk, hiszen hovatovább két esztendő telt el az Északi Áramlat elnevezésű olajcsatorna felrobbantása óta, de annak körülményei is máig tisztázatlanok.

Az egymással szemben álló katonai blokkok kormányai zavartalanul ismételgetik a maguk gyűlölettől sistergő szövegeit. Miközben emberek százai, ezrei, sőt maholnap milliói pusztulnak. Semmi jele annak, hogy a homo sapiens észhez térhetne valahára.

Persze tény, ami tény, Ursula von der Leyen és több nyugati állam vezetője kondoleál Putyinnak, de ez az emberinek tűnő gesztus a legkisebb mértékben sem csökkenti meggyőződésüket, hogy a háborút addig kell folytatni, „ameddig szükséges”, azaz a másik (értsd a kondoleált fél) végső vereségéig.

Nem addig, amíg a vitás kérdésekre ésszerű megoldást sikerül találni, hanem addig, ameddig az egyik fél maradéktalanul rá nem erőlteti akaratát a másikra. Örökre szólóan.

Még akkor is, ha ezzel az idők végezetének közeledtét siettetik.

(Nyitókép: Agerpres/EPA)