Petronius, ha most hirtelen felocsúdna, dörzsölné a szemét, talán még hümmögne is iszonyú diszkréten, de minden bizonnyal értetlenkedve tekintene körül a kontinensen, apró fanyar mosolyát alig rejtve: Steinmeier elnök úr, amint épp beismeri, hogy tévedett, midőn a Nyugatnak Oroszhonhoz való közeledését szorgalmazta, és támogatta a Nord Stream 2 gázvezeték megépítését. Sanna Martin finn miniszterelnök (tavaly decemberben) szintén elnézést kért, mert miután fertőzött munkatárssal találkozott, elment egy éjszakai mulatóhelyre, dacára annak, hogy a szolgálati mobiljára két ízben is érkezett figyelmeztetés. Ugyancsak decemberben, de 2015-ben, Justin Trudeau frissen megválasztott kanadai kormányfő az állam nevében ünnepélyesen bocsánatot kért országa őslakosaitól, amiért a 19. század végétől az 1970-es évekig bezárólag nagyjából 150 ezer indián, mesztic és inuit gyereket kényszerítettek arra, hogy otthonuktól több száz kilométerre, nevelőintézetekben éljenek, ahol rendszeres fizikai, lelki és szexuális erőszaknak voltak kitéve. „Bocsánatot kérünk tőletek, mert az Orbán-rendszer ellenzékeként nem tudtunk élni azzal a bizalommal, amit belénk fektettetek az elmúlt években, egészen az utolsó órákig” – ez pedig Donáth Anna Momentum-elnök Facebook-posztjának részlete, amelyet a politikus e cikk írása előtt 19 órával tett ki saját közösségi oldalára.

Egy közszereplő (és nemcsak) három dolgot tehet alapvetően, ha az előbbiekhez fogható helyzetbe kerül: hárít, hallgat, beismer + elnézést kér; szerencsésebb esetben garanciákat vállal, hogy ne ismétlődjék meg a kellemetlen szituáció, illetve konkrét lépéseket tesz, egyelőre akár csak verbális fogadkozás formájában, hogy meghaladja az áldatlan állapotokat. A dolgok mikéntjét persze oktatják kommunikációs gyorstalpalókon, alaposabb kézikönyvekben, tény, hogy az ilyen kényelmetlen helyzetek kezelésében az elegancia nem elhanyagolható tényező. Mondom, Petronius bizonyára nem unatkozna, midőn egy humorba mártott hasonmása fellapozná az idevágó tanácsok, javallatok listáját. És valószínűleg – leszámítva a „korkülönbségbeli” értelmezési gondokat – értékelné is a jobbításra irányuló igyekezetet. Szelektíven, nyilván, mint annak idején is tette.

Emberünk viszont, ki egy császári trónon heverésző agyament önkényúr udvarában viszonyítási pont és trendszetter is volt egyben, jó eséllyel csak pislogna az olyan kijelentésekre, mint: „Nyomorult érzés lehet Guynek lenni. Minden nap sötét” – a gyűjteménybe illő (de még kategóriájában nem díjnyertes) üzenet gazdája Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár. A magyar kormányzati tisztviselő a belga liberális EP-képviselőnek, Guy Verhofstadtnak a bejegyzésére reagált ekképpen. S hogy egyértelmű legyen, és e szöveg potenciálisan heves kommentelőinek energiájából is spóroljak, álljon itt Verhofstadt szöveghű tweetje, facsaró ánglius nyelven, úgy, ahogyan posztolta:  „Hate prevails over hope in a free but unfair election… A dark day for liberal democracy, for Hungary & the EU, at a perilous time.” Egyértelműen felvállalt politikai értékítélet. Vitatható, mint minden hasonló regiszterű kijelentés, ellenérvekkel megkérdőjelezhető akár, amelyben viszont semmilyen személyeskedő, megalázó, avagy sértő szándék nincs.

Kovács Zoltán médianyilvános szerepléseikor tartásában, gesztusaiban, öltözékében és válaszai többségében a profizmus jegyeit mutatja; négy éven át kormányszóvivőként, majd további három esztendeig jelenlegi munkakörében ténykedik. Okkal gondolná bárki, hogy elegendő tapasztalattal vértezte fel magát szakmailag. A remekbe szabott öltöny, az ápolt külső viszont úgy tűnik, nem szavatolja a jó modort. Ez esetben biztosan nem. Kampányretorikában hangzanak el sarkos, a politikai közbeszédben szalonképtelen mondatok, kifejezések; ezekért utólag rendszerint az „elkövetők” szintén elnézést kérnek. Most viszont – hivatalosan legalábbis – vége a korteskedésnek. Kovács alapképzését illetően történész: nem lenne komilfó, ha melegen ajánlanám a francia államférfi emlékiratainak (újraolvasását), mindössze utalnék, a három uralkodót is kiszolgáló, módfelett művelt és szellemes Talleyrand egyik refrénszerű mondására: „On n’aura que l’élégance, c’est tout!”  

(Címlapkép: kormany.hu)