Igen, jobb, ha befogom addig, amíg hazai kenyeret eszem; igaz, hogy import lisztből süti a vendégmunkás pék, de mégis… Egészségesebb, ha nem firtatom, miért kell egy kerek jeggyel emelni az érdemi tanulmányi ösztöndíjküszöböt (miért nem például fél ponttal, ha már…), miközben ugyanaz a tárcavezető tervezi a tanév hosszabbítását. Hogy beférjen a naptárba az elnöki zöld hét a kigyomlált iskola másként helyett, mert nem fűlik elhinnem, komolyan gondolta a miniszter, amikor azzal érvelt a bővítés mellett, hogy más európai országok oktatásügye épp azért sikeres, mert két-négy héttel többet koptatják a padokat (meg a pedagógusi idegrendszert) a nebulók.

Indokolt, ha kussolok, és nem nevezem visszatetszőnek azt a hajszát, amelyben két, magát komoly pártnak tartó politikai alakulat egymást (dupla)kanyarban előzve licitál a legbizarrabb népbeetetési cselek kategóriában – olyannyira, hogy már nyakig úszkálnak a szociális együttérzés egyre kocsonyásabb masszájában.

Pisszenni sem érdemes, midőn a kora tavaszi vitamin- és szimpátiahiányt holmi fúziókkal próbálják kendőzni: liberálisok az ALDE-morzsákat és a PMP-romokat sepernék a párt udvarába, szocdemek pedig a Pro Romániát ölelnék át a tékozló fiúnak kijáró „gyöngédséggel” (miután Voiculescu fantompártocskáját már bezsebelték-forma).

Szavam se lehet, ha azt hallom: több száz templom újult meg; miközben az elaggott klérus és a korfa törékeny ágait képező hívek épphogy aggmenházak, szanatóriumok, szociális otthonok híján vannak, gond a heti egy tál meleg étel, a fagyottakat meg jó ideig számlálni fogjuk így a hidegfrontos hajnalokon.   

Mukkanni sem merek, mert itt a külső ármány, a muszka már megint, miért szítsam a feszkót, melyre épp most agyalnak gyógyírt: önkéntes katonai szolgálatot nőknek-férfiaknak egyaránt. Végre a hazafiság és a kiszámítható karrier egyazon vágányon dübörög… a végső, mi több, végzetes győzelem felé!

Pofát sutyba vágni már csak azért is megéri, mert különben megriadhat a törvényhozói szándék, mely december 24-ét odaillesztené eddigi munkaszünetes ünnepeink közé, hadd zárkózzunk fel az unió nyugati tagállamaihoz, ha már a Schengen, meg az euró bevezetése… oly nehézkesen megy.

És jó csendeskén ellenni azért is, mert január 18-án itt süvít el mellettünk egy bazi nagy aszteroida (kétszer akkora, mint az Empire State Building, csak nincs annyi ablaka – mondják, akik műholdas teleszkópon meglesték). Az hogy mellettünk, ugyan viszonylagos, majdnem 2 millió kilométerre húz el a Terrától, de ne ragadjunk le ilyen apró részleteknél: a holisztikus látásmódhoz szokott elme érzékeli az arányokat és árnyalatokat.   

Örvendjek, hogy ennyi kitartó hangtalanság dacára számba vesznek – adat lehetek a kartotékon, beazonosítható statisztikai elem, szerves része a milliónak, mely kerek, jól mutat… és magyar (már elkopott a ceruza, amivel Funar idején akart nemzetiséget jelölni a városházi alkalmazott).

És mindezek után kuncogjak lábujjhegyen, hogy lehozza a lap ezt a salátát, amit mindközönségesen és fennhéjázón cikknek (szakik között csak szimplán anyagnak) neveznek. Ez pontosan annyira hajszálon múlott, mint ahogyan most 13 szinte péntekre esett, pedig majdhogynem csütörtök.

(Kép forrása: cdn.mos.cms.futurecdn.net)