Mint a bor, ha megfelelő módon tárolják, szakszerűen kialakított környezetben, úgy lesz a jó spicliből óspicli, vagyis szenior a szakmában. Traian Băsescuról többfelvonásos drámát lehetne írni ebben a témában, de legalább egy kurta hatrészes sorozatot: már az első epizódban felsejlik, hogy gond lehet valamely fültövével, ahova régmúlt vajak szikkadt foltja bújt meg. Pontosan nem emlékszem, hogy a főpolgármesteri kampányban vagy elébb, de elhangzott a szekus múltra vonatkozó utalás. A sajtó akkoriban nem kapta fel, és ellenfelei sem ragozták túl. Majd érkeztek az egyre komolyabb bizonyítékok, és a dolog perverz jellege pontosan itt bukik ki. Vélhetően TB a ’89-es decemberi kavarodásban még Konstancán tett róla, hogy eltűnjenek az őt terhelő iratok. Vagy az, amit ő annak gondolt. Volt még elnöki kampányai táján egy egyetemi kolléga, aki szintén terhelően nyilatkozott róla. Végül úgy dőlt rá az egész ügy, hogy egy mellékszálon, az egyik iskolatársára vonatkozó iratcsomóban jelent meg az általa Petrovként szignózott feljelentés.

Frusztráltak lehetünk, és okkal: a szintén besúgással alaposan vádolható bankvezér, aki Manole néven építette be magát mindenféle falakba, és szorgos téglának bizonyult, nos Mugur Isărescu viszont megmenekült, mert egy szemfüles jogászi csellel a procedúrát támadta meg védőügyvédje, a valamikor PNL-elnökként karriert futó Valeriu Stoica. Tehát két, nagyon sok szempontból hasonló ügy, mindkettő későre derül ki, és még így is vontatottan halad, végül meg az egyik szereplő elbukik, a másik meg köszöni, elvan a Nemzeti Bank élén még kis ideig.

Băsescut mindazonáltal nem sajnálom, esete arra figyelmeztethet, hogy a rendszer bármennyire is jó utóvédharcot folytatott az övéiért, időnként elunja ezt a hadakozást, és… beüt egy kis üzemzavar, épp elegendő ahhoz, hogy végleges ítéletben elmarasztaljon például egy ex-államfőt. Aki persze szűkszavúan csak annyit mond, hogy uniós fórumoknál fellebbez majd a honi bírósági döntés ellen.

Traian Băsescu, alias Petrov esete azért is izgalmas, mert másként is túlmutat egy dosszié, egy egyéni történet (dráma?) határain: ahogyan a felduzzasztott forradalmárszám miatt sikerült elmaszatolni a határvonalat a tényleg bátrak, a bátorkodók és a közönséges opportunisták között, most ez a történés is igen relatívvá teszi a besúgás ódiumát. Ha már egy állam elnökéről is kiderül, illetve előfordulhat, hát akkor mit is várnánk el úgy egyébiránt ebben a tekintetben…

Minden igyekezete és jóindulata dacára a CNSAS nem képes megtáltosodni, és ezentúl havonta tálalni egy-egy fontos közszereplő szekus kötődéseit. Egyesek közülük biztosan már nem élnek, mások meg épp távozni készülnek a földi létből. És még maradnak azért jócskán pályát futott ex-spiclik, akik közül némelyek még most is hasznos besúgókként működnek, úgymond mesterien átmentették magukat. Ők lehetnek azok, akik most, a TB-ügyet követve tényleg elégedetten mosolyognak, még inkább hátradőlve, és maguknak diszkréten gratulálva. Mert bizony van, miért.

(Címlapkép: Agerpres)