Az erdélyi magyar sportbarátok elégtétellel nyugtázhatták, hogy a nagypályás fociban a bajnoki serleg Kolozsvárra került, a Román-kupát a felnőtteknél a Sepsi OSK hódította el, a korosztályosnál pedig az FK Csíkszereda. De Székelyudvarhelynek sem kell szégyenkeznie, mert ha a teremfoci kerül szóba, akkor a Küküllő-parti város lakói elmondhatják, hogy „mi kicsiben vagyunk nagyok”.

„A város a továbbiakban is részt vállal a klub támogatásában, az idei évben is rekord összegű segítséget kaptak.” Ezt Gálfi Árpád udvarhelyi polgármester írta a minap abban a bejegyzésében, amelyben a Futsal Klub Székelyudvarhelynek gratulált, miután a felnőttek bajnoki bronzéremmel, az ifik pedig kupagyőzelemmel és bajnoki címmel zárták az idényt.

A gratuláció nyilván teljes mértékben kijár a fiúknak, minden baniért megdolgoztak, de a „rekordösszeg” hallatán nem kell milliókra gondolni. A teremfocisok tavaly 343 ezer, idén pedig 345 ezer lejes támogatásban részesültek, viszont ezt a kétezer lejes többletet legfeljebb „personal best”-nek nevezhetjük – ha már a sportnál tartunk, – de semmiképp rekordnak.

Hogy Udvarhelyen mit értenek „rekord” alatt, az gyorsan kiderül, ha az itteni számokat egy másik település számadataival vetjük össze. Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy szóba se jöhet, a két megyeszékhelyhez képest Udvarhelyen csak a polgármesteri hivatal fenntartására és működtetésére, vagyis a saját magukra fordított összegek esetében képesek rekordokat döntögetni. Igazából az udvarhelyi grafikonok csak akkor mutatnak jól, ha viszonyításul nem egy várost, hanem egy községet szemelünk ki. Vagy még akkor sem.

Itt van például a Temes megyei Újszentes (Dumbrăvița) község. A 7500 lakost számláló település éves költségvetése 151 millió lej, Udvarhelyé 162 millió. Nyilván ezek az összegek évenként sokat változnak, ami viszont nem, azok a sportra szánt vissza nem térítendő támogatások. Újszentes idén 3 millió lejes támogatást oszt ki a sportegyesületek között, Udvarhely 1,15 milliót. Újszentesnek 3. ligás labdarúgócsapata van, amely idén 1,6 millió lejes támogatásban részesül. Székelyudvarhely harmadik ligás csapata 320 ezer lejben. Újszentes büszke arra, hogy az asztalitenisz Szuperligában is képviselteti magát, a csapat 600 ezer lejes támogatást kap a községvezetéstől. Udvarhely is büszke a Szuperligás asztaliteniszcsapatára, ez pénzben 170 ezer lejt ér.

Amúgy az udvarhelyi sportklubok vezetői két esetben szoktak elképedni. Amikor megtudják, hogy ellenfeleik milyen támogatásokban részesülnek, és amikor kiderül, hogy rájuk mennyit áldoz a helyi önkormányzat. Talán még le is nyelnék a keserű galuskát, ha a későbbiekben nem szembesülnének a mellüket veregető elöljárókkal, akik rekordösszegeket emlegetnek, és nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire fontos számukra a sport támogatása. Akad klub, amelyik legszívesebben visszautasítaná a nevetségesen alacsonynak tartott összeget, de nem teheti meg, mert minden banira szüksége van, hogy túléljen.

De beszédesek a számok, ha a három székelyföldi megye önkormányzatának idei költségvetéseit is összehasonlítjuk. Sportra, kultúrára és vallásra Hargita megye 31,3 millió lejt fordít, Kovászna megye 45,5 milliót, Maros megye pedig 80,4 milliót. Maros megye nyilván más kategória, itt a meglepetést a Kovászna Megyei Tanács okozza, mert mindenben felülmúlja Hargita megyét. Többet áldoz oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra és az utak fejlesztésére is. Ez azért meglepő, mert ha az alapbevételeket nézzük, az amúgy kisebb és „szegényebbnek” tartott Kovászna megye kevesebb pénzből gazdálkodik, de ügyesebben kezeli a kasszát. A Hargita megyei önkormányzat csak akkor bőkezűbb, ha saját magáról van szó. Például a hivatal fenntartására Hargita megye szinte kétszer annyit költ, mint Kovászna, anyagi kiadásokra pedig hatszor többet. És „természetesen” a személyzeti költségek is Hargita megyében a magasabbak. Sőt, a Hargita megyei önkormányzat még a marosinál is többet költ önmagára, mind a hivatal fenntartása, mint a személyzeti, mind pedig az anyagi költségek esetében!

Összegezve, ezek a „bizonyítványok” nem kirakatba valók. Inkább szégyellni valók. Nyilván, gyorsan akadna jelentkező, aki szívesen elmagyarázná, hogy miért van ez így, de én azt mondom, ne tegye! Ugyanis a bizonyítvány megmagyarázásában Karinthy lenne az, aki köröket verne rájuk. Szóval kár a gőzért.

(Nyitókép forrása: Pixabay)