Miközben a világ leginkább továbbra is az orosz–ukrán háborúra és a közel-keleti válságra koncentrál, a földgolyó egy Európától távoli részén, a világ legnagyobb demokráciájában választások zajlottak. Április hónap folyamán a föderális berendezkedésű India négy államában és egy szövetségi területén rendeztek parlamenti választásokat. A május 5-én közzétett eredmények több meglepetést is okoztak. Ha a Narendra Modi miniszterelnök neve által fémjelzett Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) 2024-es országos parlamenti választásokon elért eredményéből indulunk ki, elmondható, hogy a 2026 áprilisában lezajlott indiai állami választások eredményei történelmi jelentőségű politikai átrendeződést hoztak.

Amikor nagyjából másfél hónappal az indiai miniszterelnök, Narendra Modi egy hindu templomra emlékeztető színpadon állt Kolkatában a sáfrányszínű ruhába öltözött támogatók tengerében, talán már lehetett sejteni, hogy a 2026-os tagállami választások sorsfordítóak lesznek. A május 4-én közzétett eredmények azonban a vártnál is nagyobb sikert mutatnak. Főleg akkor, ha mindezt kontextusba helyezve elemezzük: miután 2014-ben a BJP volt az első párt, amely 1984 óta önállóan megszerezte a kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget és ezt a bravúrt 2019-ben is sikerült abszolválniuk, a 2024-es választások alkalmával a Modi-vezette párt ugyan megnyerte a választásokat, de nem tudott a törvényhozásban többséget szerezni, így a koalíciós megoldás jelentette a hatalmon maradás zálogát. Sok elemző ezt követően az ellenzék felemelkedését és Modi hatalmának erózióját jósolta. A 2026-os állami választásokon azonban a nacionalista hindu párt olyan áttörést ért el, amely alapjaiban rajzolhatja újra India politika térképét, és messze túlmutat a 2024-es parlamenti választások bizonytalanságain.

A BJP győzelme Nyugat-Bengálban történelmi léptékűnek tekinthető: a szavazatok több mint 45%-át és a mandátumok kétharmadát megszerezve sikerült véget vetni a Mamata Banerdzsí és a All India Trinamool Congress (TMC) 15 éves uralmának. Nem csupán arról van szó, hogy a BJP egy újabb államban jutott hatalomra, méghozzá elsöprő győzelmet aratva, hiszen Nyugat-Bengál, a maga 100 milliós lakosságával és 42 parlamenti helyével hatalmas politikai súlyt képvisel. Ahogy azt elemzők is hangsúlyozzák, ez a győzelem egyfajta „biztosítás” a BJP számára: ha a jövőben gyengülne is a párt bázisa az északi területeken, a bengáli hídfőállás stabilan tartja Modi hatalmát.

A választói akarat más államokban is a regnáló hatalmasságok ellen fordult, ami a BJP számára kedvező eredményeket hozott. Két déli államban is meglepetés-eredmények születtek: Keralában a választók több mint négy és fél évtized után zavarták el a kommunista vezetést, ami egyben azt is jelenti, hogy nincs egyetlen kommunista vezetésű állam sem Indiában. Ugyanakkor a szomszédos Tamil Naduban egy politikai újonc, a híres indiai filmsztár, Vidzsáj nyerte meg a választást és söpörte el az M. K. Sztálin vezette régi politikai eliteket.

Mindeközben azonban az észak-keleti Asszámban Modi pártja harmadszor is újrázni tudott, ami azt eredményezte, hogy a Modi vezette koalíció India 31 választott törvényhozással rendelkező államából 22-t irányít, ami az ország lakosságának 80%-át jelenti. Mindez arra enged következtetni, hogy a 2024-es választások után a Modi-brand és a BJP revitalizációja, Modi karizmája és a hindu nacionalizmus (hindutva) ideológiája még a korábban ellenségesnek tartott államokban is képes a nagyszámú választói mobilizációra.

A legutóbbi választási eredmények ugyanis azt sugallják, hogy az indiai politika egyre inkább az egy domináns pártrendszer felé tolódik el. A BJP szervezettsége és ideológiai következetessége messze felülmúlja riválisaiét. Ugyanakkor a választók üzenete kettős: egyrészt elégedetlenek, és le akarnak számolni a régi, korruptnak tartott regionális dinasztiákkal, másrészt azonban fogékonyak a BJP által ígért gazdasági növekedésre, a fejlődésre és a határozott, vallási alapú politizálásra. Ugyanakkor azt is fontos szem előtt tartani, hogy éppen a folyamatos elégedetlenség okán nagyon sokan nem politikai meggyőződésből szavaztak a BJP-re, hanem sokkal inkább protestszavazók, azaz nem feltétlenül a Modi pártja mellett, hanem a hivatalban lévő, rosszul teljesítő és korrupt kormányok ellen szavaztak. Ez azonban azt is jelenti, hogy a BJP és Modi sikere addig tart, amíg a gazdasági reformok sikeresek és képesek ellensúlyozni az egyre inkább növekvő megélhetési költségeket.

Annak ellenére, hogy az eredmények legitim választói akaratot tükröznek, több elemző is arra hívja fel a figyelmet, hogy a látványos sikerek árnyékában sötét fellegek gyülekeznek az indiai demokrácia felett. Modi ugyan nem az első indiai vezető, aki az állami intézményeket a maga és pártja előnyére fordítja, de kritikusai szerint ő a leghatékonyabb és legkönyörtelenebb ezen a téren az 1970-es évek óta. Különösen aggasztó az, hogy a hírek szerint Nyugat-Bengálban a választási folyamat manipuláció áldozata lett azáltal, hogy a választói listák felülvizsgálatát követően mintegy 9 millió választót – az elektortátus 11 százalékát – töröltek a névjegyzékből, aránytalanul sújtva a muszlimokat és a dalitokat, akik hagyományosan az ellenzék bázisát alkotják. Vádak érték a Választási Bizottságot is, amelynek független bírónak kellene lennie, de egyes források szerint egyre inkább a miniszterelnök befolyása alatt áll.

Ugyan már megszokott, hisz 2014-től folyamatosan ezt lehet tapasztalni, de attól még továbbra is veszélyes az a tény is, hogy a BJP kampánya erőteljesen a hindu nacionalizmusra, a muszlimellenességre épít, ami tovább mélyíti a társadalmon belül a vallásos törésvonalakat. A hindutva ideológiáját a BJP mesterien ötvözte azt a gazdasági növekedés ígéretével. Ezzel a kétpólusú ideológiával sikerült átütő eredményt elérniük az elmúlt választások alkalmával is.

Miközben a BJP sikert sikerre halmoz, a központi kormány büntetőeljárásokkal hátráltatja az ellenzéki vezetőket, manipulálja a pártfinanszírozási szabályokat és a média jelentős részét is a maga oldalára állította. Ez a folyamat India de facto egypárti állammá válásával fenyeget, ahol az intézményi fékek és egyensúlyok megszűnnek létezni.

Bár Modi pozíciója megingathatatlannak tűnik, a jövő korántsem felhőtlen. Az elsöprő győzelem számos kockázatot is rejt. Egyrészt a választók erőteljes várakozása a beígért gazdasági fejlődésre és jólétre, nagyon gyorsan fordulhat át elégedetlenségbe az egyre a dráguló életkörülmények miatt. Az energiahordozók megnövekedett árai és a lehetséges energiaválság miatt a nem ideológiai alapon elkötelezett választók gyorsan a kormány ellen fordulhatnak. Ugyanakkor a folyamatos megosztó és agresszív politika hosszú távon alááshatja India stabilitását és a jogállamiságot.

Az indiai csak demokrácia akkor maradhat egészséges és életképes, ha a BJP képes lesz önmérsékletet tanúsítani, ha legalább részben felhagy az agresszív hindutával és nem áldozza fel a jogállamiságot a totális dominancia oltárán. Ez azért is fontos lenne, mert a független és szuverén India mintegy hetvenéves történelmének sikeres korszakai, valamint az ország stabilitása éppen a pluralista demokratikus kormányzásnak volt az eredménye.