Az, hogy a TikTok hatékony politikai fegyver, nem újdonság, de az, hogy miért az és milyen módon lehet használni, kinek használt eddig, az valójában még csak most kezdett kibontakozni. Miért folyik ádáz harc Kína és az Egyesült Államok között a program algoritmusáért éppen a napokban? A Trump-adminisztráció bejelentette, hogy a kínaiak beleegyeztek nemcsak a cég nyolcvan százalékának amerikai kézbe jutásába, hanem arra is hajlandóak, hogy az algoritmus feletti ellenőrzést átadják. Ezt a kijelentést meglehetősen szkepticizmussal fogadtam; az alábbiakban kifejtem, hogy miért.

A TikTok mint politikai fegyver

Nagyon sokáig nem igazán értette senki, hogy miben más a TikTok, mint az összes többi közösségi médiaalkalmazás, de azt látta mindenki, hogy sokkal addiktívebb és sokkal gyorsabban terjed a felhasználók, különösen a nagyon fiatalok körében. A TikTok algoritmusa abban különbözik leginkább például a Facebooktól vagy az Instagramtól, hogy nem személyközpontú, hanem üzenetközpontú. Pontosabban: a Facebookon egy kezdő tartalomgyártónak elég nehéz feltornásznia az elérhetőségi számokat, ezzel szemben a TikTok az új felhasználókat részesíti előnyben, ezzel is lendítve a tartalomgyártói szándékot.

Így ha valaki érdekes tartalmat gyárt, teljesen mindegy hány követője van, a TikTok kidobja a tartalmát teljesen ismeretlen felhasználóknak. Ez a módszer tehát az üzenetközpontú megosztásokat favorizálja, a személyiségek másodlagosak. A TikTokon hiába követsz be bárkit, úgyis csak a feednek egy nagyon kis részét teszi ki majd az interakciójuk; a feed túlnyomó része minden egyes nap új tartalom, amit soha nem láttál, új tartalomkészítőkkel, akiket nem ismersz, a világ bármelyik pontjáról. Tehát a Facebook buborékot kreál az emberek köré, a TikTokon nincs semmilyen buborék.

Ezért paradox módon, bár a TikTok ténylegesen politikai fegyver, a politikusok számára mégis teljesen használhatatlan, ugyanis a TikTok soha nem ajánlja ki a politikusok tartalmát, ha bekövetted őket, mivel a TikTok tartalmakat napi trendek alapján dobja ki az algoritmus. Ez a fajta megközelítés nem a passzív felhasználást segíti, mint például a Facebook, ahol az emberek általában személyiségeket követnek, hanem szinte mindenki motiválva érzi magát, hogy videókat készítsen vagy élőzzön, ugyanis a TikTokon élőzés közben akárki pénzt tud küldeni a tartalomgyártónak egyetlen klikkeléssel, valamint az élő TikTok-közvetítéseket egyszerűen lehetetlen ellenőrizni vagy moderálni. A TikTok trend tehát azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy téged mi érdekel, a TikTok úgyis azt zúdít rád, amit akar, és teljesen lehetetlen a trendeket kikerülni; amikor egy trend elindul, akkor tízesével jönnek a hasonló kontentek, a szűrés lehetősége nélkül.

Továbbá fontos kiemelni, hogy a TikTok Kínában nem elérhető; átlagos kínai polgárok nem használhatják, a kínaiak számára létezik a TikTok helyi verziója, a Red Note. Aki tehát kínai posztot lát a TikTokon (és ezekből volt elég az utóbbi időben, hamarosan kitérek rá, hogy miért), az jó, ha tudja, hogy az illető tartalomgyártót a kínai állam engedte fel a TikTokra, vagyis az illető a kínai állam propagandagépezetének a része. Már egyáltalán ez a tény is, hogy Kínában tiltott a használata, mutatja, hogy egy olyan eszközről van szó, melyet a nyugat és a globális dél egyes országainak a lakói számára készítettek; tehát nevén nevezve a TikTokot, a kínai külpolitikai érdek nagyon hatékony terjesztésének az eszköze.

A Project Texas – az USA felfigyel a TikTokra

Nyilván a fentiek nem kerülhették el a Nyugat figyelmét, főleg hogy a nyugati közösségi média folyamatosan veszíti el a fiatal felhasználókat, akiket a Facebook már egyáltalán nem tud lekötni. Ezért az USA felvetette a TikTok betiltásának a lehetőségét, s indoknak a felhasználók adatainak a kezelési problémáját hozták fel, nevezetesen hogy amerikai állampolgárok adatait nem kezelheti idegen állami entitás.

Ezért 2022-ben létrejött egy egyezség az Egyesült Államok és Kína között, a Texas Project, mely szerint a TikTok attól kezdve az amerikai felhasználók adatait az Egyesült Államokban tárolja, az Oracle amerikai techóriás szerverein, ugyanakkor a backup szolgáltató szingapúri lesz. Ezzel legalábbis átmenetileg és elméletileg biztosított volt az adatok tárolásának a biztonsága. Csakhogy a lényeg, az algoritmus feletti ellenőrzés Kínában maradt; a kínaiak semmilyen feltétel mellett nem voltak hajlandók az algoritmust az amerikaiaknak átadni, és tekintve a TikTok természetét és céljait, ez részükről jogos, ugyanis ez valami olyasmi lenne, mint egy tökélyre kifejlesztett fegyvert az ellenségnek csak úgy átadni. 

Az Egyesült Államok azonban továbbra sem mondott le az algoritmus megszerzéséről, ugyanis a TikTok algoritmusa természeténél fogva ideális nagy tömegek hirtelen mozgatására. Mint említettem, ha a kínai állam közölni akar valamit, akkor a TikTok trendek abba az irányba fordulnak és az emberek orrba-szájba kapják a vonatkozó üzenetet. Ez meglátszott akkor, amikor az Európai Unió felvetette a kínai árukkal szembeni vámokat: nos, aznap százával jelentek meg olyan kínaiak videói, akik arról rántották le a leplet, hogy egy Hermès-táska, ami általában egy autó ára, azt a Hermèst árusító cég Kínában gyártatja le körülbelül száz euróért.

Hasonló agresszív kampányt láttam az amerikai vámok bevezetésekor, amikor a TikTokon kizárólag olyan AI-videók taroltak, melyen kövér amerikaiak ültek szomorú képpel a varrógép mellett és farmernadrágokat varrtak reggeltől estig. Gyakori trend egyébként a TikTokon a gázai palesztinok élőzése, ahol bemutatják, milyen körülmények között élnek (borzasztó egyébként, emberi ésszel felfoghatatlan, ami egy-egy videóban van), de gyakori trend, hogy a zsidó telepesek milyen eszközökhöz nyúlnak Ciszjordániában. A palesztin kérdés a maga vágatlan realitásában leginkább a TikTokon bontakozott ki, ugyanis a kínai államnak érdeke volt megmutatni a palesztinok helyzetét a nyugati emberek számára. Ezzel szemben, amiről biztosan nem látunk videókat a TikTokon, az az ujgurok szörnyű helyzete Kínában; ellenkezőleg, gyakran látunk valószínűleg a kínai állam által kirendelt, magukat ujguroknak nevező embereket a TikTokon, akik elmondják, hogy azzal szemben, amit a „hülye nyugatiak” gondolnak, az ujgurok helyzete rózsás.

A fentiek miatt tehát az amerikaiak újólag elkezdtek nyomást gyakorolni a kínaiakra a TikTok algoritmus ügyében; Trump a kínai vámháború részeként tekint a TikTok algoritmus ügyére. A napokban egy, a kínai elnökkel való telefonbeszélgetés után az amerikaiak nagy magabiztossággal kijelentették, hogy sikerült megegyezniük a kínaiakkal, miszerint a cég nyolcvan százalékban amerikai tulajdonú lesz, és létrejön egy vezetőtanács, melynek a többségi része amerikai lesz, valamint a vezetőtanácsba maga az amerikai kormány nevez ki tartalomfelügyelőt, és továbbá, ami a legfontosabb, az algoritmus feletti ellenőrzést átadják az Egyesült Államoknak.

Ezen legutóbbi feltételt teljesen lehetetlennek tartom, ezért el is kezdtem keresni, hogy a kínaiak mit nyilatkoztak erről; valamiféle megerősítést kerestem az algoritmus kérdésében kínai részről. Nem találtam semmit; a kínaiak nem konfirmálták semmilyen módon az amerikaiak által elmondottakat, és hogy valami hibádzik az amerikai álláspont körül, abból is látszik, hogy Trump elnöki rendelettel hosszabbította meg a Texas Projectben foglaltakat, tehát a jelenlegi status quot decemberig. Nagyon meglepődnák, ha a kínaiak mégis átadnák valamikor a jövőben a tökélyre fejlesztett fegyverüket a fő ellenfélnek.