Azt hittem, hogy legalábbis egy ideig nem kell az Epstein-üggyel foglalkoznunk, számomra kimondottan eleve ellenszenves a téma. Azonban úgy tűnik, hogy igazi polgárháború bontakozott ki az ügy kapcsán a MAGA-táborban, és ennek a politikai következményei annyira messzire mutatnak, hogy ezt egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Az elmúlt két napban Ukrajna kapcsán szerettem volna updatelni magam, hogy utánanézzek az amerikai politikai sajtóban és nyilvánosságban, hogy mi a legújabb fejlemény ez ügyben, s hogy mi várható a háború folytatásával kapcsolatosan, ami Trump döntéseit illeti. Azonban az amerikai nyilvánosságban egyetlen téma ural mindent: Trump kapcsolata a hírhedt pedofillal, Jeffrey Epsteinnel, és úgy tűnik, vannak új, egészen riasztó fejlemények az ügyben. Ezek hátterére és az amerikai igazságszolgáltatás néhány, az ügy megértéséhez fontos mozzanatára térek ki az alábbiakban, valamint rávilágítok az amerikai politikai kultúra néhány, az eset megértéséhez fontos, alapvető jellegzetességére.

Az izolacionisták benyújtják az iráni háború számláját

Trump ellen először akkor horgadt fel a MAGA radikális „America First” szárnya, amikor Trump Netanjahu kedvében járt, és lebombázott egy iráni, állítólag urándúsítási helyszínt. A MAGA radikális izolacionista szárnya már akkor éles támadásba lendült, de akkor Trump látszólag féken tudta tartani őket. Azonban az izolacionisták úgy tűnik, hogy csak átmenetileg tettek úgy, mintha lenyugodtak volna, de valójában inkább elhatározták, hogy visszaütnek. Nem sokkal ezután szivárgott ki az Epstein FBI-jelentés, ami ugye furcsa fejlemény volt, ugyanis FBI-jelentések csak úgy nem szivárognak ki. A republikánusok általában a demokrata mélyállam embereire szokták a szivárogtatásokat kenni, de most egyre nyilvánvalóbb, hogy mindehhez a demokratáknak semmi köze, a szivárogtatások a MAGA izolacionista szárnyától jönnek.

Ezzel magyarázható a legújabb fejlemény is, a Wall Street Journal enyhén szólva is nagyon bizarr leleplező cikke Trump közeli kapcsolatáról Jeffrey Epsteinnel, egy olyan születésnapi levél vagy saját kézzel rajzolt, erotikus jellegű képeslap kapcsán, amire Trump egy elképesztően furcsa szöveget írt, mindenféle homályos utalásokkal közös titkokra. Az egész dolog vicces lenne, vagy legalábbis valami ízléstelen férfitréfára gyanakodna az ember – ezekből sajnos van elég –, ha nem az Egyesült Államok elnökéről lenne szó, és nem egy olyan pedofilról, akinek a hálózatában százas nagyságrendben éltek vissza nagyon fiatal lányokkal szexuálisan, minden bizonnyal egy zsarolási hálózat keretében.

Ha mindez a liberális fősodratú médiában jelent volna meg, akkor a republikánus bázis maximum legyintene egyet, de a Wall Street Journal nem egy liberális, demokrata lap, hanem Rupert Murdoch konzervatív médiamágnás birodalmának a része. Az tehát, hogy a WSJ publikál egy ilyen anyagot, melyben egyértelműen Trump ellen hangolnak, azt jelenti, hogy a MAGA-mozgalom szakad éppen két szekértáborra, és a Trumpot ért támadások nem kívülről, hanem a saját politikai köreiből érkeznek. A fáma arról is szól, hogy Trump személyesen próbálta lebeszélni Murdochot az anyag publikálásáról, azonban Murdoch két nap gondolkodási idő után engedte publikálni az anyagot. (Valószínűleg ezalatt konzultált az ügyvédeivel több lehetséges kifutási lehetőségről.)

Az anyag publikálása után az internet felrobbant. Trump elkezdett posztolni a Truth felületein, és vagdalkozik jobbra-balra. Ugyanakkor további furcsa részletek kerültek napvilágra, nevezetesen, hogy a Trump által kinevezett főügyész ráállította az FBI egy nagyon jelentős részét arra, hogy nézzék át az Epstein-akták több százezer iratát, azzal a céllal, hogy a Trumpra utaló állításokat keressenek.

Az amerikai igazságügyi rendszer sajátosságai: a grand jury (vádalkotó esküdtszék)

Trump azzal próbált nyugalmat teremteni, hogy felszólította publikusan egy posztban a főügyészt, hogy kérje egy bírótól az Epstein-ügyben a grand jury (vádalkotó esküdtszék) meghallgatások jegyzőkönyveit. Annak érdekében, hogy megértsük, miért egy menekülési út ez, meg kell vizsgálnunk, mi a grand jury, és miért titkos minden grand jury-anyag az Egyesült Államokban.

Az Egyesült Államokban egy teljesen más fajta igazságszolgáltatási rendszer működik, mint Európában. Először is, a legtöbb bírót leginkább választják, és a bíróságok úgy működnek, hogy egy esküdtszék dönti el, hogy valaki bűnös-e vagy sem, a bemutatott bizonyítékok és vallomások alapján. Ennek a rendszernek az az elképzelés az alapja, hogy a társadalom szerves része legyen az igazságszolgáltatásnak, és a társadalomnak legyen beleszólása az igazságszolgáltatásba konkrét részvétel révén. Őszintén szólva, egy nagyon pragmatikus és nagyon demokratikus, nagyon decentralizált rendszer.

Létezik azonban a normál esküdtszék mellett egy másik esküdtszék, a grand jury intézménye, melyben szintén átlagos amerikai polgárok vesznek részt egy hasonló kiválasztási folyamat révén, ám ez az igazságszolgáltatásnak egy teljesen másik szintje, és nagyon kényes ügyek, politikai bűnügyek, nagyon súlyos szexuális bűncselekmények, terrorizmus és más nagy kaliberű és szenzitív esetekben használják. A grand jury lényege, hogy mielőtt a normál igazságszolgáltatás elé kerül egy ilyen súlyos ügy, egy grand jury előtt a nyomozók és az ügyészek bemutatják az ügyet és kihallgatják az esküdtszék előtt a tanúkat. Az egész folyamat titkos, azért, hogy védjék a tanúkat és szenzitív jellegű információkat. A grand jury feladata, hogy a folyamat során eldöntsék, hogy az ügyet normál ügyvitelben az igazságszolgáltatás elé lehet-e vinni vagy sem. Nos, az a tény, hogy az Epstein-ügyben létezett egy grand jury, és ez a grand jury úgy döntött, hogy igenis az eljárást le kell folytatni, arra utal, hogy az Epstein-ügy részletei eleve nagyon szenzitívek. Epstein halála nem sokkal azután következett be, hogy az esküdtszék úgy döntött, a bűnügyi pert normál ügyvitelben le kell folytatni.

És akkor most térjünk vissza arra, hogy Trump azt kérte a főügyésztől, hogy kezdje el a grand jury anyagainak a publikussá tételét. Nos, az amerikai igazságügyi rendszer ezt nem teszi lehetővé. A főügyésznek kérvényezni kell ezt egy bírótól, aki vagy megadja az engedélyt jogi megfontolások alapján, vagy sem. És mivel a grand jury intézményének titkossága eléggé szent dolog, nagy az esély rá, hogy a bíró vagy nem ad engedélyt, vagy pedig ad, de ebben az esetben is konkrétan ki kell takarni mind a tanúk, mind a vádlottak nevét. Tehát Trump gesztust akar tenni a tábornak, de a táborban is tudják, hogy ha az anyag kikerül, akkor az ő neve is titkosítva lesz. Ezzel szemben, ha az FBI nyomozati anyagának a publikussá tételét kérte volna, akkor azt minden további felhajtás és bírói engedély nélkül a főügyész publikálhatta volna.
Az a tény, hogy ezek a támadások nem kívülről (értsd demokraták), hanem a táborból érkeznek, azt jelenti, hogy Trump nagyon magára haragított egy sor nagyon befolyásos és gazdag embert, akik korábban őt támogatták, de talán a kaotikus döntései miatt úgy gondolják, hogy ebből most elég volt, és elkezdték gyengíteni az elnököt.

További amerikai sajátosságok: a politikai szereplőkkel kapcsolatos moralizálás és a „litigation culture”

Adódik a kérdés, hogy ilyen magánéleti kapcsolatok miatt hogyan veszíthet ilyen gyorsan ilyen jelentős politikai tőkét egy nagyon népszerű politikus Amerikában? Ez a helyzet az amerikai társadalom protestáns gyökereire és alapjaira, pontosabban az alapítók puritán ideológiájára (WASP) vezethető vissza. A protestantizmus önreflexiós természete miatt egy nagyon moralizáló ideológia, és a nyugati világban a moralizálás a vallási alapok megszűnése után is megmaradt, sőt, sok esetben ki is tölti a vallási űrt. Ennek egyik extrém formája, a „virtue signalling” (erkölcsi hivalkodás) egy protestáns vadhajtás, a protestáns etika vagy dogma követelményei nélkül. Úgy tűnik, hogy ez alól az erkölcsi alap alól még Trump sem kapott felmentést, bár nagyon sokan igyekeztek a korábbi problematikus magánéletét zárójelbe tenni és irrelevánsnak minősíteni. Ennek is van vallási alapja, amit a MAGA értett és elfogadott: az a keresztény elképzelés, hogy a tékozló fiú, vagyis a megtért bűnös, Istennek sokkal kedvesebb. Bármennyit is támadták a tékozló fiú alapelvét nem értő demokraták Trumpot korábban a magánéletével kapcsolatosan, lepattant róla, mint a teflonról, ugyanis tékozló fiúként, megtért bűnösként tekintettek rá. Most azonban Trump olyan támadásnak van kitéve, amit nem a demokraták, hanem a MAGA egyik szárnya dolgozott ki, akik nagyon is tudják, hogy milyen gombokat kell megnyomni, hogy a MAGA beinduljon.

Az egyetlen védekezési eszköz a morális megkövezés ellen Amerikában a morális sértések perre vitele, ami annyira elterjedt, hogy ennek sajátos kultúrája van, „litigation culture”, vagyis perelési kultúra a neve. A perelési kultúra része ugyanakkor a peren kívüli megegyezés, amikor is az egyik fél általában nagyon nagy összegeket fizet a másiknak a hallgatásért cserébe. Trump is bejelentette, hogy bepereli az anyagot publikáló újságot, az újságot kiadó anyacéget és az anyacég tulajdonosát, Rupert Murdochot.

Ez egy gigászi küzdelem kezdete, ugyanis két ilyen „litigation” titán közötti küzdelem során sok minden történhet, ennek az elemzők szerint a legnagyobb veszélye Trump számára az, hogy a per kölcsönös információátadásának fázisában sok olyan részlet napvilágra kerülhet, ami nagyon kínos lehet Trumpnak. Így hát a Trump-csapat terve amerikai jogi szakértők szerint az lehet, hogy a nyilvánosságra hozatal előtt sikerül egy peren kívüli egyezséget létrehozni.

Mindenesetre egyelőre a következtetés az, hogy Trump jelentősen gyengült az Epstein-ügy legújabb fejleményének következtében, új frontok nyíltak, és az elkövetkezőkben leginkább azzal lesz elfoglalva, hogy védekezzen. Ha csak valahogy ki nem békül az izolacionistákkal, akik most egy elég tömör és súlyos üzenetet küldtek neki.