Az AUR múlt vasárnapi választási eredménye egzisztenciális veszélyhelyzetet teremtett az erdélyi magyarság számára. Annak a pártnak a vezetője jutott a második fordulóba nagyon magas szavazatszámmal, mely egy erőszakos magyarellenes incidens kapcsán robbant bele a közéletbe és mely tulajdonképpen összegyűjtötte az összes olyan magyarellenes figurát, akik megélhetést alapoztak a magyarok elleni tevékenységükre. Fontos, hogy az erdélyi magyarok világosan lássák, mi hívta létre ezt az alakulatot, s hogy ezek milyen intenzív magyarellenes tevékenységet folytattak az évek során s folytatnak ma is.

A temetőfoglalástól a parlamentig

Az AUR egy számunkra viszolyogtató és félelmetes incidens során robbant be a közéletbe, mikor is erőszakos focihuligánok és különböző szélsőséges szervezetek a szó szoros értelmében elfoglaltak egy első világháborús magyar katonai temetőt a Székelyföldön.

Az addig szinte teljesen ismeretlen George Simion EP képviselőjelöltként vett részt a helyszínen, élő Facebookos adásban uszított, és bár igazából beelesett egy sáncba, azt állította, hogy bántalmazták őt a magyarok. Ezzel szemben a valóság az, hogy a magyarokat bántalmazták és velük szemben alkalmaztak fizikai erőszakot a félrészeg focihuligánok, akiket ő uszított rá a magyarokra. Ez az esemény országos ismertséget szerezett neki és ennek a szégyenletes magyarellenes eseménynek köszönhetően jutott be ő és pártja a román parlamentbe. Az úzvölgyi események tehát kulcsszerepet játszottak Simion karrierjének az alakulásában és nagyon nagy mértékben hozzájárultak az AUR politikai sikeréhez. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy az AUR-t a magyarellenesség hívta életre.

Már kezdetektől fogva az AUR magába szívta az összes olyan magyarellenes figurát, akiknek egyetlen célja az életben, hogy a magyarok életét keserítsék és azokat különböző kezdeményezések révén folyamatosan sakkban tartsák. Egy ilyen hírhedt és Székelyföld szerte utált figura is az AUR alapítói között van, akit nem vagyok hajlandó néven nevezni, de sajnos a tevékenysége folytán mindannyiunk számára közismert. Hozzá fűződnek azok a százas nagyságrendű zászló és feliratperek, melyeket a székelyföldi önkormányzatok és magyar feliratok ellen indított, részvétele tehát az AUR-ban magától értetődő és normális volt.

Itt kezdte egyébként a pályafutását a másik félőrült magyarellenes női személyiség is, akit szintén nem vagyok hajlandó megnevezni, de aki magyarellenességben és agresszivitásban akármikor felveszi a versenyt magával a professzionális fotbalhuligán Simionnal is. Az AUR tehát a zsigeri magyargyűlölők gyűjtőhelye volt a kezdetektől fogva és a magyarelleneség, mint később látni fogjuk, az egyetlen stabil ideológiai eleme ennek az agresszív és opportunista gyülekezetnek.

Fontos megemlíteni, hogy az úzvölgyi temető ügye, ami politikai pályára tette az AUR-t, koránt sincs megoldva, annak ellenére, hogy az ezzel kapcsolatos összes indított pert a magyar szervezetek megnyerték. Mindenesetre a román államot terheli a felelősség a tekintetben, hogy miután a jogerős bírósági ítéletnek köszönhetően Dormánfalva leszerelte a kegyeletsértő építményeket a temetőből, az AUR különféle mozgalmai újfent telepakolták a temetőt keresztekkel, anélkül, hogy a karhatalom ezt megakadályozta volna. Az a cinizmus, amivel a román politikai osztály összességében kezelte ezt a kérdést, részben közrejátszott abban, hogy az AUR megállíthatatlanná vált.

A fősodratú román pártok között is létező konszenzus - nevezetesen, hogy a magyarokat inkább megtűrtként kezelik, akikkel időnként kényszerű egyezségeket kötnek - eredményezte azt, hogy a román hatóságok lényegében semmit sem tettek annak érdekében, hogy a szélsőséges mozgalmakat a létező törvényeknek megfelelően, még csak minimálisan is korlátozzák, ellenkezőleg, cinkosan összekacsintottak a hátunk mögött e tekintetben. Kicsit későn döbbentek rá, Georgescu felemelkedésekor, hogy a legionárius és fasisztoid szervezetek nemcsak a magyarokra, hanem abszolút mindenkire veszélyesek az országban, még őrájuk is.

Az AUR és a pszeudo-szuveranizmus 

Mindeközben, amíg az AUR a parlamentben azzal foglalkozott, hogy olyan tervezeteket nyújtott be, melyek a magyarokat a román állammal szembeni hűségesküre és kötelező tiszteletnyilvánításra kötelezné, a világban nagy horderejű változási folyamatok érlelődtek és indultak be. Simionék kedvezőnek látták a helyzetet politikailag arra, hogy magukat a kormányzó pártokkal szemben úgymond „szuverenistaként” és újabban „trumpistaként” pozícionálják. Mivel az előző, a jelenlegi helyzet kialakulásában maximálisan ludas államelnök tulajdonképpen jobban képviselte Ukrajna ügyét, mint a Romániáét, minden, gazdaságilag az embereket negatívan befolyásoló döntést a geopolitikai érdeknek vetve alá, az AUR nagyszerű lehetőséget látott abban, hogy magukat úgymond háborúellenesként határozzák meg és a háborús infláció sújtotta kisember képviselőjének kiáltsák ki magukat.

Mindenesetre az AUR számára nem nehéz bármilyen ideológiához való idomulás, ugyanis akinek semmilyen meggyőződése nincsen azon kívül, hogy a magyarokat utálja, annak nem nehéz lényegében lemásolni az európai szuverenisták és konzervatívok elképzeléseit, és ezek mentén újra pozícionálni magukat „konzervatívként”.

A szó szoros értelmében a hideg rázott akkor, amikor Simiont Georgia Melonival láttam szelfizni, és kimondottan viszolyogtam, amikor az olasz miniszterelnök bevette az AUR-t az Európai Konzervatívok csoportjába. Demkó Attila elemzőtől hallottam, hogy a Fidesz mindent megtett, hogy felhívja Meloni figyelmét az AUR destruktív voltára, de Meloni számára fontosabb volt az a több mint egymillió román vendégmunkás, aki Olaszországban dolgozik és potenciális szavazó lehet számára. Márpedig Simion nagy befolyással bír ebben a mélységesen kiábrándult külföldi vendégmunkás közegben.

Igazából alacsonyan lógó gyümölcs volt az AUR számára mind a békepártiság, mint az ukrán kérdés tematizálása a román közéletben, tekintve, hogy a fősodratú pártok olyan mélyen beleálltak a Biden adminisztráció és az unió háborús retorikájába, hogy abból lényegében ki sem látva egyszerűen nem értették meg, hogy a közhangulat a háború és az ukránok ellen fordult. Továbbá, Iohannis csúfos távozása után Bolojan lényegében ott vette fel a fonalat, ahol Iohannis abbahagyta, és egy adott ponton nem lehetett már szétválasztani, hol kezdődik Macron és hol végződik Bolojan. A román politikai elit egyszerűen annyira beleállt az uniós retorika tolásába, hogy nem látták, nem hallották, hogy az AUR lényegében elhalássza a szavazóbázisukat azzal, hogy szelepként működött az elmúlt időszak felgyülemlett társadalmi frusztrációjának a kiengedésére.

Mindazonáltal, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy Simion nem konzervatív, nem szuverenista és nem trumpista, hanem egy opportunista focihuligán, aki meglovagol egy proteszthullámot, anélkül, hogy bármiféle reális elképzelése lenne arra nézve, hogy mit kellene kezdeni az amúgy nagyon rossz állapotban lévő országgal. Az ideológiai meggyőződésének az egyetlen állandó eleme a magyargyűlölet, minden egyéb aprópénzre váltható. Jó példa erre az, hogy Simionnak semmilyen problémája nem volt azzal, hogy aláírjon egy Ukrajnát támogató nyilatkozatot az Európai Konzervatívok csoportjába való belépéshez, ugyanakkor itthon folyamatosan az ukránok ellen hergel. Szóval jó politikai érzékkel mindenhol azt mondja, amit a helyzet elvár tőle, annak érdekében, hogy előrébb és fentebb jusson, aztán egyszerűen megfeledkezik arról, hogy hogyan is jutott oda.

Gátlástalan opportunizmusa tehát nem ismer határokat és elég félelmetes számomra, hogy egyre közeledik Amerika felé, s az amerikai politikai influenszerek, például Steve Bannon egyik kedvenc vendége Bannon podcastjében. Messziről jött ember nyilván azt mond, amit akar, de akkor is félelmetes számomra, hogy Simion a MAGA egyik törzshelyén hülyíti az ezek szerint elég hiszékeny amerikaiakat.

A magyarok, mint az AUR ugródeszkája

Végezetül fontosnak tartom felsorolni, a teljesség igénye nélkül, hogy csak a tavalyi évben az AUR kitűnő elméi milyen ötletekkel álltak elő a magyarsággal kapcsolatosan. Mert a „szuveranizmus” mellett természetesen szakítanak időt ránk, rólunk egy percre sem feledkeznek el. Utaltam már arra, hogy kötelező tiszteletadásra kényszerítenének bennünket, bírság terhe mellett. De zavarják őket a magyar könyvek, létezik egy AUR-os elképzelés arra nézve, hogy Erdély összes könyvtárából el kellene tüntetni a magyar könyveket. Zavarják őket a magyar iskolák és a magyar nyelv is. Be szeretnék tiltani a magyar iskolákat, például Kolozsváron és a magyar nyelvhez való viszonyuk is kitűnik abból, ahogy egy AUR-os nő ordította vasárnap egy szavazókörzetben, ahol magyarok is szavaztak, hogy „ez az én országom, beszéljetek az én nyelvemen, pofátlanok”. 

Az antiszemitizmusuk is ugyanúgy működik, újabb „sikerük”, hogy Sepsiszentgyörgyön a holokauszt áldozatainak emléket állító, magyar anyanyelvű zsidók egykori lakóhelyein felállított botlatókövek magyar felirataiba kötöttek bele, így azokat fel kell szedni. Tehát magyarellenességben a határ a csillagos ég és eddig is asszisztált nekik az igazságszolgáltatás és a politikai osztály egyaránt, pontosan tudjuk tehát, hogy csak magunkra számíthatunk, főleg, hogy egyre sikeresebben adják el magukat „konzervatívként” és „szuverenistaként”. Ezért kell elsősorban nekünk megtenni mindent, hogy megállítsuk ezt a magyargyűlölő a focihuligánt, aki az egész karrierjét az úzvölgyi temetőben nyugalomra helyezett magyar háborús hősök sírjának meggyalázására és a magyar közösség üldözésére alapozta. Ne hagyjuk, hogy mi legyünk az ugródeszkája a politikai felemelkedés útján.