Sokakat foglalkoztat, hogy miért vált témává egy nagy sziget az északi sarkkör környékén, holott első látásra emberi életre alig alkalmas? Ahhoz, hogy valóban megértsük, hogy Trump elnöknek miért lett az egyik vesszőparipája Grönland megszerzése, kicsit hátrébb kell lépnünk és a nagy képre (the big picture) kell egy pillantást vetnünk.

Emlékezzünk arra, hogy mind az első, mind a második világháborút a nagyhatalmak az erőforrásokért vívták. Mindkét háború azokban a pillanatokban tört ki, amikor egyes nagyhatalmak megerősödtek egy hosszabb békés ciklus alatt, és elérkezettnek látták az időt, hogy a megváltozott körülményekhez igazítsák a világrendet, pontosabban a világ véges tartalékjaiból nagyobb szeletet hasítsanak ki maguknak. Ez a magyarázat arra, hogy a világ nyugati részén nyolcvan-százévente kitör egy általános háború, mely során újra kialakítják az érdekszférákat és az erőforrások felett való rendelkezést. (Az ukrán háború is ezért egy kimondottan veszélyes konfliktus, ugyanis most már egyértelműen látjuk, hogy a háború lezárása elsősorban a nyersanyagok és másodsorban a területek elosztása után lehetséges csak.)

Korábban írtam arról, hogy kik az új világrend kialakítói, pontosabban kik az új játékosok, akik beléptek a globális játékba, (elsősorban Kína és a Kína által dominált globális dél) és kik azok, akik éppen kihullanak (az európai volt tengeri nagyhatalmak). Habár azt azért látjuk, hogy az európaiak nem törődnek bele egykönnyen a helyzetbe és ha rajtuk múlik, egy ideig még nem távoznak a játékból, kibicként mindenképpen megpróbálják befolyásolni a játékot és egyelőre talán sikerrel. Ugyanakkor a titánok most már elsősorban egymással vannak elfoglalva és ennek a titáni versenyfutásnak az egyik jéghegy csúcsa maga Grönland.

Grönland ugyanis úgy tűnik, hogy nemcsak a sarki kör egyik stratégiai biztonsági zónájának a kulcsa, hanem a világ egyik leggazdagabb nyersanyag lelőhelye. Tele van például uránnal, aminek a fontossága ismert mindenki számára, de tulajdonképpen minden megtalálható Grönlandon, ami a modern technológiai ipari termékek előállításához szükséges.

Kína lopakodó nyomulása Grönlandon

Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy amíg az Egyesült Államok mindenféle belső problémával volt elfoglalva, addig Kína szinte észrevétlenül megjelent a szigeten és folyamatosan terjeszkedni próbált. Az Egyesült Államok kissé megkésve ismerte fel, hogy Kína már ott van, ezért a helyzetet orvosolandó nemes egyszerűséggel kijelentették, hogy rendben, de akkor a titkolózásnak és lopakodásnak vége, innentől ezt a csatát nem a mélyben, hanem a felszínen vívják meg. Vagyis az Egyesült Államok most már nem további katonai bázisok alapításával vagy más befektetéseken keresztül próbál érdeket érvényesíteni Grönlandon, ezzel valójában elkéstek, hanem az eddig tartó világrend szokásjogát sutba vetve, lehúzzák a bársonykesztyűt a vaskézről.

Kína ugyanis egy ausztrál cégen keresztül, melyet előrelátóan a kínai állam Perthben jegyzett be, részesedést vásárolt magának egy grönlandi uránbányában, így legalábbis nem volt egyértelmű elsőre, hogy a kínaiak rejtőznek az „ausztrál” cég mögött. A bányát eddig még nem sikerült megnyitni, a helyiek nagyon erős ellenállása miatt, az ügy azonban egy nemzetközi bíróságon vár döntésre. Amennyiben úgy döntenek, hogy a cég kiaknázhatja a bányát, akkor ez a nyersanyag Kínába kerül. Szóval egy reggel Amerika erre ébredt fel. Továbbá Kína már egyebekkel is próbálkozott Grönlandon, kihasználva, hogy maga Dánia is alig figyelt oda a szigetre. Mindenesetre a kínaiak három repteret szándékoztak építeni a szigeten, végül a dánok ezt úgy akadályozták meg, hogy maguk kezdtek egy reptér építésébe.

Tehát a jelen valahogy úgy néz ki a szigeten, hogy Dánia, akihez a sziget tartozik, farkasszemet néz egy nyersanyagokra nagyon éhes titánnal, Kínával, mely mindeközben már Norvégiában is nyitott kutatóállomást, ahol állítólag a klímaváltozást tanulmányozzák kínai tudósok. Óhatatlanul felmerül a kérdés mindenkiben, aki kissé közelebbről tekint a Grönland problematikára, hogy elegendő-e Dánia vagy egyáltalán maga az Unió ahhoz, hogy Kína nyomulását a szigeten, de egyáltalán az Északi sarkkör környékén megakadályozza?

A Poláris Selyemút terve

Véleményem szerint azok a kapkodó és kaotikus lépések, melyeket az Egyesült Államok mind Kanadával, mint Grönlanddal kapcsolatosan tesz, a késéssel magyarázható. Igen, fejleszthették volna a létező bázisukat, befektethettek volna a szigeten, odafigyelhettek volna a szoft eszközökre, de nem tették. És most már egy kész helyzettel állnak szemben, amit a maguk texasi cowboyos módján megpróbálnak orvosolni. Kína ugyanis időközben már létrehozott egy Poláris Selyemút kezdeményezést, és ennek egyik fázisa, hogy Grönlandot bevonják Kína arktiszi stratégiájába, ezzel is növelve jelenlétüket a térségben.

Hogy Kína célja pontosan mi, azt senki sem tudja, azonban az tény, hogy nem feltétlenül jó az, ha NATO bázisok környékén lebzselnek és ott kutatják a klímát. A legkézenfekvőbb magyarázat tehát, hogy a globális játékba belépett új nagy szereplő kutatja a bolygót, hogy hol talál számára megfelelő erőforrásokat a mindent lenyelő iparának, melyet folyamatosan táplálnia kell. És ezekért az erőforrásokért egyre messzebbre kell elmennie és ezeket az erőforrásokat egyre nehezebb megszereznie, ugyanis az eddig tolerált lopakodó módszer kimondottan elkezdte idegesíteni a többi szereplőt és most már ellenszegülnek. Ugyanakkor ennek a játékosnak az ereje is megnőtt és egyre messzebb tud menni és az eszközökben is sokkal inkább tud válogatni. 

Az a tény, hogy az Egyesült Államok nyíltan beismerte, hogy Ukrajnában sem Donyeck városa a számottevő, hanem a földben rejtőző kincsek és ezekhez most már foggal-körömmel ragaszkodik, mutatja, hogy a nagyhatalmak között egy nagy osztozkodás kezdődött, melynek még nagyon az elején vagyunk. Grönland kérdésében mindenesetre a tét az, hogy az Egyesült Államok egyszerűen nem engedheti, hogy olyan közel a saját partjaihoz Kína gazdasági befolyása érvényesüljön, de azt sem, hogy Kína aknázza ki a saját maga számára Grönland erőforrásait. Arról nem is szólva, hogy egy kínai-orosz szövetség léte az Északi sarkon egyenesen fenyegető az Egyesült Államok számára, és ebben a tekintetben Grönland stratégiai fontosságú terület. Tehát, ahogy Trump mondta, fel kell készülni mindenre, minden  lehetőség az asztalon van, hogy Grönlandra egyszer s mindenkorra rátegyék a kezüket.