Az új német kancellár, Friedrich Merz nemrég az Egyesült Államokban járt és Trump elnökkel folytatott tárgyalásokat. Ennek a látogatásnak az apropóján górcső alá vesszük Németország tágabban értelmezett történelmi és geopolitikai szerepét a kontinens keleti részén, hosszútávú célkitűzéseiket és nem utolsósorban azt, hogy a német geopolitikai pozíció erősödése milyen kimondottan pozitív következményekkel járhat Kelet-Közép-Európa számára.

A nagy szláv invázió és a keleti germánok térvesztése 

Ahhoz, hogy megértsük a németek szerepét az európai kontinensen, de leginkább a mi vidékünkön, egészen messzire kell visszatekintenünk a múltba, a teljesen méltatlanul elfeledett keleti germánokig és a Német Római Birodalom megalakulásáig. Ugyanis a hatodik század óta térségünkben a germán és szláv népek folyamatosan ellenfelei egymásnak, és a hatodik század óta azt látjuk, hogy egyik vagy másik kerekedik felül, és a kontinens belsejében ennek megfelelően alakul az élet.

A köztudatba valahogy az rögzült, hogy a hunokat a rómaiak győzték le, de valójában a germán alattvalóik keltek fel ellenük, a gepidák. A gepidák bizánciak által veszélyesnek ítélt királyságát a bizánciak fúrták meg, a háttérből, mikor is segítséget ígértek a gepidáknak a longobárd és avar szövetség ellen, holott eszük ágában sem volt segíteni. A bizánci nagystratégia lényege az volt, hogy hogy folyamatosan egymásnak ugrasztották a különféle népeket, így például a kutigurokat arra ösztönözték, hogy a gepidák megsegítésére eltávozott utrigurokat hátba támadják, így azok védtelenek voltak az erős longobard-avar támadáskor, így az Erdély területén lévő gepida királyság összeomlott és helyét átvette politikailag az avar kánság. Az avarok érkezése Európába tulajdonképpen olyan tekintetben fontos a kontinens népességének alakulása szempontjából, hogy az avarok valamiféle furcsa szimbiózisban éltek a szlávokkal, egyrészt sodorták, de hoztak is magukkal nagy szláv tömegeket, mindenesetre az avar kaganátusnak csak a neve és a vezetői voltak avarok, a köznép szláv és keleti germán volt, ahogy azt a legújabb avar kori genetikai kutatások is bizonyítják.

Mindenesetre a szlávok elképesztő alkalmazkodóképességről tettek tanúbizonyságot és a Balkánon nagyon hamar a romanizált illírek és trákok, a mai Ukrajna területén pedig az ottani keleti gótok helyére léptek. Nem volt ez másképpen a mai Lengyelország esetében sem, a szlávok ott is a germánok helyébe léptek. A szlávok idővel erőt vettek az avarokon is, olyan mértékben, hogy az utolsó avar csoportok a frankoktól kértek menedéket a szlávok elől, ami pedig a volgai bolgárokat illeti, akik a Duna mentén alapítottak az avarok után kaganátust, szintén magukba olvasztották. Egyes szlávok előszeretettel neveznek bennünket magyarokat „invader”-nek, de az igazság az, hogy az igazi nagy invázió, ami végleg megváltoztatta mind a Balkán, mind teljes Kelet-Közép Európa demográfiai összetételét, az a szlávok nagy és folytonos inváziója volt, alig két évszázaddal azelőtt, hogy a magyarok a Kárpát-medencébe tették volna a lábukat.

Kelet-Közép-Európa peremvidékké válik

Ugyanakkor a Római Birodalom örökösének a germánok tekintették magukat és a Német-Római Birodalom megalakulása után az eléggé fragmentált és megosztott szláv csoportok tulajdonképpen szinte mindenhol germán politikai befolyás alá kerültek. Sőt a magyar királyi trónt egy idő után megszerző Habsburgok feltűnésével a germánok ismét elkezdtek terjeszkedni kelet felé. Lényeg, ami lényeg, a germán nyomulás kelet felé folyamatos azóta, hogy a szlávok megjelentek Európában és a régió története tulajdonképpen a germán és a germánok által kulturálisan bekebelezett nyugati szlávok, valamint a bizánci kultúrkörhöz tartozó keleti szlávok nagyon éles ellentéte.

De ami modern geopolitikai szempontból nagyon fontos, hogy a kontinens belsejét nagyjából 850 éven át a germán kulturális és politikai befolyás határozta meg. Igazából a napóleoni háborúkig a germán politikai és kulturális befolyásnak nem volt reális ellenfele, és ezt azért tartottam fontosnak hangsúlyozni, mert ennek köszönhetően a kontinens érdekeinek a központja a német politika központjában volt, ehhez igazodtak a közép-európai népek.

Ezzel szemben a két világháborúnak a germánok általi elvesztése azt eredményezte, hogy Közép-Európa jelentős része peremvidékké vált, a kontinens hatalmi központjai áthelyeződtek az úgynevezett Nyugat-Európába, és Kelet-Közép-Európa lényegében újfent nagyon fragmentált és nagyon megosztott lett. Ez a helyzet a kontinenst két oldalról középre vevő hatalmaknak volt ideális helyzet egészen mostanáig. Nyugaton kialakult egy brit–francia érdekszövetség a németek ellen, keleten pedig ezek a nyugatiak kizárólag a németek lent tartása érdekében együttműködtek egy számukra amúgy nagyon ellenszenves politikai entitással, az oroszokkal, vagy később a szovjetekkel. Ennek a helyzetnek a hidegháború vetett véget, legalábbis részben, és igazából napjainkban az ukrán háború kapcsán tetőzik be a folyamat.

Német vagy orosz befolyás Kelet-Európában?

A történelemnek egy ilyetén nagyon elnagyolt és lecsupaszított felelevenítése folytán értjük meg azt, hogy Németország miért támogatja olyan erőteljesen Ukrajnát, elsősorban politikailag, de anyagilag is talán, erején felül, és ebben az orosz gáz olcsósága nem egy számottevő tényező, még akkor se ha közben az energiahordozók fontossága némileg árnyalja a képet. Ugyanis Németországnak elemi érdeke egy olyan hatalom ellen határozottan fellépni, mely az ő politikai kreálmányuk, pontosabban az Európai Unió határainál keménykedik és áll lényegében az ő békés, de nagyon erőteljes politikai és gazdasági terjeszkedésük útjába. Sem Kelet-Európának, sem a németeknek nem mindegy, hogy egy olyan igazi peremvidék, mint Ukrajna végül az Európai Unió, vagyis a németek, vagy a keleti szlávok, azaz az oroszok befolyása alá kerül. Ez annak apropóján dőlhet el, hogy az ukránok jelét adták annak, talán kellő ösztönzésre, hogy a keleti szláv politikai tömbről nagyon szívesen leválnának, és a nyugati szláv-germán politikai közösséghez szeretnének tartozni.

Igazából ez lett a háború tétje, hogy az új pravoszláv keleti szláv–nyugati szláv/germán kulturális és politikai határt hol fogják meghúzni. És mindennek tükrében nagyon fontos tényező, amit nem szabad szem elől veszíteni, hogy ezúttal az általában a málnaszőrt nagyon kavargató, németellenes Nyugat-Európa ezúttal nem Németország ellen van, hanem Németország szerves tagja hosszú távon annak a majdani sikereket learató érdekszövetségnek, mely azon közös cél mentén egyesült, hogy egyszer s mindenkorra a kelet szláv befolyást Kelet-Európában hatástalanítsák. Fontos tehát, hogy a háború elhúzódását ebből a szemszögből nézzük, és aki eddig feltette magának a kérdést, hogy Európa és főként a németek miért álltak az ukránok támogatásába ennyire bele, az talán jobban érti a németek hosszú távú elképzeléseit, ugyanis Ukrajna az ő hagyományos politikai vetélytársukkal harcol, amely két világháborúban verte ripityára őket, valamint a háború végén természetesen a német multik fogják az EU sztenderd uborkát é banánt Ukrajnában árulni. Pont úgy, mint nálunk.