Egyik legfőbb oka annak, hogy Trumpot elnöknek választották Amerikában, az volt, hogy Trump ígéretet tett arra, hogy nem kezdeményez semmilyen háborút, és belátható időn belül véget vet a jelenleg tartó háborúknak. Ezzel szemben azt látjuk, hogy Trump ezen a téren (se) tud semmilyen kézzel fogható eredményt felmutatni, sőt, egyre inkább az látszik, hogy a héja neokon frakció karmai közé került, és a MAGA izolacionista szárnyának ellenére, akiknek amúgy a megválasztását köszönheti, egyre inkább úgy viselkedik, mint egy háborús héja.

A brutális és autoriter iráni teokrata rezsimet eddig a nyugat nagyjából azért hagyta békén, s próbált mindenféle alkuk révén kiegyezni vele, mert tudatában vannak annak, hogy Irán dezintegrációja egy olyan újabb darázsfészek felbolygatásával járhat, melyhez képest az iraki vagy szíriai háborús káosz kocsmai verekedésnek tűnhet. A közel-keleti intervenciók eddig minden egyes alkalommal sikertelenek voltak, és minden egyes esetben olyan erőszakspirált és láncreakciókat indítottak el, melyekhez képest Szaddam Husszein vagy Kadhafi uralma csendes kis jóléti helyzetnek tűnt a későbbi iszonyatos káoszhoz és erőszakhullámhoz képest. Iránban ez a lehetőség sokszorosan áll, ugyanis Iránban is jelen vannak a különféle hátterű helyi csoportok, melyeket a jelenlegi rezsim brutális erővel tart féken, ám a rezsim esetleges bukásával ezek az erők elszabadulhatnak. Ez pedig tudjuk, hogy az amúgy is rossz állapotban lévő Európai Unió számára mit jelent: újabb és újabb menekülthullámokat.

A kurdok és az azeriek Iránban

Irán a legendás Perzsa birodalom örököse, és nemcsak egy állam, hanem egy civilizációs környezet, Iránon kívül máshol is élnek perzsa kultúrájú és perzsa nyelvű népek, hogy csak a perzsa nyelv egy változatát (dari) beszélő Afganisztánt említsem. Iránt megtámadni tehát nemcsak azt jelenti, hogy Iránt támadták meg, hanem Irán összes proxyját, amelyből van éppen elég.

Hosszú történelme során Iránt sokszor lerohanták mindenféle népek, ezek közül a szeldzsuk törököket kell kiemelni, ugyanis az azeriek a szeldzsuk hódítás eredményeképpen kerültek Iránba, akik ma egy nagyjából húszmilliós közösséget alkotnak az országban, lényegében többen vannak Iránban, mint Azerbajdzsánban. Irán civilizációs ereje ugyanakkor olyan erős, hogy a hódító szeldzsukokat mind kulturálisan, mint nyelvileg elég hamar asszimilálták, a legendás szeldzsuk szultánok udvarában, Iszfahánban, a türk etnikumú szeldzsuk szultánok adminisztrációs nyelve a perzsa volt. A perzsák kulturális hatása abban is lemérhető például, hogy az Atatürk-féle nyelvújítás előtt a török nyelv nagyon nagy mértékben a perzsa szókincsre támaszkodott.  És maga Timur Lenk is perzsa nyelven vitatkozott a perzsa költővel, bár ő maga egy turko-mongol hódító volt. Tehát Irán esetében nem egy olyan arab államról vagy arab népességről beszélünk, mely szerencsétlenségére kihívta maga ellen a sorsot, hanem egy olyan jelentős hagyományokra támaszkodó kulturális övezetről, melynek a befolyása messze túlmutat mind történelmileg, mind politikailag a nemzetállam határain.

Szakértők egyetértenek abban, hogy egy esetleges iráni rezsimváltás semmiképpen nem lesz békés, ha sor kerül rá. Iránnak ütőképes, sőt elithadserege van, de a kurdokat se kell félteni, mert vannak támogatóik, az azeriek pedig mind Törökország, mint Izrael támogatását maximálisan élvezik. Sok elemző szerint a Moszad az iráni rezsimben tevékenykedő azeri nemzetiségű magas rangú katonák információi alapján tudta a célzott likvidálásokat végrehajtani, ugyanis a hadseregben az azeriek nagy számban vannak jelen. A rezsimváltás, amit Amerika ezek szerint ki szeretne kényszeríteni (bár kérdés, hogy ki tudja-e, sokak szerint nem), nincs ahogy békés legyen, ugyanis elég valószínű, hogy mind a kurdok, mind az azeriek azonnal élnének a lehetőséggel a saját politikai érdekeik érvényesítése érdekében. A helyzetet komplikálja, hogy az azeriek és a kurdok se szívlelik egymást, valamint a támogatóik is élesen szemben állnak egymással, elég csak Törökországra vagy a kurdokra gondolni ebben a képletben. Adott tehát a recept ahhoz, hogy egy tipikus mindenki mindenki ellen Közel-Keleti háborús zóna jöjjön létre, amiből évekig nem tud kikeveredni a térség, és az eredmény az lesz, hogy a Közel-Keleten létrejön még egy működésképtelen állam, tengernyi szenvedéssel, ami óhatatlanul a nyugat iránti gyűlölet felerősödésével jár együtt.

Trump, a MAGA és a háborús héják

Nagyon fontos lenne tehát, hogy a nyugat ne avatkozzon be erőszakos módon a Közel-Keleten, mert minden egyes alkalommal ezek során még rosszabb helyzet áll elő, és a földrajzi közelség miatt Európa számára is mindez nagyon súlyos problémákat okoz.

Mindenesetre a republikánus párt tovább szakadozik, ezúttal Trump Közel-Kelet politikájának mentén. Ajánlom mindenkinek Tucker Carlson MAGA személyiség interjúját Ted Cruz szenátorral, aki miközben arról beszélt, hogy Iránban rezsimet kell változtatni, azt se tudta megmondani, hány ember él Iránban, vagy hogy ezek kik, de azt sem, hogy ki követhetné a hatalomban az ayatollahot. Ez az interjú egy döbbenetes bizonyítéka annak, hogy a háborús héják sok esetben azt se tudják, pontosan miért is akarnak háborút, vagy hogy ez mégis mivel jár, sokkal inkább arról van szó, hogy a háborús lobbi érdekeit szolgálják ki elvtelenül, nagyon jelentős adományokért cserébe. A MAGA mozgalom ezzel szemben tartaná magát következetesen a „no war” elvhez, de úgy látszik a háborús lobbi lenyomta őket. Az mindenesetre nagyon aggasztó, hogy a háborút mindössze hasznos eszköznek tekintő intervencionista neokonokat sikerült újra rászabadítani a világra, mert amikor legutoljára teret kaptak, annak három közel-keleti állam léte látta kárát, és ezekben azóta sem sikerült teljességgel helyreállítani valamiféle reális társadalmi rendet, ami pedig nélkülözhetetlen alap az emberi együttéléshez.