Egyre hangosabbak az iráni rendszerváltásra irányuló felhívások nemcsak Izraelben, hanem az Egyesült Államokban is. Mások mellett Donald Trump is felvetette a lehetőséget. Amerika egyszer már megdöntötte a teheráni kormányt: az 1953-as puccsból fejlődött ki az Iszlám forradalom és az ajatollahok diktatórikus rendszere.

„Az úgynevezett nemzetépítők sokkal több nemzetet romboltak le, mint amennyit felépítettek, az intervencionalisták olyan összetett társadalmakba avatkoztak bele, amelyeket maguk sem értettek” – mondta Donald Trump a múlt hónapban Szaúd-Arábiában. Mindazonáltal az amerikai elnök, úgy tűnik, megismételni készül elődjei hibáját. Donald Trump fontolgatja az Egyesült Államok közvetlen katonai beavatkozását az Izrael és Irán között egy hete zajló katonai konfliktusba. Erre utal megfigyelők szerint, hogy többes szám első személyben beszélt arról, hogy „teljes és totális ellenőrzés alatt tartjuk az iráni légteret”, illetve „nem iktatjuk ki az úgynevezett legfelsőbb vezetőt, legalábbis egyelőre”.

Az Egyesült Államok katonai beavatkozására azért lenne szükség, mert Izrael nem rendelkezik olyan bombákkal – illetve a célba juttatásukra alkalmas repülőgépekkel –, amelyekkel megsemmisíthetők lennének Irán föld alatti nukleáris létesítményei.

Trump annak ellenére hajlik a beavatkozásra, hogy nemrégiben saját hírszerzési igazgatója, Tulsi Gabbard a kongresszusban azt nyilatkozta, Irán nem döntött atombomba gyártásáról. Az elnök ingerülten elhárította a kérdést, amikor kedden újságírók emlékeztették az említett hírszerzési értékelésre.

Az Egyesült Államok újabb közel-keleti háború felé tart, és senki sem beszél kilépési stratégiákról – kommentálta a fejleményeket a CNN hozzátéve, a történelem azt mutatja, hogy az ilyen beavatkozások gyakran instabilitást és hosszú távú káoszt eredményeznek. Jó példa erre a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően elindított afganisztáni és iraki háború. A tálibok és Szaddám Husszein rendszerét nagyon gyorsan megdöntötték az amerikaiak, azonban évtizedes véres felkelés következett, a nemzetépítés kudarcot vallott. Az iraki invázió vezetett az Iszlám Állam nevű brutális terrorszervezet létrejöttéhez, Afganisztánban pedig az Egyesült Államok 2021-es megalázó kivonulása után visszatért a tálib rezsim. Az amerikai nemzetépítés Líbiában is kudarcot vallott: Moammer Kadhafi 2011-es elűzése és meggyilkolása máig tartó polgárháborúba torkollt.

Iránban nem először döntene kormányt az Egyesült Államok. 1953-ban a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a brit titkosszolgálat közösen megpuccsolta Irán demokratikusan megválasztott miniszterelnökét, Mohamed Moszadeket, miután az államosította az addig brit kézben lévő iráni olajipart. A lépés egyfelől gazdasági veszteséget jelentett Nagy-Britanniának, másfelől aggodalmat keltett az USA-ban, hogy Irán a hidegháborús rivális Szovjetunió felé sodródhat.

A titkos akció előkészítését a britek javasolták, de a Truman-adminisztráció elutasította a részvételt. Az 1952-ben megválasztott Eisenhower már jóváhagyta az Ajax hadműveletet, amelynek célja az iráni sah, Mohamed Reza Pahlavi hatalmának megerősítése és egy Nyugat-barát kormány kinevezése volt. A puccsot irányítója CIA-tiszt beszámolója szerint az amerikaiak maguk választották ki az államcsíny után kinevezendő miniszterelnököt, Fazlollah Zahedi tábornokot. A CIA kormányellenes cikkeket és karikatúrákat helyezett el az újságokban, zavargásokat szított, megvesztegette az iráni hadsereg vezetőit. A puccs aprólékosan kidolgozott terve kezdetben félrement, a sah elmenekült és a CIA emberei is evakuálásra készültek, amikor a dolgok váratlan fordulatot vettek. Az ügynökség által toborzott iráni tisztek önállóan mozgósították a tömegeket, Moszadek megbukott, a sah pedig visszatért.

Reza Pahlavi az Egyesült Államok közeli szövetségeseként uralkodott több mint negyedszázadon keresztül, azonban a külföldi beavatkozás miatt az iráni nép illegitimnek és korruptnak tartotta. Egyre autoriterebb rendszerét a világiak a brutalitása miatt bírálták, miközben az iszlamisták a nyugatos modernizációs intézkedéseit kifogásolták. A sahellenes mozgalom élére Ruhollah Moszavi Homeini ajatollah (Allah megbízottja) állt, akinek irányításával 1979 januárjában az iszlám forradalom véget vetett a monarchiának.

Az Ajax művelet nyilvánosságra kerülésekor Madeleine Albright korabeli amerikai külügyminiszter elismerte, hogy a puccs súlyos csapást mért Irán politikai fejlődésére, és mély sebeket hagyott a térségben. „Az Eisenhower-kormányzat úgy vélte, hogy cselekedeteit stratégiai okok indokolják” – mondta Albright hozzátéve, „most már könnyű belátni, hogy sok iráni miért neheztel” az Egyesült Államokra.