Éles küzdelem alakult ki az elmúlt napokban a MAGA mozgalom különféle táborai között, s az Irán megtámadása után kialakult törésvonalak egyre inkább elmélyülni látszanak. A napokban zajló MAGA-botrány olyan tekintetben új és komoly fejlemény, hogy úgy tűnik, maga a keménymag bázis lázad Trump ellen, annak kapcsán, hogy véleményük szerint Trump komoly választási ígéreteket szeg meg. Az alábbiakban azt járjuk körül, melyek ezek az ígéretek, és azt, hogy miért ütötte ki az Epstein-ügy a MAGA plafonját?

A MAGA és az elitellenes diskurzus

Trump győzelmének egyik kulcsa az éles elitellenesség volt, pontosabban, ahogy képes volt tematizálni azt a kérdést, hogy az amerikai politikai elit nagyon távol került az amerikai átlagember életétől, problémáitól és az őket foglalkoztató kérdésektől. A demokraták elitizmusával szemben önmagát a rozsdaövezet és a kékgalléros polgárok bajnokaként nevezte meg. A választási ígéretei hihetetlenül egyszerűek voltak: megállítani a bevándorlást és deportálni a migránsokat, helyreállítani az amerikai ipart, békét teremteni Ukrajnában és nem kezdeni új háborúkat, valamint átláthatóságot biztosítani néhány olyan botrányos ügyben, melyről úgy tűnt, a demokraták el akarják azokat maszatolni.

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság Trump megválasztásában sarkalatos kérdések voltak, s az amerikai átlagember jogos félelmeit vetítették ki azzal kapcsolatosan, hogy a hatalom visszaél a hatalmával, és hogy létezik egy olyan gazdag réteg vagy vezetői osztály, amely számára nincsenek szabályok, és nem is lehet őket felelősségre vonni. Ennek a fajta átláthatóságnak és felelősségre vonásnak a szimbóluma lett a MAGA számára a hírhedt Epstein-ügy, és nem véletlenül, ugyanis mindaz, amit erről a nagyon furcsa és nagyon visszás ügyről tudni lehet, az arra utal, hogy Epstein maga csak egy figura volt egy sokkal nagyobb és sokkal kiterjedtebb, sokak szerint egy titkosszolgálati hátterű hálózatban. Én magam nem szeretnék az Epstein-ügy részleteivel foglalkozni, ám vannak erről nagyon részletes és kiterjedt anyagok az interneten, a témában elsősorban Tucker Carlson interjúit ajánlanám azoknak, akik el szeretnének mélyedni abban a bűzös iszapban, amit az Epstein-ügy jelent.

Trump és a „gaslighting” jelensége

Tény, hogy szimbolikus jelentősége miatt, mely az egész amerikai igazságügyi és politikai rendszer átláthatóságát érintette, az Epstein-ügy a MAGA egyik olyan zászlóra tűzött ügye lett, amelyről úton-útfélen beszéltek a MAGA vezéregyéniségei és vezetői, beleértve ebbe magát Trumpot és Vance alelnököt is. Mindketten számos alkalommal kijelentették, hogy választási győzelmük esetén nyilvánosságra hozzák az ügy ismeretlen részleteit, és ami ennél is fontosabb, azoknak a személyeknek a nevét, akiknek közük volt a pedofil hálózathoz. Úgy tűnik azonban, hogy a „campaign with poetry and govern with prose” („a kampány költészet, a kormányzás prózai”) mondás itt ebben az esetben is érvényesült, ugyanis Trump és csapata elkezdte felismerni, hogy nem is olyan egyszerű valóra váltani azokat a nagyon egyszerűnek tűnő ígéreteket, melyeket a kampányban tettek.

Először is, a vámokkal nem sikerült újraindítani az amerikai ipart, sőt. Aztán Trump izraeli nyomásra mégiscsak indított egy új háborút. Az ukrán háborút nemhogy nem sikerült lezárni, hanem most már Trump fegyvereket szállít Ukrajnának. Az ember azt gondolná, hogy legalább a migráció kérdésében valamiféle sikert el tudnak könyvelni, ehhez képest az derült ki a napokban, hogy a farmokon és a vendéglátásban dolgozó migránsoknak Trump a farmerek és a hotelláncok nyomására amnesztiát adna, vagyis maradhatnának, ha adót fizetnek majd a továbbiakban. Egyébként én azt gondolom, Trump legjobb tudása szerint igyekszik megoldani ezeket a kérdéseket, csakhogy úgy tűnik, az amerikai társadalom olyan kaliberű változásokon esett át az elmúlt évtizedekben, hogy egyes folyamatok visszafordíthatósága vagy esetleges korrekciója meglehetősen kétséges kimenetelű lett.

Mindezek után már csak hab volt a tortán a magát az elveihez nagyon tartó MAGA számára, hogy pár nappal azután, hogy a főügyész kijelentette, az asztalán van az Epstein pedofil lista, hirtelen kiszivárgott egy olyan rövid FBI-jelentés, miszerint Epstein-ügy nincs is, nincs klienslista, és Epstein valóban öngyilkos lett, nem megölték azok, akiknek érdekében állt őt elhallgattatni. Ez meglehetősen furcsa fejlemény volt azok után, hogy a főügyész úgy beszélt a listáról a sajtónak korábban, mintha azt behatóan tanulmányozta volna, nem mellesleg az elnök megbízásából. Amikor pedig Trumpot egy újságíró erről kérdezte, Trump kimondottan ingerülten válaszolt valami olyasmit, hogy miért nem foglalkozik a sajtó fontosabb dolgokkal, egyáltalán mit beszél még bárki erről az ügyről?

A gaslighting szónak nincs még pontos magyar megfelelője, de olyan helyzetek leírására használják emberi és magánéleti kapcsolatokban, amikor létezik valamiféle konszenzus valamiről emberek között, aztán az egyik fél úgy tesz, mintha az a konszenzus soha nem létezett volna, és a másik fél csak képzelte volna a konszenzust. Ezért aztán a gaslighting egy olyan technika, mely során az egyik fél arra törekszik, hogy elhitesse a másikkal, hogy amit korábban gondolt, és amiről korábban megegyeztek, az nem is valós, és hogy az illető képzelte az egészet, tulajdonképpen ezzel megkérdőjelezve a másik fél mentális egészségét. Tehát a gaslighting a magánéleti, lelki bántalmazás egy nagyon durva formája, és legnagyobb meglepetésemre Trump egyre inkább ehhez az eszközhöz nyúl, egyszerűen nem lehet egyébbel magyarázni azt, hogy most úgy tesz, mintha a MAGA mozgalomban korábban nem létezett volna valamiféle konszenzus az üggyel kapcsolatban.

Polgárháború a MAGA mozgalomban

Csakhogy a MAGA mozgalomban sok olyan ember van, aki a személyes hírnevét, karrierjét és megélhetését kockáztatta azért, mert Trump mellé állt a választásokat megelőző, szinte apokaliptikus küzdelemben, amikor is Trump támogatása miatt vállalniuk kellett a cancel culture fenyegetését. Azt, hogy a fősodratú médiából kizárták, kinevették, megalázták őket, hogy a szó szoros értelmében a liberális média és a liberális elit céltáblájává váltak. Sokan vannak tehát, akik durva konfrontációkon mentek keresztül a meggyőződésük érdekében, és őket most ez a nagyon nyilvánvaló gaslighting nagyon kellemetlenül érintette.

Ezért néhány MAGA vezéregyéniség ahelyett, hogy vette volna a lapot és továbblapozott volna, ellenkezőleg, nagyon is beleállt az Epstein-ügybe, és ennek következményeképpen az ügy egyre inkább lavinává duzzad. Ez az első olyan komoly ügy, amiben Trump tömegbázisa a szó szoros értelmében felhördült, és egyszerűen nem hajlandók a témát elengedni. Az a tény, hogy Trump megpróbálta lecsendesíteni a tábort, és egy közösségi médiaüzenetben az Epstein-ügyet Obama fabrikációjának nevezte, megdöbbentette még a legfanatikusabb MAGA támogatót is, aki kénytelen volt feltenni magának a kérdést, hogy képzelte-e vagy sem, hogy Trump korábban az ügy részleteinek a nyilvánosságra hozatalával kampányolt, mert ugye ez a gaslighting lényege, hogy az ember elkezd a saját ítélőképességében kételkedni, hogy hátha rosszul emlékezik valamire. Csakhogy az internet korában a korábbi nyilatkozatokat pillanatok kérdése előkeresni, tehát nem a MAGA emlékezik rosszul.

Mindenesetre rossz hír mindez mindenkinek, aki azt gondolta, hogy Trump elnökségével valamiféle nagy reset, újraindítás kezdődik el. Trump és a MAGA kulcskérdésekben nem volt képes áttörésekre, sőt, szimbolikus ügyekben sem tudtak legalább részeredményt felmutatni. Az okok sokrétűek lehetnek, egyrészt úgy tűnik, egyes folyamatok, mint az ipar elvándorlása vagy a bevándorlás megállíthatatlan folyamatok, annálfogva, hogy nincs, amivel pótolni a kieső kelet-ázsiai ipari termelést vagy a bevándorlók kétkezi munkáját. S az is úgy tűnik, hogy az amerikai felső tízezer ügyeit sem lehet nyilvánosságra hozni anélkül, hogy abba bele ne remegjen az egész politikai rendszer maga. Ez az Epstein-ügy legnagyobb tanulsága.