Az állam szemében a létezésünk, az identitásunk is ingatlanhoz kötött, hiszen saját lakás vagy befogadó tulajdonos nélkül személyi igazolványt sem kaphatunk Romániában – mutatott rá a Maszolnak Péter László szociológus, aki szerint Románia a „tulajdonosok társadalmaként” írható le, ám nem alakult ki emellé a felelősség is, hogy a tulajdonnak az állam felé is költségei vannak. A szociológus, akivel blogbejegyzése kapcsán beszélgettünk, ezt a helyzetet látja az alapproblémának az adóemelések elleni korábbi székelyföldi tüntetések hátterében. Ugyanakkor szerinte mélyebb társadalmi krízist jelez az erős társadalmi elégedetlenség – ami Székelyföldön az RMDSZ-ben találta meg céltárgyát –, és veszélyes helyzetre, a szélsőségek előretörésére ad lehetőséget. 

A helyi adók megemelése elleni székelyföldi tüntetések hátterében nem csupán gazdasági érdekérvényesítés, hanem a fenntarthatatlan, „torz” romániai lakásszerkezet és a tulajdonosi felelősségvállalás hiánya áll elsősorban, amihez hozzáadódott a dialógus hiánya a politikum részéről – állítja még február elején írt blogbejegyzésében Péter László szociológus.

Hogy mi vezetett „a mai torz lakáshelyzethez” és a tüntetésekhez, ennek kapcsán blogbejegyzésében leírja, „a probléma alapja egy sajátos piaci anomália: a lakosság rendkívül magas aránya (közel 100 százalék) saját tulajdonú ingatlanban él. Ez a homogén tulajdonosi szerkezet azért diszfunkcionális, mert nem piaci szelekció vagy tudatos tőkefelhalmozás eredménye, hanem gyakran történelmi kényszer vagy a bérlakásszektor hiánya szülte”.

Mint írja, a rendszerváltás utáni gyors és széles körű lakásprivatizáció során „a bérlők rendkívül kedvező feltételek mellett – gyakran néhány havi fizetésükért – vásárolhatták meg az addig állami tulajdonban lévő lakásokat. Emellett a lakástulajdon mélyen beágyazódott a román társadalom kulturális képzetébe, a stabilitás és biztonság elsődleges szimbólumaként”.  

Mint kifejti, az adóemelésekkel szembeni ellenállást az okozza, hogy a romániai lakosság a lakástulajdont nem folyamatos kötelezettségekkel járó tőkeként, hanem egyszeri megszerzés után járó „ingyenes” alanyi jogként kezeli, így a tulajdonosi tudatosság hiánya miatt az adót nem a közszolgáltatások díjaként, hanem igazságtalan büntetésként éli meg. Mint rámutat, mindezek mellett „az állam tartós felelőtlensége” is a helyzet robbanásához vezetett.

„Az állam a felelős abban, hogy nem szocializálta az embereket arra, hogy a tulajdon kötelezettséggel jár, hogy a társadalomban mindennek költsége van, amit előbb-utóbb meg kell fizetni, és úgy tűnik, hogy most nagyon szerencsétlen kontextusban, nagyon rosszul kommunikálva, nem előkészítve, de megérkezett a számla” – hangsúlyozta beszélgetésünkkor. Úgy látja, azért sem tanulta meg a társadalom, hogy a tulajdonnak ára van, mert európai viszonylatban alacsonyak voltak eddig az adók, másrészt az iskolában nem tanítják, a politikum pedig a lakáskérdést a piacra bízza.

Még a személyazonosság is tulajdonhoz kötött

Kiemeli azt is, a tulajdonlás kultúrája ellehetetlenítette, hogy legyenek alternatív lakhatási lehetőségek, ami nehéz helyzetbe hozza főként a fiatalokat. „A lakástulajdon túlsúlyából fakadó másik probléma annak társadalmi elvárásként való normalizálódása. A társadalomban uralkodó meggyőződés, hogy az egyéneknek kell legyen saját lakásuk. Ez a norma jelentős terhet ró a fiatalabb generációkra, akiknek a lakástulajdonhoz való hozzáférés 15-20 évvel ezelőttihez képest egyre nehezebbé vált. Lassan meg egyenesen ellehetetlenedik” – írja Péter László.

Kiemelte, a romániai torz lakáshelyzet ugyanakkor azt is ellehetetleníti, hogy közbeszéd témája legyen a lakásválság. „Erről a kérdésről nem beszélünk, magától értetődőnek tekintjük, hogy a magántulajdon az, amire törekedni kell, és figyelmen kívül marad, hogy a lakhatás problémájával küzdenek társadalmi csoportok, nagyon nagy az egyenlőtlenség a lakáspiacon. Erről többet kellene beszélni” – hangsúlyozta.

Péter László szerint, míg a fiatalok számára ez húsbavágó kérdés, a tüntetéseken megjelent idősebb generáció – a 90-es évek privatizációjának nyertese – nem érzi a feszültséget. Hiányoznak a rászorulókat védő szociális lakások és a működő magán- és állami bérlakásrendszer, amely „átmenetet jelentene a fiataloknak”, mutatott rá. A politikum azonban nem érdekelt a változásban, mert a válság érintettjei „alig láthatók a választásokon” – tette hozzá.

Hogy mennyire „semmi nem védi azt, akinek nincs tulajdona” arra példaként kiemelte, Romániában még a személyazonosság is tulajdonhoz kötött. „Hogy identitásom legyen, előfeltételezi, hogy valahol van egy magántulajdonban lévő lakás. Elmondható, hogy az én létem az állam szemében, amit azzal igazolok, hogy van személyi igazolványom, az egy tulajdonhoz van kötve” – szemléltette, hozzátéve, ennek a berendezkedésnek szintén „‘89 ellőtti eredete van, amin nem változtatott semmit az állam”.

Az elégedetlenség céltárgyat talált az RMDSZ-ben

Péter László szerint ugyanakkor meglepő fordulat, hogy a tüntetés – mint „az erdélyi magyar politikai kultúrából igencsak kikopott” eszköz – újra megjelent, és meglepő volt szerinte a politikum tanácstalansága is, amikor a felgyűlt társadalmi feszültségek felszínre törtek. Úgy látja, a megmozdulások egy mélyebb morális és legitimációs válság jelei: az adóemelés csak szikra volt, a valódi ok az állammal szembeni bizalmatlanság.

„A közösségi médiában azóta is folyamatosan megjelenő – a politikummal, a magyar többségű részeken pedig az RMDSZ-szel kapcsolatos – hozzászólásokat szakmai szemmel nézve, elmondható, hogy morális és legitimációs válságjelként értelmezhetők ezek” – emelte ki. Székelyföldön az elégedetlenség az RMDSZ-t találta meg céltárgyként, ami „kézenfekvő”, hisz az elmúlt 35 évben „egyfajta paraállamként” működött, minden szférát lefedve. A szakértő szerint ez az „érzelmileg kondicionált kommentvilág” váltást jelez.

„Legitimációs válságról beszélünk a rendszerrel szemben, az emberek szintjén pedig egy morális válságról: az emberek annyira igazságtalannak érzik, ami velük történik, hogy nehéz számukra a társadalmi elvárásoknak megfelelni, abban értelmet látni. Ez azért nagyon kockázatos helyzet, mert ilyenkor tudnak a szélsőségek minden irányból előretörni. Vannak rétegek, akik a kétségbeesés állapotába jutottak, ami nem racionális, nehezen kontrollálható állapot” – magyarázta.

Megjegyezte, nagyon erőből történt az adóemelésekről szóló a döntés, és idő sem volt ezeket lekommunikálni, de eleve „a mi politikai kultúránkban a dialógusnak nincs igazán tradíciója, a politikai átmenet úgy alakult, hogy a konfliktusokat más konfliktusok generálásával próbáltuk megoldani, és nem a konszenzuskereséssel és közös nevező kialakításával”.

Úgy látja, az a megoldás, hogy az emberekre „partnerként kellene tekinteni, érvelni kell az álláspontok mellett, tájékoztatni a helyzetről és az alternatívákról”. Feladat lenne demonstrálni, mi „a legkisebb rossz a legrosszabbhoz képest”. A helyi politikusoknak a véleményvezérekkel közösen kellene „tematizálniuk a kérdéseket”, megkeresve a közös nevezőt. „Erről szól a társadalom, a demokrácia, hogy leülünk és újra és újra egyeztetjük az érdekeinket”, ám a dialógus elmaradt, és a jelenlegi helyzetet – az adókkal kapcsolatos utólagos módosításokat – sem sikerül megfelelően kommunikálni.

Kapcsolódó

A helyi adók felülvizsgálatát kezdeményezi az RMDSZ

Az RMDSZ kezdeményezi a kormányfőnél, hogy az önkormányzatok a törvényben meghatározott helyi adószintek között a költségvetésük elfogadásáig csökkenthessék az adókat.

adóemelés helyi adók és illetékek Sepsiszentgyörgy Csíkszereda Székelyudvarhely RMDSZ