Nagyon csendben kellene most lenniük azoknak, akik évek óta autokrata rendszerként beszélnek a magyar politikai berendezkedésről. Egyetlen pisszenést sem kéne egy ideig kipréselniük magukból a diktatúrázóknak, az Orbán Viktort démonizálóknak. Az utóbbi napok magyarországi történései egy nyugat-európai mércével mért demokrácia minden elemét megjelenítették.

Az államfői kegyelemügy az ellenzéki sajtó és a politikai ellenzék révén botránnyá dagadt, kisebb tüntetéseket is eredményezett, felháborodást keltett. A magyar kormány ráérzett a téma kényes jellegére, s lépett: alkotmánymódosítást ígért hasonló esetek elkerülése végett. A fő érintettek, Novák Katalin államfő és Varga Judit volt igazságügyi miniszter, aki a Fidesz európai parlamenti listáját vezette volna a júniusi választásokon, a lehető legegyértelműbb lépéssel reagáltak, ami egy demokratikus rendszerben megtehető. Jogi, valamint morális felelősségük tudatában mondtak le pozícióikról, s kértek bocsánatot hibájukért.

Gondoljunk csak egy picit bele, mi történt volna, ha nálunk, a romániai politikában történik ugyanez. Gyors lemondás? A hiba elismerése? Bocsánatkérés? Nincs olyan fejlett fantáziánk, hogy ezt Bukarestre vetítve elképzeljük.

A történet ugyanakkor itt még aligha ér véget. Arra kérdésre még nincs meg a válasz, hogy milyen rendszerbeli zavar, esetleg ráhatás miatt kaphatott kegyelmet az amúgy erdélyi származású, a bicskei pedofilügy eltussolásában érintett gyermekotthoni igazgatóhelyettes. Azt sem tudjuk jelenleg, lesz-e olyan új megszólaló az ügyben, akinek fontos információi vannak. Ott vannak továbbá a politikai földrengés várható utórezgései. Fel tud-e építeni rövid idő alatt egy olyan kommunikációt a magyar kormány, a Fidesz, amellyel megmentheti politikájának egyik alappillérét, a család-, és a gyermekvédelmet? Az új köztársasági elnökjelölt személye ki tudja-e védeni az ellenzéki offenzívát? Kihat-e, s ha igen, miként a magyarországi európai parlamenti és helyhatósági választásokra a kialakult helyzet?

A népszerűségben a kormánypárttól messze elmaradó magyar liberális, baloldali ellenzéknek az ölébe hullott egy ügy, amit akár hónapokon keresztül is napirenden tarthat. Lelkesedésük, a hatalom bukásának hangosan hirdetett vágya azért különösen visszatetsző, mert az égvilágon semmit nem tettek az utóbbi években hitelességük megerősítése érdekében. A sportban mondják erre, hogy csak az ellenfél hibáiból kíván élni.

Bárhogyan is alakul a továbbiakban az elnöki kegyelemügy, az biztos, hogy egy időre az elsősorban külpolitikai vonatkozású témákról (Orbán Viktor nemzetközi megítélése, az Ukrajnához való magyar kormányzati viszonyulás, az Európai Unió vezető intézményeinek Magyarország-politikája) a belpolitikára vetül a figyelem, ami új üzeneteket, taktikát feltételez mindegyik oldal részéről. A semmiből jött földindulás következményeinek további kezelése alapvető mértékben múlik a miniszterelnökön. Megint, mint eddig már annyiszor, Orbán Viktor politikai érzékén a sor.

(Nyitókép forrása: MTI)