Európai dilemma: félni vagy váltani?
Nemrég egy alapos kutatást közölt az egyik ismert európai agytröszt. A Nemzetközi Kapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) azt jósolja, hogy kilenc uniós országban a jelenlegi brüsszeli vezetéssel szemben kritikus pártok nyernek a júniusi európai parlamenti választásokon. A különböző országok neves politikusait és szakembereit tömörítő szervezet a várható győzteseket egy kalap alá véve – ahogy az egy igazi európai, demokratikus társasághoz illik –, kivétel nélkül populistákként, radikálisokként írja le.
Az ECFR szerint további nyolc uniós tagállamban a második, illetve harmadik helyen végeznek a euroszkeptikus pártok. Ezzel a tendenciával párhuzamosan gyengülnek a balközép és zöld formációk. A tanulmány úgy számol, hogy az Európai Néppárt (EPP), a szocialisták és a liberálisok frakcióin kívüli pártok szerezhetik meg az EP-mandátumok közel felét. Nyilván a kutatásnak a tájékoztatáson túl a figyelmeztetés is célja. Figyelve idehaza a Románok Egyesüléséért Szövetség emelkedését, van is ok az aggodalomra. Ha viszont az előrejelzésnek azt következtetését is komolyan vesszük, miszerint előfordulhat, hogy az EPP és a tőle jobbra lévő két pártcsalád együtt többségbe kerül, s a jobbratolódás következményeként például elvethető a radikális klímapolitika, akkor jótékony váltásban reménykedhetünk uniós szinten.
Kérdés, az évek óra vezetői válsággal, karizmatikus politikusok hiányával küszködő Európai Unióban kizárólag az ijesztgetésre építenek a választásokig, avagy megpróbálják megérteni, miért fordulnak el szavazók milliói a hagyományosnak nevezett fősodrú pártoktól. A társadalmi elégedetlenség tehetséges, esetleg csak harsány és szórakoztatóan megbotránkoztató kihasználói ugyanis tünetek csupán. Maradt-e még annyi politikai realitás az olykor a valóságtól teljesen elrugaszkodó nyugat-európai mainstream pártokban, hogy a huszonnegyedik órában maguk mögött hagyják az emberek nagy részét egyszerűen idegesítő ideológiai rögeszméiket?
A Politico megszellőztetett egy néppárti programvázlatot, amely ma szinte elképesztő bátorságra valló – liberális szóhasználattal: populista, szélsőséges – szemléletet tartalmaz. Célkitűzésként szerepel egyebek mellett annak a döntésnek a felülvizsgálata, mely szerint az EU 2035-től tiltaná az új benzines és dízelautók értékesítését. A kiszivárgott programtervezet másik javaslata szerint az EU-nak a jelenlegi háromszorosára kellene növelnie az unió külső határait biztosító határvédelmi erők létszámát. Az EPP terve az, hogy minél több menekült kérelmét az utolsó biztonságos országban kellene elbírálni, vagyis a menekültstátusz megadása előtt a kérelmező migráns nem léphetne az EU területére. Horribile dictu: a programvázlat a „keresztény értékek védelmét” is megemlíti.
Mindeközben ugyanaz a néppárt Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökkel vág neki az újabb csatának, ami a reménytelen változatlanságot vetíti előre. Mintha éreznék, hogy váltani kellene, de valahogy nem megy. Megszokták a konfliktusmentességet, a simulékonyságot, az unalmas megbízható szürkeséget. Olyanok, mint az itthon patrióta jelszavakkal nekilendülő, de Brüsszel felé félúton kezesbáránnyá váló bukaresti kormány.
(Nyitókép: Adobe Stock)
CSAK SAJÁT