Bár látszólag a német gazdák példátlan méretű tüntetéssorozatára rezonáltak a hazai fuvarozók és gazdák, amikor tiltakozásokba kezdtek, a romániai megmozdulásoknak megvoltak az előzményei, a követelések többségének jogosságával pedig nehéz vitatkozni. Elemzők, de gazdasági szakértők is már jó ideje mondogatták, hogy az idei, választási szuperév egyben a demonstrációk, társadalmi feszültségek esztendeje is lesz. A koronavírusjárvány és az orosz–ukrán háború okozta frusztrációk, a mindenki által megérzett életszínvonal-csökkenés a tűrőképességet tette próbára, az a bizonyos húr pedig olykor elszakad.

Egyre többen teszik fel a kérdést: van-e politikai háttere a folyamatos utcai követeléseknek, a sztrájkoknak vagy az azokkal való fenyegetéseknek? Ne nézzük naivaknak az elégedetlenségek hangadóit. Mikor lenne megfelelőbb időszak az asztalcsapkodásra, a kormányzat sarokba szorítására, ha nem egy olyan évben, amikor a hatalmon lévők a szavazatokra vadásznak? Ugyanakkor az sem kétséges, hogy a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) eddig nyíltan vagy a háttérből, de villámgyorsan reagált minden kisebb vagy nagyobb társadalmi felháborodásra.

Az AUR, annak elnöke, George Simion és az egyszemélyes pártjával a parlamenti küszöb átlépését célzó Diana Șoșoacă mindenhol ott voltak, ahol úgy érezték, sikerre vihetik rendszer- és politikusellenes politikájukat. Nehéz elképzelni, hogy a fuvarozók és gazdák hirtelen újra kirobbant demonstrációi mögött nem voltak ott az AUR-osok is. Furcsa, eddig az érintett szakmai körökben ismeretlen figurák kezdtek szószólókká válni, összességében azonban valótlan lenne politikai távirányítást emlegetni a fuvarozók és a gazdák tüntetései kapcsán.

Az AUR és maga George Simion a megmozdulások első napjaitól igyekezett eljátszani a szolidáris hangadó szerepét, Diana Șoșoacă is próbálkozott a tiltakozók ügyvédjeként fellépni. A felívelő népszerűségük miatt magukat ellenállhatatlannak képzelő szélsőségesek most először ütköztek elutasításba. George Simion egy új arcát láthattuk most, amikor őszinte értetlenséggel fogadta, hogy egyes tüntetéseken nemkívánatos. A füttyszó és a bekiabálások eddig az AUR eszközei voltak, most Simionék váltak a hangos elutasítás elszenvedőivé.

A mostani tiltakozások a kormánypártok megítélésének, elsősorban a közlekedési és mezőgazdasági minisztert adó Szociáldemokrata Párt imázsának árthatnak, pluszpontokat viszont egyik politikai erőnek sem hoznak. Továbbra is az AUR megerősödése jelentheti az idei választássorozat legnagyobb veszélyét, de a fuvarozók és gazdák néhány megmozdulásán tapasztalt elutasítás Simionékkal szemben jelzi a szélsőségesek növekedésének, a szociális elégedetlenségek kisajátítását célzó politikájuknak a határait. Ha máshonnan nem, a focimeccsek lelátóinak világából jól tudhatja Simion, mit jelent a tömeges kifütyülés.

(Nyitókép: képernyőmentés)