„Ha meguntam, hogy mindig itt legyek,/ majd utazgatok, mert utazni élvezet./ De szóba se jöhet Skandinávia,/ csak a jó meleg Afrika,/ ott fülledt az erotika, aha-ha.” Lehet, hogy közhelyes Afrikáról azonnal a KFT együttes régi nagy slágerét előrángatni, de Klaus Iohannis román államfő körútjáról nemcsak az első, a második nekifutásra is ez jutott eszembe, pardon. Hogy erotika volt-e, azt nem fogjuk megtudni, de az a híradó beszámolóiból is nyilvánvalóvá vált: az államfő és felesége módfelett jól érezte magát a változatosan összeállított programokon.

A román sajtó, s az ellenzék joggal firtatja, mennyibe került nekünk, adófizetőknek Iohannis diplomáciai kirándulása. Azt eddig is tudtuk, hogy az elnök nem akármilyen repülővel utazgat, ráadásul minden olyan alkalommal, amikor a first lady is elkíséri hivatalos látogatására, a bérelt gép tesz két kis kitérőt Nagyszebenbe, ahonnan felveszi, s ahova hazaviszi Carmen asszonyt.

Ha már a médiát és a politikusokat emlegettük, az államfői út kapcsán egy zárójelet azért megér az a kicsit sem leplezett fölényesség, ahogyan Bukarestből tekintenek Afrikára. Minden egyes véleménynyilvánításból üvöltött a fekete kontinens lenézése. Úgy beszéltek egyes újságírók, képviselők Afrikáról, mintha az emberevők földjére látogatott volna Iohannis. Vajon hallottak a különböző stúdiókban arról, hogy a világ két nagyhatalma miként versenyez az Afrikával történő kereskedelemben? Tudnak a kínai–afrikai kereskedelmi forgalom 282 milliárd dolláros mértékéről? Hallottak arról, hogy az európai országok is növelik befolyásukat a kontinensen? Így Németország az elmúlt évek során Franciaország vetélytársává vált az afrikai piaci részesedésért folyó versengésben, Hollandia pedig megelőzte Franciaországot a közvetlen külföldi tőkebefektetések terén.

Afrika a lehetőségek kontinense is, de ezt nem csak Iohannis ellenzői, maga az államfő sem ismerte fel. Egy ilyen vizitnek akkor lett volna értelme, ha kereskedni, befektetni vágyó üzletemberek is elkísérik az elnököt. Ha a Iohannis közvetlen irányítása alatt álló külügyminisztérium megfelelően készíti elő az utat, akkor a nagykövetségek közvetítésével részletes dokumentációban ismerteti a román üzleti világ Afrika felé nyitni kívánó részének a konkrét lehetőségeket. Nyilván ennél sokkal kényelmesebb feladat néhány kétoldalú egyeztetés mellé kulturális, szórakoztató programokat szervezni Iohannisnak. Az elnök pedig találóan összefoglalta az őt kérdező újságírónak a hosszú afrikai körút eredményét: Románia ismét felkerült Afrika radarjára. Azt már nem tette hozzá, hogy mihelyt hazajön, le is kerül arról a bizonyos radarról.

Iohannis számára nem túl bonyolult az elnökösdi. Egy kis munka és sok szórakozás. Amúgy idehaza már havazik. Indulhat az elnöki síszezon.