A négy hónapja pozícióban lévő miniszterelnök olyan, mint Figaro a Sevillai borbélyban: Ciolacu itt, Ciolacu ott, Ciolacu künn, Ciolacu benn, Ciolacu fenn, Ciolacu lenn. „Voltam vásárolni, és megvettem mindent, amire szükségem volt: salátát, uborkát, hagymát, krumplit, almát, Ardealul pástétomot, szász szalámit, olajat, cukrot, tojást, joghurtot, juhtelemeát és egy Ursus sört, buzăui gyártmány... összesen fizettem 93,50 lejt. Igaz, paradicsomot elfelejtettem venni, de úgy is belefértem volna a 100 lejes keretbe!” – írja Facebook bejegyzésében Ciolacu. Nem először vásárolgat a kormányfő, megjelent már néhány fotó róla, amint épp kosarat tolva szemléli a bolti portékákat. 

Magunkfajta ő, szomszédunk is lehetne - üzeni a jó felépített kampány. Érkeznek ugyan a szidalmak, hogy megrendezett a történet, de olyan ez, mint a reklám: a végeredmény a lényeg. Az utóbbi tizenöt évben - talán Victor Pontán - kívül aligha volt ismertebb a Romániában fogyóeszköznek számító miniszterelnök neve, mint most a Ciolacué. Külpolitikai kérdésekben Adrian Năstase óta nem volt ennyire aktív kormányfője az országnak, miközben az alkotmány szerint elsősorban az elnököt illeti meg a diplomácia irányítása. A képlet egyszerű: az egyébként szürke, hétköznapi, bármiféle karizmától mentes szociáldemokrata pártelnök mediatikus felépítése a tökéletes anti-Iohannist igyekszik megtestesíteni. 

Ciolacu hiperaktív miniszterelnöksége ugyanakkor lényegi eredményekkel nem jár, amolyan klasszikus bukaresti tartalom nélküli formát láthatunk, de a forma szinte tökéletes. Hogy egy nagyon friss példával éljünk, a miniszterelnök úgy tudta eladni a lengyelek átmeneti háttérbe vonulásával Zelenszkij ukrán elnöknek hirtelen fontossá vált román-ukrán csúcstalálkozók eredményeit, mintha azok hasznot hoztak volna Romániának. Holott a kijevi látványos összeborulás ellenére sem történt még egy visszafogott ígéret sem arra, hogy az ukrajnai románokat - a kárpátaljai magyarokhoz hasonlóan - drámaian érintő oktatási ukránosítás ügyében változás történhet.           

A kommunikatív, minden történésre gyorsan reagáló Ciolacu nemcsak a ritkán és lassan beszélő, a nyolcórás munkaidőhöz, s a szabad hétvégékhez görcsösen ragaszkodó Iohannis ellentétje, de az államfőnek magát katonás fegyelemmel alávető Nicolae Ciucăhoz képest is igazi gyorsfutó. Ezzel az imázzsal kínálják a szociáldemokrata kampányépítők Ciolacut a jövő évi választásokra, főleg az államfői pozícióért zajló megmérettetésre. 

Ami meglepő, hogy minderre nem látunk reakciót a liberálisok részéről. A PNL-ben elmaradt a változtatás, Iohannis pártja minden jel szerint Ciucăval vág neki a választási szuperévnek. Elsőre harakirinek tűnik a döntés, de az is lehet, hogy Iohannisék többet tudnak, mint mi, mezei politikai újságírók. Ha  befolyásos román titkosszolgálati körökben Nicolae Ciucă lesz a nyerő jelölt 2024-ben, Ciolacun az sem fog segíteni, ha 50 lejből oldja meg a bevásárlást.