Meg nem erősített hírek szerint erős izzadságszag terjengett a keddi nap folyamán Bukarestben, előbb a Victoria-palota környékén, aztán a parlamentnél. Nem meglepő. Régen volt ilyen elképesztő mértékű kínlódás, erőlködést a hatalom köreiben. A hivatalosan a költségvetési hiány csökkentését célzó, közelebbről nézve megszorításokkal teli intézkedéscsomag még a célegyenesben is úgy alakult, mint amikor a rosszul tanuló kisdiák próbál a tanár bácsinak esetleg tetsző szövegekkel helyettesíteni a dolgozatban a megkövetelt, de el nem sajátított tananyagot. Kihúzások, mellébeszélések, rögtönzések, hibák - szánalmasan jött létre az a valami, amiért aztán a kormány úgymond felelősséget vállalt a parlamentben.

Hogy miért ez a huzavona és improvizáció? Mert Marcel Ciolacuval az élen ez a kormánykoalíció nem megoldani akart egy problémát, hanem csak megúszni akarta azt. Legyen valami, amivel úgy lehet Brüsszelbe utazni tárgyalásokra, hogy idehaza nincs botrány a dologból. Így született meg ez az alibicsomag, amely nyilvánvalóan nem fogja lényegesen csökkenteni a büdzsé hiányát, viszont az „átlagembert” (Ciolacu keddi beszédének sokat ismételt kifejezése volt ez, nyilván a szociáldemokraták szavazótáborára rezonálva) közvetlen módon alig érinti. Az egy másik kérdés, hogy a román gazdaság mit szól majd az elfuserált akcióhoz. Az egyik elemző a „felelősségvállalás” után csak annyit írt ki közösségi oldalára: harakiri.  

Itt azért érdemes megállni a pillanatra. Azt a részben jogos bírálathullámot, ami most a kabinetre zúdul, többnyire azok a gazdasági szereplők fogalmazzák meg, akik már jó ideje kormányzati beavatkozást követelnek. A minap jött velem szembe egy találó rajz a Facebookon. Három sor áll egymással párhuzamosan, A leghosszabb, kanyargó sorban azok hangoskodnak, akik előtt a „Bírálók” felirat áll. A „Tanácsadás céljából" tábla mögött már kevesebben sorakoznak, de azért itt is szép számban vannak. A „Készek vagyunk tenni valamit” banner mögött senki nincs, valahol a háttérben lézengenek páran.

Az ellenzék két nagyhangú szereplője, az AUR és az USR ismét előadta hisztériás performanszát, de arról semmit nem tudhattunk meg, mit tennének ők, ha hatalmon lennének. Mindeközben egymást szidalmazták, akadályozták. Egy pillanatig sem keltettek jobb benyomást, mint a hatalmon lévő pótcselekvők. Az RMDSZ-nek nincs sok keresnivalója az AUR és USR kölcsönös leszámolósdijában. Közben a nemzeti liberálisok részéről bármikor hátbaszúrásra számító Marcel Ciolacut érdek fűzi az RMDSZ elvárásait is figyelembe vevő, pragmatikus viszony fenntartásához Kelemen Hunorékkal, ahogyan nyilvánvalóan az RMDSZ-nek sem mellékes a kormányzatba való visszatérés kiskapujának nyitva tartása.

A mostani intézkedéses tragikomédiának a szomorú része az, hogy a jövő évi választássorozat költekező, sűrű osztogatásokkal járó kampányidőszakai várhatóan további eladósodáshoz, majd újabb megszorításokhoz vezetnek. Szigorúan csak a jövő decemberi, utolsó megmérettetést követően.

(Nyitókép forrása: Agerpres)