Úgy történt, mint a népmesében: hozott is meglepetést a kormányfőcsereként emlegetett kabinetváltás, meg nem is. Ahogyan arra számítani lehetett, Nicolae Ciucă lemondott, Klaus Iohannis pedig Marcel Ciolacut jelölte miniszterelnöknek. A váltás a jelek szerint gyors és zökkenőmentes lesz. Némileg váratlan harci zaj az RMDSZ szerepe körül alakult ki. A román koalíciós partnerek, s közülük is elsősorban a nemzeti liberálisok úgy gondolták, hogy a magyar párt másfél évvel ezelőtti alkudozásai túlságosan eredményesek voltak, így kormányzati zsákmányaiból most engednie kell.

Az aranyat tojó tyúkként számon tartott fejlesztési minisztérium megszerzését nyíltan felvállalták Iohannis liberálisai, a tárcákért zajló tárgyalások gyakorlatilag a két nagy koalíciós erő között zajlottak, az RMDSZ-nek startból a maradékot szánták. A PSD és a PNL korábban sokat hangoztatott érvei közül hirtelen eltűnt a geopolitikai helyzetre, az ukrajnai háborúra való hivatkozás. Az RMDSZ már nem jelentett pluszt a stabilitás szempontjából, a hangsúly kizárólag a kívánt tárcák megszerzésére került.

Ebben a helyzetben az RMDSZ-nek két lehetősége maradt: elfogadja a „morzsákat”, s folytatja kormányzati pozícióban, vagy a kilépés mellett dönt. Ütőkártyái ugyanis nem voltak, nélküle is kényelmes többsége van a koalíciónak. A fejlesztési tárcához való ragaszkodás azt jelezte, hogy az RMDSZ a koalíció elhagyása mellett döntött, ezt pedig partnerei is tudomásul vették.

Ebbe a képbe a zavart be a keddi fejlemény, amikor Marcel Ciolacu vélhetően őszinte próbálkozása az RMDSZ koalíciós tagságának megnyerésére találkozott a Nemzeti Liberális Párt (PNL) kétségbeesett zsákmányszerzési kényszerével. Az RMDSZ engedett, hajlandóságot mutatott a kompromisszumra, azaz „elengedte” a fejlesztési tárcát, s hirtelen a környezetvédelmi minisztérium megtartását léptette elő vörös vonallá. Aztán jött a balkáni átverés, a PNL pökhendi elutasítása, a szövetség nyilvános megalázása, amely után nyilvánvalóvá vált a szövetség távozása a hatalomból.

Az RMDSZ kiszorítása a kormányból – a zsákmányszerzésen túl – egy politikai engedmény a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) irányába. A „magyarok nélküli” bukaresti hatalom klasszikus AUR-követelés, a nemzeti liberálisok pedig arra készülhetnek, hogy az erdélyi kampányban a George Simion féle sovinizmust is bevetik a szavazatok érdekében. A romániai politika mostantól a jövő év végéig a folyamatos kampányokról szól. Ebbe fog „bezavarni” a társadalmi elégedetlenség, amiből ízelítőt kaphattunk a tanársztrájk kapcsán.

Lesz magyarellenesség, ígérgetés, koalíciós perpatvar, minden, amihez egy hagyományos hazai kampányban már hozzászokhattunk. Az RMDSZ számára egy ilyen hangulatban kényelmesebb lehet az ellenzéki pozíció: nem támadható a kormányzati intézkedések, vagy éppenséggel azok elmaradása miatt, s bőven marad idő és energia a potenciális választók meghallgatására. Jót tehet az RMDSZ-nek egy kis ellenzékiség. 

(Fotó forrása: elnöki hivatal)