Miközben, George Friedman Budapesten született amerikai sztárelemző szavaival élve, „az ukrajnai háborúnak vége, már csak az a kérdés, mi lesz a vége”, az utóbbi hetekben olyan hevességgel ismétlik az európai vezetők nyilatkozataikban a háborús veszélyt, mintha Putyin váratlanul feltárta volna a régóta készülő NATO-ellenes orosz hadművelet tervét. Spanyolországtól Lengyelországig és Romániáig, Norvégiától Olaszországig majdnem minden európai országban megszólalt egy fontos katonai vagy politikai vezető a külső (értsd: orosz) támadás valószínűségének hírével.

Hogy miért éppen most? Egyrészt Ukrajna amerikai anyagi támogatás nélkül maradt, tehát érzékenyíteni kell a háborús pszichózisba beleunt európai lakosságot Zelenszkijék elengedhetetlen pénzügyi és haditechnikai támogatása ügyében. Másrészt el lehet picit terelni a figyelmet az Európát régóta tapasztalt egységbe tömörítő gazdatüntetésekről, amelyek messze túlmutatnak a mezőgazdaságon. Harmadrészt – vélhetően Joe Biden tanácsadóinak javaslatára – az amerikai republikánusoknak is üzennek az öreg kontinensről érkező félelemkeltéssel: ha engedélyezik Washington pénzügyi segítségét Kijevnek, akkor Putyin meg sem áll Lisszabonig.

A propagandisztikus riogatás helyett valóban erősíteni kellene Európa védelmi képességét. Egyszerűen azért, mert e nélkül nem lehet eséllyel bejelentkezni a geostratégiai játszmákba. Az EU még mindig elmarad a NATO által kitűzött két százalékos védelmi költségvetési céltól, és nem éri el a globális nagyhatalmak szintjét. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése szerint az ukrán–orosz konfliktus nagyobb jelentőséget adott ugyan a védelmet szolgáló ipar további fejlesztésének, ugyanakkor a tavalyi évben még mindig csak tizenegy ország teljesítette a kitűzött kiadási szintet. A lista az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot, Lengyelországot, Görögországot, Romániát, Magyarországot, Szlovákiát, Észtországot, Lettországot és Litvániát, valamint az új NATO-tag Finnországot foglalja magában.

Más nemzetközi szereplők, nevezetesen az Egyesült Államok, Oroszország és Kína következetesen a gazdasági erőforrásaik nagyobb részét fordítják a védelmi ágazatra. Az európai NATO-tagállamok GDP-jének védelmi célú része a 2019–2022 időszakot vizsgálva pedig stabilan 1,5 százalékon állt. Az Oeconomus dokumentuma szerint ez az arány ugyanabban az időszakban Egyesült Államokban a 3,5 százalékot érte el átlagosan. Oroszország még ennél is magasabb részarányt fordított védelemre, különösen az Ukrajna elleni 2022-es agresszió óta. Kína védelmi kiadásai viszonylag stabilak maradtak, a GDP 1,6 és 2,3 százaléka között mozogva.

A lényeg az európai védelmi kapacitás tervszerű erősítése lenne az olcsó, az emberek félrevezetését szolgáló riogatás helyett. Ez nyilván nehezebb feladat, ehhez már nem az amerikai kottából kellene játszani, hanem hazai, esetleg összeurópai stratégiát kellene kidolgozni és azt a polgárok előtt hitelesen képviselni. Erre viszont a háborús veszélyt papagájként ismételgető európai vezetők túlnyomó többsége képtelen.

(Nyitókép: Léphaft Pál rajza)