Hát, kedves tanügyisek, ti aztán jól meg tudjátok választani, hogy mikor lépjetek sztrájkba! Amikor a munkabeszüntetés a legnagyobb zűrzavart okozza, nemde?

A családomban többnyire orvosokból, mérnökökből és lelkészekből van több, pedagógusokból alig akad. A gyermekeim is már rég kijárták az iskolát, mondhatni teljesen kívülálló vagyok, nem is érint engem, mégsem tudok egyetérteni a tanügyi tiltakozással. Van is háborgás, megy az elégedetlenkedés, hogy miért pont most? Sokan hangot is adnak a véleményüknek, azonban gyorsan megszületik az ellenreakció is, többnyire valamilyen tanügyis részéről, aki szinte minden esetben lekezelően oktatja ki a panaszosokat.

Valamiért a pedagógusok, tanárok amolyan szent tehénnek igyekeznek beállítani ügyüket, amelyet nem lehet kifogásolni, amelybe nem szabad belekötni, elvárják, hogy elnézzünk nekik mindent, és megértően bólogassunk, ha épp a tanévzárás előtt az anyagiak miatt a következményekkel nem törődve beszüntetik a munkát.

De mint írtam, nem a sztrájkkal van baj. Nyilván a tanügyiseknek vannak jogos követeléseik, és a fránya kormánynak illene ezeket teljesítenie. Ez nem vitás. Sokan egyet is értenek ezzel. Ami egyáltalán nincs rendjén, az az időpont kiválasztása. Elég sok ideje rovom a köröket a Nap körül, de nem emlékszem olyasmire, hogy a pedagógusaink netán júliusban, augusztusban léptek volna sztrájkba. Nyilván, akkor kisebb az okozott zűrzavar, kevésbé hatékony a munkabeszüntetés. Legyen hát inkább a tanév vége, az évlezárások, felmérők, vizsgák, ballagások ideje, ebbe a levesbe kell beleköpni!

Azonban feltevődik a költői kérdés, hogy vajon a tanügyisek tisztában vannak-e tetteik lehetséges következményeivel? A válasz pedig egyértelműen: igen! Hiszen szánt-szándékkal választották ezt az időpontot. Akkor ütnek, amikor a legjobban fáj. Oda ütnek, ahol a leginkább fáj. Mert azt remélik, hogy a döntéshozók is felfogják a helyzet súlyosságát, és ilyenkor hajlamosabbak a kompromisszumokra, hogy minél hamarabb túl legyünk ezen az áldatlan helyzeten. Van ebben logika.

Na, de milyen áron? Milyen következményekkel? A pedagógusok nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a munkájuk, hogy ők szüntelen a gyerekeink, a fiataljaink jövőjén dolgoznak, és rendíthetetlenül ennek érdekében cselekszenek. Hát az a helyzet, hogy ezzel a sztrájkkal épp a gyerekeink, fiataljaink jövőjének tehetnek keresztbe. És ne várják azt, hogy ezzel egyetértsünk, bármennyire is jogosak a követeléseik! Ez már nem is sztrájk, a tanügyisek mondhatni zsarolni próbálják a kormányt ezzel a fölöttébb súlyos és felelőtlen tettükkel.

Már elnézést a hasonlatért, de csak a legelvetemültebb bűnözök szoktak gyerekpajzsot használni a céljaik elérése érdekében.

Amúgy elolvastam a tanügyisek követeléseit…, a hét pontból hat az anyagiakhoz kötődik. Így eléggé érdekes következtetésre jutunk, ha kívülállóként mérlegeljük a helyzetet.

Soha senki nem vitatta a tanári hivatás, a pedagógusok által elvégzett munka létfontosságát. Elvégre a gyerekeink, fiataljaink ügyéről, oktatásáról, jövőjéről van szó, és a szülők számára nincs ennél fontosabb.

És mégis, mindez most másodlagossá vált. Mellékpályára került. Mert a pedagógusaink számára van egy ennél még fontosabb dolog. Igen, az a rohadt pénz! Nekünk meg nem marad más hátra, mint tétlenül nézni, ahogy a tanügyisek olyan tűzzel játszanak, amitől a gyerekeink égethetik meg magukat. És ez nem korrekt!