Demény Izabella kilencedik osztályos volt, amikor elfoglaltságot keresett az iskola mellett, így talált rá a testépítésre. Bár kezdetben egy lány sem akart vele menni súlyokat emelgetni, ő már akkor is kitartó volt, teljesen megváltoztatta korábbi életmódját, innentől kezdve pedig nem volt megállás számára a világbajnoki címig a bikini fitneszesek junior mezőnyében. Elmondása szerint a felkészülésbe mindig beleteszi a száz százalékot, ezért pozitív hangulatban megy el a versenyekre, hiszen érzi, ő mindent megtett a jó eredményért, a többi pedig már nem rajta múlik. A sportélet velejárója, hogy neki is vannak nehezebb időszakai, különösen akkor, amikor a fáradtság miatt már mentálisan is nehezen bírja az edzéseket. Ilyenkor mindig emlékezteti magát arra, hogy ezt az utat ő választotta magának, és a befektetett munka meg is fog térülni.

– Melyik volt az első sporttal kapcsolatos élményed?

– Gyerekkoromban néptáncoltam, de oda a szüleim vittek, ezért nem vált annyira szenvedélyemmé. Amikor kilencedikes voltam, láttam, hogy sok osztálytársam jár terembe. Én is jobban akartam kinézni, akartam magamnak egy elfoglaltságot is az iskola mellett. Egy lány sem akart velem jönni súlyokat emelgetni, ezért fiúkkal kezdtem edzeni. Úgy voltam vele, belevágok, meglátom majd, szeretem-e. Csak egy hónapig edzettem egyedül, azután rájöttem, szükségem van valakire, aki elmagyarázza, hogyan kell dolgozni a súlyokkal. Megkezdtem a munkát az aktuális edzőmmel, azóta is ő kísér az útamon. Annyira megszerettem a sportot, hogy minden nap lejártam a teremre, elkezdtem odafigyelni az étkezésre is.

– Ez a korábbi étrendedhez képest mennyire jelentett nagy változást?

–Teljesen különbözik. Gyerekkoromban duci kislány voltam, szerettem enni. Ezt akartam leküzdeni és egészségesebben étkezni. Annyira magával ragadott a diéta része is, hogy a változások csak úgy jöttek. Az edzőm javaslatára felkészültem életem első versenyére, ami egyből nagy siker volt, úgyhogy azóta meg sem álltam.

– Hogy nézett ki a folytatás, mennyit tudtál kezdetben arról, milyen típusú versenyeken lehet a közeledben indulni?

– Még eléggé új volt számomra a téma. Nem is volt senki a városban, aki ezt az utat bejárta volna előttem. Online próbáltam meg informálódni, de az nem ugyanolyan, mintha valaki ott lenne és elmagyarázná, mit is kell tenni. Azt hiszem, ennek ellenére elég könnyen alkalmazkodtam. Elég bátor lánynak tartom magam, szeretem megtapasztalni a dolgokat. Mivel senki nem csinálta körülöttem ezt, úgy éreztem, valami újat próbálok meg, ez még nagyobb motivációt jelentett.

– Országos szinten melyik volt az első olyan eredményed, amely után úgy érezted, kimehetsz a nemzetközi szintre?

– Az első versenyem egyből az országos bajnokság volt, ahol két kategóriában indultam és mindkettőt megnyertem. Innen válogattak be engem az országos szövetséghez, mert csak úgy indulhatunk külföldi versenyeken. Éppen ezért nem is volt visszaút, mennem kellett előre. Szerintem az az oka, hogy idáig jutottam, hogy konkrétan meg sem álltam.

– A külföldi mezőny mennyivel jelentett neked nagyobb kihívást felkészülés szempontjából?

–  Az országos versenyeimre is maximális mértékben készültem, száz százalékot beleadtam. Ezért nem is számít, hogy külföldön versenyzek vagy az országban. Szeretem, ha a tudatában vagyok annak, hogy mindent megtettem. Ennek ellenére ez akkoriban nagy kilépést jelentett a komfortzónámból. Nem is gondoltam volna, hogy egy kisvárosból eljuthatok a külföldi helytállásig.

– Mennyi idővel korábban kellett megkezdeni a felkészülést és milyen érzésekkel vártad az első ilyen alkalmat?

– Amióta elkezdtem, nagyrészt folyamatos felkészülésben vagyok. Néhány hónapnyi kihagyás volt csak a versenyeim között. Az általános felkészülés tizenhat-húsz hétig vagy tovább is elhúzódhat. Hosszú periódusról beszélünk, fontos leszögezni, hogy az elején magas kalóriaszámról indulunk, azt folyamatosan csökkentjük. Az edzéseknek végig ugyanolyan intenzívnek kell lenniük, ezért a vége felé már úgy érzem, hogy nincs erőm, mert kezd elfáradni a test.

– Éltél-e már meg olyan nehéz időszakokat, amikor ez a fáradtság a hangulatodra is rányomta a bélyegét?

– Voltak ilyen időszakaim, de mindig átküzdöttem magamat rajtuk. A diéta és a folyamatos edzés nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is hatással van a testemre. Ilyenkor mindig az van a fejemben, ezt én választottam, ez az én utam, senki nem tehet arról, hogy most így érzem magam, de van egy célom és kibírom. Hiszek abban, hogy minden munkának meglesz az eredménye.

– A világversenyeid előtt jelentett-e számodra bármekkora stresszt a győzelem lehetősége vagy mindvégig teljes motivációval tudtál hozzáállni?

– A motiváció néha eltűnik, mert az ember nem lehet minden nap minden percében motivált. Nekem megvannak a szokásaim, amelyek szerint élek. Egyik versenyre sem megyek úgy oda, hogy meglátjuk, mi lesz. Én mindig győzni megyek, de ha úgy érzem, megcsináltam azt, ami tőlem telik, akkor a többi már nem rajtam múlik. Szóval mindig pozitív felfogással megyek a versenyekre.

– Ha a hosszú távú célokat nézzük, mit szeretnél még mindenképpen elérni?

– Mostanra mindegyik nagy címet magaménak tudhatom, ezért most szünet következik. Izmosodni akarok, hogy helyt tudjak majd állni a szenior kategóriákban is.

– Milyen hosszúra tervezed a szünetet és mennyi idő kell a folyamathoz?

– Ez attól is függ, hogyan reagál a testem rá, és mikor kezdem azt érezni, készen állok egy újabb versenyre. Ezt majd az idő és az edzőm döntik el.

– Ahhoz az időszakhoz képest, amikor elkezdted a sportágat, mennyire nőtt meg az érdeklődés iránta?

– Azóta nagyon sokat fejlődött ez a sport. Amint mondtam, az elején egy lány sem szeretett volna velem járni, azután pedig mindenki velem akart jönni. A termek ma már tele vannak, egyre korábban elkezdik a sportolást. Már nemcsak a középiskolások, hanem a kisebbek is nyitottak rá, ahogy az idősebb korosztály is.