„Egy testépítőt túlságosan leköt a saját teste, a díszként funkcionáló, szálkás, izmos, esztétikus fizikum elfogulttá teszi, olyannyira, hogy az élet más területeire már alig tud összpontosítani” – ismerte be a 74 éves Kántor Jenő legendás testépítő, akivel karrierjéről és 18 országos bajnoki címéről beszélgettünk. Bár vegyészmérnökként indította pályáját, csakhamar rátalált a sportra. Testépítés iránti szenvedélye olyannyira zsigereibe ivódott, hogy máig minden napját edzőteremben kezdi, majd a futópályán, nyaranta a strandon folytatja, az egészséges étkezésre pedig különösen figyel. Beszélgetésünk folyamán a modern és egykori kulturizmusról, a sportoló szépségéről és a szépséggel járó magányról is szó esett.

Az aradi Kántor Jenő tizenkilenc évesen kezdte egyetemi tanulmányait, vegyészmérnöki szakot végzett, így frissen diplomázva a tordai vegyikombinátban helyezkedett el. A tordai állást az aradi babagyár követte, ahol 5 évet dolgozott, ezt követően vegyészmérnöki tevékenységét a cukorgyárban folytatta. Bár tudományos síkon indult el, gyermekkorától kezdve lenyűgözte a sport: mivel a kommunizmus idején egyedüli elfoglaltságot a mozi jelentett a fiatalok számára, előszeretettel nézett meg különféle filmeket. Ott találkozott először a kulturizmus fogalmával, méghozzá a Steve Reeves főszereplésével bemutatott Romulus és Remus című filmben. Frank Zane-t, a Mister Olympia háromszoros győztesét szintén kedvelte – ez a két kiemelkedő férfi volt hatással pályája alakulására, mert „nem mai szörnyetegek, hanem roppant esztétikus emberek voltak” – idézte fel az apró történéseket, amelyek szenvedélyéhez vezették.

Középiskolás korában kosárlabdázott, az egyetemen súlyemeléssel és atlétikával foglalkozott, így a testépítést csak 24 éves korában kezdte komolyabban űzni: 1971 és 1973 között egy kolozsvári edzőterembe járt, hetente kétszer, hogy esztétikussá munkálja megjelenését. 1980-ig saját elvárásainak eleget téve, áldozatos munkával, kitartással és nagy türelemmel dolgozott fizikumán, ez segítette hozzá, hogy később, a Román Súlyemelő és Testépítő Szövetség megalapítását követően számos megmérettetésen diadalmaskodjon.

A kommunizmusban a sportolók lehetőségei is korlátozottak voltak: egyik legnehezebb időszak az volt, amikor 1980-ban és 1981-ben Nicolae Ceaușescu diktátor parancsára illegálissá váltak az országban a harcművészetek, a jóga és a testépítés. Kántor Jenő ekkor azt érezte, hogy minden szertefoszlik, amin több éven át dolgozott, mégsem adta át magát az elkényelmesedésnek, mert számára a sport nem másodlagos elfoglaltság volt, hanem maga az élet.

Amint módosították a rendeletet, elstartoltak az első versenyek, amelyek – az aktuálisokhoz viszonyítva – sokkal inkább minősültek egyszerű bemutatóknak, semmint megmérettetéseknek: zene és smink nélkül zajlottak, a testépítőknek nem kellett szőrteleníteniük, és bármilyen fürdőruhát viselhettek. Nem kellett bemutatni a hét kötelező pózt és az egyperces szabadprogramot sem – tudtuk meg a legendás testépítőtől telefonbeszélgetésünk folyamán.

Tapasztalatai azt mutatják, hogy napjainkban a smink és a különféle táncok elveszik a hangsúlyt a fizikumról. Pedig egy testépítő csakis akkor válhat profivá, ha nem körte alakú – a keskeny vállak és széles medence ebben a sportágban „fogyatékosságnak” minősül; illetve nem is gömbölyű, „párizsi típusú”, aki nem képes meghajlítani az izmait. Mi több, az sem megfelelő, ha rövid a láb és hosszabb a test, vagy hosszabb a láb és rövidebb a test. „Az én időmben a bőr minősége is számított, a játékvezetők kizártak, ha túl sok volt a pattanás vagy a tetoválás rajta” – magyarázta a szigorú követelményrendszert az erdélyi híresség, aki magyarként is képes volt arra, hogy kategóriájában többszörös országos bajnoki címet szerezzen.

Mint mondta, mindig is magyarnak érezte magát, bár a rendszer születésekor őt is bedarálta, és keresztlevelében Jenő helyett Eugenként tüntette fel. Mégsem volt kérdés számára, hogy melyik nemzetnek szerez dicsőséget, hovatartozásával versenytársai, edzői és szponzorai is tisztában voltak, de nem származott ebből hátránya, mert a teljesítménye, és nem nemzetisége alapján ítélték meg. „1983 és 1989 között egymást követően 7 alkalommal nyertem országos bajnokságot senior kategóriában, a másik 11 országos elsőt még masters kategóriában szereztem” – adta tudtunkra a sportember, kiemelve, hogy ez tette lehetővé a sportmesteri cím megszerzését, amit 1992-ben Székely László szövetségi elnök adott át neki – a kitüntetésben ugyanis azok a sportolók részesültek, akik legalább öt országos bajnokságot nyertek egymást követő években.

A testépítés és a dopping együtt jár?

A testépítés ma már elég drága sport, mert kiegészítőkre és speciális diétára van szükség, a sportág csúcsidőszakában azonban nem volt ennyire megterhelő anyagilag és fizikailag – vélekedett Kántor Jenő, beismerve, hogy az ő idejében is léteztek kiegészítők, de a szereket szövevényes úton, csakis külföldről szerezhették be a sportolók. Noha részt vett olyan edzőtáborban is, amelynek során 6 kg fehérjét fogyasztott el, méghozzá olyat, amit egy galaci élelmiszerkémikus professzor készített, ez utóbbi ritka eset volt, ezért a testépítők többsége improvizált: Lactofort tejport szedtek, akár a kisbabák, közben sok tojást, méhpempőt, fehér húst és tonhalat fogyasztottak.

Ma már léteznek kiegészítők izomtömegre és fibrillációra, illetve roppant erős szteroidok is, éppen ezért meggyőződése, hogy „sokkal jobban nézett volna ki akkoriban, ha hozzájut ezekhez a kiegészítőkhöz, viszont nem tudja, hogyan festene napjainkban, ha fiatalkorában maximálisan megerőltette volna a szervezetét”. A szteroidok bizonyos életkor után nem annyira veszélyesek, de a fiatal testépítők igyekezete gyakran halálos kimenetelű: többen a verseny előtti utolsó napokban veszítik életüket, mert a szerhasználatot látják egyedüli esélyüknek, közben drasztikusan csökkentik a bevitt vízmennyiséget, hogy bőrük minél vékonyabbá és áttetszőbbé váljon, ezáltal felfedve az izomrostokat és érrendszert.

Jómaga kemény munkával érte el azt, amit napjaink testépítőinek nagyrésze szteroidokkal: nem szörnyetegként állt színpadra, hanem valóban erős, szálkás izomkolosszusként. Hét országos bajnoki címét több kategóriában nyerte, ő volt az egyetlen, akinek 3 kategóriában is sikerült győzedelmeskednie: a 82 kg, a 88 kg és a +88 kg első díja is az övé lett. Aztán jött a 11 mesterfokozat a +40, +50, +60 kategóriában, amit szintén áldozatos munkájának köszönhet, és annak, hogy a testépítést minden más fölé helyezte.

Emlékei szerint 1986-ban tündöklött legjobb formájában. Abban az évben nyerte meg az Opent, és olyan nagynevű sportolókat győzött le, akik akkoriban még junioroknak minősültek, sokkal később viszont világbajnokokká váltak. Úgy véli, egy test nem lehet mindig tökéletes megjelenésű, ahhoz, hogy időről időre megerősödjék, hagyni kell lélegezni is. Az idő múlásával egyre nehezebb visszaszerezni a versenyzéshez szükséges fizikai állapotot: neki is csak az első 8 évben sikerült visszazökkennie versenyformájába, ezt követően lelassult az anyagcseréje, és amint gyógyszerekhez folyamodott, nem sikerült elérnie azt a külcsínt, amit 86-ban. Természetesen ebben a sportágban is vannak kivételek, létezik olyan testépítő magyar bajnok, aki 48 évesen jobban néz ki, mint 30 évesen, „de ő későn kezdte a testépítést, így lehetősége volt arra, hogy évekig ne kényszerítse versenyre a testét” – világosított fel Kántor Jenő.

A testépítésbe belegabalyodik az ember: szinte létezhetetlen mellette a magánélet, a család

„Háromszor voltam hivatalosan házas, egyik sem tartott hosszú ideig, a legrövidebb 6 hónapnyi, a leghosszabb 3-4 évnyi együttélés volt. Egyik sem volt magyar lány, pedig mindig magyart és zöldszeműt kerestem, de valahogy barnaszemű román lányok lettek a feleségeim” – pironkodott a legendás sportoló. Amit leginkább sajnál az, hogy két gyermekét nem tanította meg magyarul. Egyikük Ausztriában, másikuk Kanadában él – de nincs szoros kapcsolata velük, mert nem vett részt a nevelésükben. Úgy érzi, „a testépítés előbb-utóbb nárcisztikussá teszi a sportolót, és arra készteti, hogy azt a szépséget, amit magában megtalál, párjában is keresse. Pedig senkitől sem elvárható, hogy mindig kifogástalan állapotban létezzen”.

Hozzátette, a sors iróniájának köszönhetően végül egy nála 34 évvel fiatalabb lánnyal tapasztalta meg a hosszan tartó szerelmet, hét évet töltöttek együtt: közösen edzettek, a nő, aki szintén testépítéssel foglalkozott, a kapcsolat alatt kétszer volt országos alelnök, majd – a sportot választva – Amerikába utazott egy fineszversenyre, ahonnan már nem tért vissza Romániába.

Feszesek, izmosak, esztétikusak – de milyen út vezet az izomkolosszussá válásig?

Arra a kérdésünkre, hogy miként készül fel a testépítő a megmérettetésre, Kántor Jenő elmondta, eleinte nagyobb izomtömeget gyarapít edzés közben, és egy hónapig – még a rostosodás megkezdése előtt – több kardióval tölti ki az edzését, illetve fehérje alapú diétával és kevesebb zsírral (keton diéta) táplálkozik – némi gyümölcs, vadrizs, zab kerülhet az étrendjébe. A verseny előtti utolsó hét szénhidrátürítéssel és sok edzéssel zajlik, de a megterhelő 3-4 nap után már csak izometrikus gyakorlatokat és tükörpózokat érdemes végeznie a sportolónak, alacsony glikémiás indexű, szénhidrátban gazdag ételeket fogyasztva. Az izomzat megduzzad attól, ha vizet veszít a bőr, ezért a testépítők verseny előtt drasztikusan csökkentik az elfogyasztott víz mennyiségét: így a bőr megnyúlik a duzzadt izmokon, átlátszóbb lesz, jobban láttatja a rostokat és vénákat – részletezte az embert próbáló felkészülést.

Jómaga felkészülési időszakban egy hét alatt az összes gyakorlatot elvégezte az edzőteremben: mellkas, bicepsz, tricepsz, trapéz, váll, láb, kardióval erősítette magát. Mostanság azonban – főként idős kora miatt – folyton fájlalja egyik-másik végtagját, ezért enyhén dolgozik a teremben, leginkább kardióval és hasizomgyakorlatokkal foglalja le magát.