Sokáig a teremfoci volt az elsőszámú sportja a sepsiszentgyörgyi Jankó Attilának, aki mára már bánja, hogy nem kezdett el még fiatalabban a testépítéssel foglalkozni. Elégtételt jelentett viszont neki, hogy az elmúlt évek kemény munkájának köszönhetően az övénél nagyobb eredményeket elérő versenyzőket is le tudott győzni. Úgy érzi, sokan még nincsenek tisztában azzal, mennyi befektetett energia, pénz és idő szükséges egy versenyre való felkészüléshez. Emellett a monoton étkezés és a rendszeres napi program kialakítása is kihívást jelent a mindennapokban, de ilyenkor neki mindig a fő cél lebeg szemei előtt. Tavalyi sikere után 2027-ben már profi versenyen készül indulni, idén viszont kizárólag arra koncentrál, hogy izomtömeget pakoljon magára és a lehető legjobb formába kerüljön a megmérettetésre.

– Gyerekkorod óta jelen volt az életedben a testépítés vagy csak idővel kezdett érdekelni?

– Idővel alakult ki, ez is volt a probléma. Ezért éreztem magam kicsit lemaradva a többi versenyzőhöz képest. Korábban fociztam, futsaloztam. Akkoriban kezdtem el terembe is járni, megkértem az edzőmet, hogy engedje meg, edzés után maradjak és edzek, mert amúgy is ingyen lehetett járni. Miután elvégeztem az egyetemet, komolyabban is elkezdtem a felkészülést, egy év után már mentem versenyezni. Már az első versenyemen bejutottam az első hatba, ekkor láttam, van bennem potenciál, hajtottam tovább.

– Mi motivált téged arra, hogy egy idő után nagyobb energiát fektess bele?

– A focinál az volt a probléma, hogy nem bíztak bennem. Játszottam a Brassónál is, amikor visszajöttem Szentgyörgyre, már nem játszottattak. Úgy döntöttem olyan sportot választok, aminek látszata is van. Hiába mondja az ember, először mindenki a látszatot akarja, hogy izmos is legyen. Az is tetszett nekem, hogy itt én döntöm el, mikor állok fel a színpadra és mikor nem. Nem befolyásol semmi kívülről, csak az akaraterőm hajt. Mindig azt akartam, legyek ebben is a legjobb, hiszen versengő típus vagyok.

–  Ami a közösséget illeti, a baráti körödben mennyire volt népszerű a sport, egyedül kezdted el?

– Egyedül kezdtem, majd két barátommal, Jocival és Rolival jártam fél évig terembe, de általában egyedül szerettem edzeni. Tudtam, hogy akkor nem kell senkire várnom, nem siettetett senki. Mai napig ritkán edzek másokkal.

– Kezdetben mennyire kellett átalakítanod az étrendedet és az életmódodat a felkészülés miatt?

– Amikor elkezdtem, még nem tudtam, milyen változásokkal jár ez az egész. Ott az volt a cél, hogy kalóriadeficitben legyek, együttműködtem egy edzővel és egy olyan barátommal, aki korábban már versenyzett. Mindent át kellett alakítanom, kardióztam, akkor még nem tudtam, hogy éhgyomorra vagy evés után érdemes-e edzeni. Később rájöttem, azt kell néznem, hogy nekem mi a jobb. Ez a fajta versenyfelkészülés általában sok energiát, pénzt és időt igényel. Ha valaki csak fogyni akar, nem kell ennyire átalakítania az életét.

Az volt az egyik nagy nehézségem, hogy éjszaka nem tudtam aludni. Csak a saját és a kliensemnek tartott edzéseim után ettem, az volt a célom, hogy az utolsó étkezést minél jobban elhúzzam, nem akartam éhgyomorral lefeküdni. Nagyjából minden napom sablonos volt, de azt mondják, minél inkább monoton a programod, annál jobb tudsz lenni ebben a sportágban.

– Akkoriban mi volt számodra a cél, mit akartál kezdetben elérni?

– Amikor az ember először versenyre megy, nem tudja, fel van-e készülve eléggé. Nekem életemben először volt kockás hasam. Aggódtam azon, hogy ez mennyire látszik, ettől függetlenül bizakodva mentem el a versenyre. Nem tartom egészséges motivációs gondolkodásnak, ha valaki úgy vág neki, hogy nem számít, hányadik lesz. Én úgy mentem oda, hogy megnyerem, pedig nagyon vékonyka voltam. Elsősorban a döntőbe jutás volt viszont a reális cél, lássák rajtam, hogy van valami közöm a testépítéshez.

– Tavaly az volt a célod, hogy olyan nemzetközi, profi minősítésű kártyát szerezz, amivel a jövőben nagyobb versenyeken tudsz indulni, ez sikerült is. Milyen út vezetett idáig?

– A múlt év volt a karrierem csúcsa, nem voltam frusztrált a felkészülés során, mások is jelezték, hogy jobban is bírom az edzéseket, jobban is néztem ki. Sokkal nagyobb volt a fókusz is, csak havonta váltottam étrendet. Ugyanazt ettem egy hónapig, sok energiát tettem a mindennapokba. Emellett a pénzkeresés is fontos volt, hiszen a kiegészítőket meg kellett vennem az edzéshez. Sokat segített az edzőm is tanácsokkal, a verseny előtt két héttel már színpadi formában volt a testem, sikerült is a jó eredmény.

– Ha jól tudom, 2027-ben tervezel majd profi versenyen indulni, addig pedig az izomtömeg növelésre fókuszálnál.

– Így van, ebben az évben teljes mértékben erre szeretnék fókuszálni. A verseny utáni helyrehozó kúra után tizenkét hónapom marad nőni. Az is ugyanolyan nehéz, mint a fogyás. Bár másképpen érzi magát az ember teli gyomorral, az sem feltétlenül kellemes, ha folyamatosan túl van tömve.

– Említetted, hogy úgy érezted, másokhoz képest későn kezdted el a sportágat. Mára sikerült ezt a hátrányt ledolgoznod?

– Azért még kicsit bennem van ez a gondolat. Nem mondom, hogy irigy vagyok, de látom ma a gyerekeknél, mennyire más adottságokkal vághatnak neki a felkészülésnek abban a korban. A mai napig bánom, hogy nem kezdtem el kicsit hamarabb és a focira fordítottam az időmet. Más szempontból van egy kis elégtétel is bennem, mert nálam profibb, nagyobb eredményeket elérő versenyzőket is sikerült már legyőznöm.

– Amikor a versenyzésbe belevágtál, már a céljaid közé tartozott a mások edzése vagy az csak később kezdődött?

– Én a mai napig tanár is vagyok. Szerettem volna az edzéssel is foglalkozni, mert tetszett a testépítés, plusz munkát is akartam vállalni, ebben pedig sok pénz van. Elvégeztem a kurzust Csíkszeredában, most már szerencsére oktató vagyok. Tetszett az, hogy rugalmas program mellett dolgozhatok, és örülök, hogy tudok segíteni az embereknek abban, hogy jobban érezzék magukat. Ez edzőként ma is az elsőszámú célom.