Gyerekkorában rajongott a nindzsás rajzfilmekért Szász Olivér. Amikor taekwondózni kezdett, magát is hasonló helyzetekben képzelte el, ezért is tetszett meg neki annyira a sportág. Évekig szülőfalujában fejlődött, majd a szomszéd faluba is szívesen átjárt edzésekre, hogy még jobb lehessen. Amikor bátyja tehetségére felfigyeltek és Bukarestbe költözött, gyakran meglátogatta őt családjával. A Steaua edzője idővel benne is meglátta a tehetséget és azt mondta szüleinek, szeretné, ha a kisebbik fiú is a klub kötelékébe tartozna. Ez a román válogatottba és a nemzetközi versenyekre is egyenes utat jelentett számára. Bár kezdetben a román nyelv és a beilleszkedés okozott számára némi nehézséget, de idővel beilleszkedett a fővárosi közegbe. Élete első Román Kupáján sikerült győzelmet aratnia, erre az eredményre pedig a mai napig rendkívül büszke. Versenyei miatt sokat kell hiányoznia az iskolából, de mindent megtesz annak érdekében, hogy igazán szép karriert tudjon építeni.

„Hatévesen kezdtem el a taekwondót otthon, Gyergyócsomafalván, egy picike klubnál. Tízévesen elkezdtem mellette focizni, de az nem fogott meg annyira, mert a gyermekek rosszak voltak, magaviseleti szempontból. Amikor bementem egy taekwondo edzésre, mindenki csinálta, amit kellett, de a fociedzésen a gyerekek ordibáltak, köpdöstek, ezt pedig kiskoromban nem szerettem” – idézte fel a kezdeteket a fiatal sportoló.

Mivel kiskorában nagyon szerette a nidzsjás rajzfilmeket, amikor edzett, olyan helyzetekbe képzelte magát, amilyeneket azokban látott. Ezért is fogta meg annyira ez a küzdősport.

Amikor mindkét sportágat párhuzamosan űzte, hetente két edzése volt taekwondóban, kettő pedig fociban. Miután utóbbit abbahagyta, elkezdett átjárni Gyergyóújfaluba, ugyanis akkori edzője ott is tartott edzéseket.

Szász Olivérnek az volt a célja, hogy napról napra jobb tudjon lenni, képességeire pedig idővel mások is felfigyeltek. Elsőként bátyját kereste meg a Steaua Bukarest, aki négy évvel ezelőtt el is költözött a fővárosba. Mivel többször járt hozzá látógatóba, testvére edzője észrevette, hogy neki is jó genetikája van a sportághoz, ezért rá is kíváncsi lett. Két-három edzés után mondta, szeretné, ha ő is a klubnál folytatná, itt kezdődött Olivér karrierje.

„Az edzőm döntötte el, mikor vagyok kész a versenyzésre. Amikor bekerültem a nemzeti csapatba és a bukaresti klubhoz, úgy éreztem, nem vagyok felkészülve. Teljesen más volt a szint, mint a falumban, sokat kellett fejlődnöm. Az edzőm viszont bízott bennem, s elvitt versenyekre, ahol tapasztalatot tudtam gyűjteni” – tért ki kezdeti nehézségeire.

Egyebek mellett kihívást jelentett neki a román nyelv is, minden egyes nap újabb szavakat kellett megtanulnia. Kezdetben emiatt a beilleszkedés is nehezen ment számára, de ez az időszak nem tartott olyan sokáig, ahogy fejlődött a nyelvtudása, egyre jobban érezte magát a közegben.

„Az első versenyem a tenger mellett volt, azon második helyen végeztem. Két hónapra rá jött a Román Kupa. Nagyon izgultam és stresszes is voltam előtte, de végül első lettem az első kupaversenyemen, amire azóta is büszke vagyok” – emlékezett vissza első igazán nagy eredményére a gyergyócsomafalvi versenyző.

Ez az eredmény egyben löketet is adott neki a folytatásra nézve, de a versenyek előtti stressz és izgulás ekkor még nem tűnt el. Ahhoz kellett még egy szezon. A következő év elején kezdte úgy érezni, oda akarja tenni magát fejben is, nem aggódva túlságosan a dolgok miatt.

„Ennek az évnek az elején úgy voltam, ahány versenyre megyek, annyi érmet szerzek. Körülbelül a fele sikerült, ami elég jó. Nem hittem volna, hogy ennyi lesz. A következő versenyeken is hasonló lendülettel fogok részt venni” – értékelte a szezon eddigi részét.

Mivel már Bukarestben éli mindennapjait, iskolaidőben havonta csak 3-4 napra jut haza, de nyáron és karácsonykor azért 1-2 hetes kihagyások még beleférnek.

„Nem a suliváltás volt igazán fura, hanem az, hogy otthon tizenhaton voltunk az osztályban, Bukarestben pedig harmincan vagyunk. Újdonságot jelentenek az iskolai szokások is. Ezek közül néhány megkönnyíti, néhány megnehezíti a dolgokat. Mivel versenyekre mindig el kell mennem, a tanulmányaimra kevés idő jut. A suliban emiatt nem tudok úgy teljesíteni, ahogy kéne, de valahogy mindig bepótoltam eddig” – tért ki új iskolai környezetére is Szász Olivér.

Hiányzásait általában megértik a tanárai, mert vannak még olyan diákok, akik a sport miatt sokat hiányoznak. Azoknak a gyerekeknek, akik a közeljövőben kezdenének sportolni, mindenképpen azt ajánlja, ne csak a fociban gondolkodjanak.

„Ha van lehetőségük választani a sportok közül, akkor jól fontolják meg, mert nem lesz mindegy, hogyan döntenek. Annak kicsi az esélye, hogy olyan sportágban leszel profi, amit sokan űznek. Ha viszont kiskorodtól jársz valamilyen kevésbé népszerű sportra, akkor szinte biztosan profi leszel benne” – foglalta össze Szász Olivér.