Idén érte el eddigi legszebb sikereit, jövőre maratonon is indulna a marosludasi Bíró Amanda
Hat évvel ezelőtt testvére teljesítménye inspirálta Bíró Amandát arra, hogy elkezdjen versenyszerűen futni. Mivel a hosszú távok kezdettől fogva jobban feküdtek neki, először a nyolc kilométeres távon állt rajthoz, dobogós eredményével saját magát is meglepve. Ez erőt adott neki a folytatásra nézve is. A sportolás életmódváltással és sok lemondással járt számára, néha nehéz azt néznie, ahogy a barátai nélküle mennek ki programokra, de mindig tudatosítja magában, hogy a sok munkát céljai elérésnek érdekében fekteti be. Nagyon jó érzéssel tölti el, hogy a versenyeken elért eredményeivel másoknak is példát tud mutatni, s inspirálni tudja őket a futás elkezdésére.
Bíró Amanda 2007-ben született. Marosludason nőtt fel, jelenleg is ott él. Albert Levente tanítványaként kezdett futóversenyekre járni, hosszabb távokon. Jelenleg a Kolozsvári CSM-nél versenyez Cristina Dascăl és Sergiu Dascăl tanítványaként. Ebben az évben U20-as és U23-as kategóriában is szerzett több országos bajnoki címet és dobogós helyezést. Az áprilisi, nemzetközi besorolású Wizz Air Kolozsvár Maraton félmaratoni távján a harmadik helyen ért célba. Legutóbb július elején a craiovai 5000 méteres Román Kupán állt rajthoz felnőtt mezőnyben, ahol sikerült megszereznie az ezüstérmet. Az év további részében többek között a nemzetközi versenynek számító Brassói Run Festivalon és a nagybányai félmaratonon is rajthoz szeretne állni.
– Honnan ered a futással kapcsolatos szenvedélyed?
– Gyermekkorom óta szerettem sportolni, mindig mozgékony lány voltam. Ami a szaladást illeti, 2020-ban részt vettem nézőként egy versenyen, ahol a testvérem, Bíró Leonárd Barna futott. Akkor nagyon megtetszett sport, az az adrenalin, ami benne van, illetve maga a versenyzés is. Azután döntöttem el, hogy én is meg szeretném próbálni.
– El is mentél egyből edzőhöz vagy magadtól próbálkoztál különböző távokkal?
– A testvérem edzője, Albert Levente indított el az úton engem is. Ő tesztelte le, mennyire bírom jól a rövid és a hosszú távokat. Már az elején rájött, hogy hosszabbakon jobban teljesítenék, ezért az első versenyem egy nyolc kilométeres futam volt.
– Miután elkezdted, a korábbinál jobban kellett figyelned a táplálkozásra és az edzésprogram betartására?
– A táplálkozásnál főleg a mértéktartásra kellett igazán figyelnem és egészségesebben kellett étkeznem. Ez nem volt olyan nehéz, mert azelőtt sem táplálkoztam egészségtelenül, de azért csak változott valamennyire az étrend. Ami az edzéstervet illeti, heti 5-6 edzéssel kezdtem akkoriban.
– Amikor rajthoz álltál nyolc kilométeren, milyen elvárásaid voltak magaddal szemben?
– Amikor a startnál álltam, nem is gondoltam, hogy a végén az első három között fogok beérni. Nagyon izgultam, eleve izgulós típus vagyok. Miután beértem, hallottam a nevemet és azt, hogy harmadik lettem. Nagy sikerélmény volt ez számomra, erőt adott ahhoz, hogy folytassam a sportot.
– Azóta már sokkal hosszabb távot is futottál, mikor fogalmazódott meg az bennetek, hogy lehet ebből a jövőben félmaraton vagy maraton is?
– Ezután a verseny után fokozatosan kezdtem egyre hosszabb távokban gondolkodni és versenyezni. A maratonig még nem jutottam el, eddig a félmaraton volt a leghosszabb 21 kilométerrel, de a jövő ősszel a maraton is tervben lesz. Ez kicsit távoli célnak tűnik még, de már nagyon várom, hogy azt is leszaladhassam.
– Sok versenyen vettél részt az elmúlt években, melyikhez köthető az eddigi legjobb élményed?
– Sok kedvenc versenyem van, de kiemelném az idei Kolozsvári Wizz Air Maratont, ahol a félmaratoni távon indultam. Az nemzetközi versenynek számít, ezért különösen nagy eredmény volt számomra elérni a harmadik helyet és közvetlenül a kenyai versenyzők mögött végeztem.
– Ami az áldozatvállalást illeti, mennyire volt nehéz az idődet az edzéstervedhez és a felkészüléshez igazítani?
– Sok lemondással járt a sport az elmúlt években. Sokszor tudtam, hogy a barátaim kimennek, én pedig otthon maradtam tanulni vagy edzeni mentem, így nem tudtam hozzájuk csatlakozni. Nehéz volt megtalálni az összhangot a mindennapokban, de mindig is arra törekedtem, hogy be tudjam építeni a futást a programomba és jól tudjak mellette teljesíteni minden más téren is.
– Hogy néz ki a heti edzésprogramod?
– Ez attól is függ, hogy éppen milyen távra edzek. Nekem szombat kivételével minden nap van edzésem, ezekből összesen 60-70 kilométer szokott kijönni. Ha éppen 3000 méteres futamra edzek, akkor ez a táv csökken, ha pedig nagyobbra, akkor felmehet 70 fölé is.
– Mennyire okozott neked kezdetben kihívást beosztani az energiádat ezeken a távokon?
– Az első versenyeimen tanultam egy-két leckét ezzel kapcsolatban. Volt, hogy nem tudtam rendesen beosztani az energiámat, mert nem tudtam, mire vagyok képes. Most már ebben is fejlődtem, sokkal inkább meg tudom ezt csinálni. Idő kellett ahhoz, hogy kitapasztaljam.
– Ami a közösséget illeti, szoktál-e másokkal együtt edzeni?
– Mivel még Marosludason lakok és a Kolozsvári CSM klubhoz vagyok leigazolva, üzenetben kapom az edzésterveket, amelyeket követek. Egyes időszakokban elég nehéz volt egyedül edzeni, mert sokkal jobban telik az idő, ha van, aki szalad melletted. Amikor felmegyek Kolozsvárra, lehetőségem van erre. Voltak nehezebb napjaim is, de mindig arra gondolok, hogy el szeretném érni a célt, amit kitűztem magam elé.
– Említetted, hogy téged a testvéred inspirált arra, hogy elkezdd a futást, te szoktál-e biztatni másokat?
– Igen, szoktam. Nemrég több ismerősöm és barátom is elkezdett futni. Nagyon jól esik, hogy példát mutattam nekik és motiváltam őket erre. Ugyanúgy tudtam hatást gyakorolni a körülöttem lévőkre, mint a tesóm rám, mielőtt elkezdtem a futást.
CSAK SAJÁT
