Reggelenként, iskola előtt kocogással indítja napjait a fiatal ökölvívó, Csillag Szabolcs, akinek sokáig nem volt lehetősége arra, hogy szülővárosában kipróbálja a sportágat. Amikor az Erdélyi Godako Ökölvívó Sportklub Gyimesközéplokon is elkezdett edzéseket tartani, gyorsan kihasználta a lehetőséget, és amikor csak tudott, jelen volt. Miután az iskola miatt felköltözött Gyergyószentmiklósra, a boksz napi rutinjává vált, úgy érzi, lemaradásának nagy részét az évek során sikerült ledolgoznia. Remek eredményeiért szülővárosában tavaly az év sportolójának választották, ami rendkívül nagy motivációt jelent neki a folytatásra. Hosszútávú céljai közé tartozik, hogy felnőttként Európa-bajnokságra és olimpiára is eljuthasson. Egyelőre azon dolgozik, hogy a ringben minél inkább koncentrálni tudjon, és teljesen letisztult elmével tudjon versenyezni.

– Az átlaghoz képest későn kezdted az ökölvívást. Előtte sportoltál valamit?

– Azelőtt futballoztam otthon. Tizenötéves voltam, amikor láttam az interneten, hogy Gyimesben is elkezdődtek az ökölvívó edzések. Elmentem az egyikre, mert ki akartam próbálni. Hamar megtetszett, sokkal jobban megfogott, mint a foci, mert egyéni sport. Amennyit edzel, annyit fejlődsz. Attól függ minden, hogy te és az edződ mennyi munkát fektettek bele.

– Korábban is követted a sportágat, vagy az alapokkal is csak akkor kezdtél megismerkedni?

– Nem igazán követtem, nem is volt addig lehetőség a városban. A tévében néztem néha bokszmeccseket, de az alapokat csak akkor kezdtem el megtanulni.

– Hogyan kezdődött az edzésprogram, mennyire volt nehéz belelendülni?

– Abban az évben, amikor elkezdtem, márciusban vettem részt az első edzésemen. Azelőtt nyáron már szerveztek Gyimesben egy válogatónak beillő edzőtábort. Akkor is hallottam már a lehetőségről, de azon még nem vettem részt. Miután elkezdtem, már minden edzésre elmentem otthon, aztán később Gyergyószentmiklóson folytattam az iskolát. Onnantól kezdve napi rendszereséggel edzek. Most már úgy érzem, egyre inkább fel tudom venni a tempót.

– Mikor érezted magad késznek arra, hogy az első versenyeden kiállj a ringbe?

– Két héttel azután, hogy az első edzésemre elmentem, az edzőm, Árpi bácsi elvitt engem egy másik fiúval együtt az egyik gyergyószentmiklósi edzőtáborba. Hetente edzhettünk már akkor a gyergyói sportolókkal. Az egyik hétvégén, Baróton rendeztek versenyt. Árpi bácsi engem elvitt oda, nézzük meg, milyen szinten vagyok és mennyire tudok téthelyzetben teljesíteni. Akkor még csak egy hónapja bokszoltam. A legelső meccsem egy tapasztalt ellenféllel szemben nem ment végig, de jó érzés volt kipróbálni magam.

– Ez a hátrány, ami abból is fakad, hogy sok sportolónál később volt lehetőséged elkezdeni a bokszot, mennyire érződik a mai napig?

– Amikor egy sokkal tapasztaltabb ellenfélről van szó, akkor természetesen kicsit érződik, de úgy érzem, hogy a kezdetekhez képest jól fel tudtam már zárkózni.

– Milyen gyorsan alakult ki nálad az, hogy milyen döntéseket hozol és mennyire tudsz odafigyelni a ringben?

– Szerintem másfél-két éven belül alakult ki. Nagyon sok edzés kellett hozzá, Árpi bácsi tanácsait mindig megfogadom. Mindig elmondja, mi a legjobb, amit egy adott esetben tenni tudunk. Főleg sok gyakorlással lehet ezt elsajátítani. Abban kell még fejlődnöm, hogy fejben minél letisztultabban ott tudjak lenni a ringben, és kihozni magamból a száz százalékot.

– Amikor nehezebb mérkőzésed van, mennyire tudsz higgadt maradni?

– Eleinte nagyon nehéz volt, de most már körülbelül két éve bokszolok. Volt közel tíz éles meccsem volt. Mostanra úgy érzem, bármilyen helyzetben eléggé nyugodt tudok lenni. Árpi bácsi is mindig megnyugtat a sarokban, ha látja, hogy jobban elvisz a hév.

– Hogy néznek ki a mindennapjaid az edzésekkel együtt?

– Általában reggel hat órakor kelek, elkészülök. El szoktam menni reggelente 5-6 kilométert kocogni. Utána hazamegyek, letusolok, elmegyek az iskolába. A suli után egyből az akadémiára megyek, ha valamire megkérnek, segítek vagy pihenek egy kicsit. Utána jön a másik kétórás edzés, majd hazamegyek, vacsorázok, kicsit tanulok és lefekszek, majd indul a nap újra.

– A hétvégén bronzérmet szereztél az U19-es Román Kupán. Az eddigi eredményeid közül melyiket tartod a legkiemelkedőbbnek?

– Jól éreztem magam azon a versenyen. Jó volt ismét együtt lenni a csapattal. Kétszer bokszoltam, első nap egy kicsit gyengébb ellenfelet sikerült legyőzni az első menetben. Az elődöntőt már egy nálam rutinosabb fiúval vívtam. Úgy érzem, tudtam érvényesülni ellene és letisztultan bokszolni. Az is siker számomra, hogy végigment a meccs. Eddigi legnagyobb eredményemnek azt tartom, hogy tavaly Kisvárdán megszereztem ifjúsági kategóriában a magyar bajnoki címet, és részese voltak a legjobb U19-es magyar bajnokcsapatnak is.

Decemberben tartották nálunk, Gyimesközéplokon a sportgálát. Engem választottak az év gyimesi sportolójának, ami nagyon jól esett, és sok motivációt adott erre az évre.

– Most, hogy ott is van lehetőség a sport kipróbálására, mennyire látod motiváltnak a helyi fiatalokat?

– Amikor én elkezdtem, akkor is sok gyereket érdekelt. Az edzőnk igyekezett minél többször jönni. Ahogy egyre keményebbek kezdtek lenni az edzések, voltak, akik abbahagyták. Az akkori csapatból sokan már nem aktívak, de még mindig vannak, akik járnak. Sok motivált gyereket látok, aki szeretne bokszolni.

– Milyen céljaid vannak a következő évekre nézne?

– Amatőr kategóriában szeretnék minél több nemzetközi versenyen tapasztalatot szerezni, Európa-bajnokságokon és világbajnokságokon részt venni. Idővel az Európa-bajnoki cím lesz a cél, utána az olimpiai részvétel. Ha már ott lennék, azzal is teljesen meg lennék elégedve, de nyilvánvalóan abban az esetben szeretnék egy bármilyen színű éremért harcba szállni.