Gyerekként a kosárlabda világával ismerkedett meg először a kézdivásárhelyi Várdó Kristóf, viszont a későbbiekben úgy érezte, a tekések közt nagyobb jövője lehet. Tehetségére hamar felfigyeltek a román ifjúsági válogatottnál is, ám ő 2023-ban még nem érezte elég magabiztosnak a játékát ahhoz, hogy az országot képviselje. Emiatt egy időre abba is hagyta a sportágat, végül nagybátyja biztatása mellett saját kíváncsisága vitte rá a visszatérésre. Azóta sokkal határozottabban tud odaállni a versenyekre, annak pedig kifejezetten örül, hogy a tekének köszönhetően sok külföldi országba is el tudott jutni. Szeretne minél több ideig nemzetközi szinten is aktív lenni, de a teke mellett más céljai is vannak. Bár elvégezte az autószerelő iskolát, a hazai törvények miatt két évig vissza kell iratkoznia, hogy érettségizhessen, utána mindenképpen ebben az iparágban szeretne elhelyezkedni.

– Hogyan ismerkedtél meg a teke világával, volt-e előtte más sport is, amit kipróbáltál?

– Mielőtt megismerkedtem volna vele, négy évet kosaraztam. Tízéves lehettem, amikor gyermeknap alkalmából itthon, Kézdivásárhelyen bárki kipróbálhatta a tekét. Nekem annyira megtetszett, hogy ott is ragadtam. Elkezdtem járni edzésekre a csapathoz, emellett még egy-két évig folytattam a kosarat, de nem láttam sok értelmét annak, hogy egyszerre csináljam mindkettőt. A tekét jobban megszerettem, ezért azt választottam. Jelenleg van egy három éves szerződésem a Marosvásárhely junior csapatával, a felnőtteknél pedig a Talmácsnál játszom.

– Az elmúlt években mindig töretlen volt a lelkesedés, hogy benne maradj a sportban vagy volt olyan pillanat, amikor nem láttad értelmét a folytatásnak?

– A motivációm onnan származott, hogy a Kézdivásárhelynél nagybátyám is edző. Már az ő édesapja is tekézett, ezért azt mondta nekem, ez benne van a véremben, mindenképpen próbáljam meg, hátha beválik. Igen, volt olyan, amikor azt mondtam, itt vége. 2023-ban volt egy egyéves kihagyásom. Akkor hívtak be a válogatottba, én viszont nem láttam az értelmét ott szerepelni, mert nem ment olyan jól a játék. Azon a nyáron az ifi világbajnokságot ki is hagytam, szeptemberben pedig visszatértem.

– Volt valaki, aki buzdított téged a visszatérésre vagy magadtól határoztad el?

– Nagybátyám egész nyáron mondta, hogyha már behívtak válogatottba, muszáj lenne kipróbálni, hogy a nagy játékosokkal milyen játszani. Igazából én is kíváncsi voltam, milyen lehet világot járni a tekével, végül úgy voltam vele, sokat nem veszíthetek ezzel.

– Korábban mi volt az oka, hogy nem érezted magad készen erre a szintre?

– Nem volt még a játékstílusom annyira kialakulva, hogy azt tudjam mondani, most kész vagyok Romániát képviselni. Egyáltalán nem voltam megelégedve az eredményeimmel. Úgy éreztem, kell egy kis szünet, hogy az agyamat is frissítsem, új technikát akartam kialakítani. Magabiztosnak akartam érezni a játékom, nem erőltetettnek.

– Most megvan a magabiztosság?

– Igen, a magabiztosság megvan. Épp nemrég történt egy kisebb incidens Ausztriában. Első versenynap sikerült meghúznom a lábamat, két hétig úgy kellett játszanom, hogy kisebb zöld foltok voltak rajta, amiről azt mondták, akár izomszakadás is lehet.Végül úgy tűnik, semmi komoly nem történt, másképp nem tudnék szaladni sem edzéseken, nem is éreztem úgy, emiatt le kellene állnom.

– Azt említetted, hogy a Talmács klubjával a felnőttek közt játszotok, a VSK-val pedig a junioroknál. Mennyire érzed a különbséget a két korosztály között, így, hogy folyamatosan váltogatod őket?

– Nagyon érzékelhető, Kolozsváron van junior és felnőtt szinten is a legerősebb csapat. Amikor a VSK-val játszunk a helyi ifi csapat ellen, úgy érezzük, képesek lehetünk őket megverni, de a felnőtteknél nem érzek erre esélyt. Az viszont pozitívum, hogy két csapatnál többet tudok fejlődni a korombelieknél, mert minden egyes hétvégén van meccsem.

– Az edzéseket hétközben otthon végzed?

– Volt olyan, hogy felmentem Marosvásárhelyre, ahol még mindig nincs tekepálya, ezért onnan Kolozsvárra kell átmenni az edzésekért. Ez még az elején volt, hogy összeszokjunk a csapattal. Most úgy vagyok vele, itthon, Kézdin is tudok edzeni, mert elég fárasztó lenne az a 3-4 órányi utazás, amit egy edzésért be kéne vállalni.

– Ami a fáradtságot illeti, két szezon között mennyi időd jut a regenerálódásra?

– Nagyon jól szokott esni, amikor nyáron vége van a szezonnak. Úgy kell elképzelni, mint egy iskolai szünetet, szeptemberben kezdjük újra. Persze nyáron sem szeretnék kiesni a formából, ezért, ha van időm rá, legalább heti két edzést megcsinálok ilyenkor is.

– Milyen céljaid vannak a teke mellett, szakmát tekintve mivel foglalkoznál?

– Mindenféleképpen az autóiparban szeretnék elhelyezkedni, akár mérnöki, akár más szinten. Bár most végeztem az autószerelő iskolával, az érettségire még két évet várnom kell. Itthon ezen a szakon nem teheted le az érettségit, csak ha visszairatkozol. Ezután a két év után szeretnék menni akár Brassóba, akár Kolozsvárra, autómérnökire.

– Azt már tudod, hova fogsz visszairatkozni?

– Itthon vissza tudnék iratkozni, de az a baj, az esti iskola lenne. Kolozsváron van a LPS (Sportlíceum), ahol szintén fogadnának, csak ott tekét nem lehet sportként választani. Jobban szeretnék ott tanulni, de még sok érdeklődés kell, amíg meghozom a döntést, idővel ki fog derülni.

– Ami a tekét illeti, nemzetközi szinten mit szeretnél elérni?

– Nemrég elhívtak Magyarországra játszani a Zalaegerszeg ifi csapatához. Úgy érzem, nem tudnék csatlakozni hozzájuk, mert pénzügyileg nem tudtak annyit ajánlani az ifiknél, hogy kint meg tudjak élni. Itthon viszont szeretnék minél többet fejlődni, s egy jó ideig a román válogatottban maradni.