A marosvásárhelyi Böjthe Benjámin kezdetben csak játékként tekintett a birkózásra, viszont már gyerekként sem szeretett kihagyni egyetlen edzést sem. Kemény munkája korábbi edzőjének is feltűnt, aki egy idő után szembesítette azzal, országos bajnoki címet vár tőle. A fiatal sportoló ezt nem nyomásként kezelte, hanem meg akarta hálálni a bizalmat, ez pedig sikerült is neki. Első nagyobb eredményei után már a válogatottban is számítottak rá, idővel pedig eljött a pont, amikor elhagyta szülővárosának klubját. Bár először izgult amiatt, hogyan fogják fogadni az ország legerősebb klubjának számító Steaua Bukarestnél, végül mindenkivel könnyen hamar megtalálta a közös hangot. Az évek során erőnlétileg is sokat fejlődött, valamint megtanulta, sosem szabad abban a tudatban a szőnyegre lépni, hogy a nála erősebbnek tűnő ellenfelet nem lesz esélye legyőzni.

– Mikor léptél rá életedben először a birkózó szőnyegre?

– Ez 2012-ben volt, hétévesen kezdtem el, a téli időszakban, ha jól emlékszem. Első benyomásra érdekesnek tűnt számomra, mert játéknak vettem. Nem tudtam elképzelni, milyen a profi szint, idővel viszont elkezdtem gondolkodni azon is. Már az elejétől rendszeresen jártam edzőhöz, nem igazán hagytam ki egy edzést sem. Élveztem, hogy birkózunk és odacsapjuk egymást.

– Akkor már megvolt benned a gondolat, hogy egyszer bajnoki címeket nyerhetsz vagy csak idővel kezdett ez járni a fejedben?

– A vásárhelyi edzőm mindig készített év elején egy listát, amibe beleírta, hogy az edzések alapján kitől mi lesz az elvárása. Ezt nekem meg is mutatta. Az volt beleírva, tőlem országos bajnoki címet vagy második helyet vár. Ezután az volt bennem, ezt a célt muszáj lesz elérnem és sikerült is megszereznem az első bajnoki címemet. Ez motivált engem a továbbiakban is.

– Mikor érezted magad késznek arra, hogy kipróbáld magad nemzetközi szinten is?

– Ez már 2018-ban megfordult a fejemben. Ahhoz, hogy nemzetközi versenyre mehessen valaki, itthon nyernie kell valamelyik országos versenyen, legyen az bajnokság vagy kupa, vagy külön válogató. Nekem az sajnos elsőre nem sikerült, mert a legjobbal birkóztam, aki megvert. A következő évre még jobban felkészültem, ismét vele kerültem össze, s akkor már le is győztem.

2018 végén bekerültem az U15-ös román válogatottba, ahol sokkal többet fejlődtem, mint korábban klubszinten. Ez nekem nagyon fontos pont volt, a következő évben már részt is vehettem életem első Európa-bajnokságán.

– Ami a klubváltást illeti, te Marosvásárhelyről Bukarestbe szerződtél. Mennyire volt nehéz a döntés?

– Elég nehéz volt, több okból is. Nem tudtam, hogyan fognak várni az új klubnál és mennyire lesz könnyű beilleszkedni. Amellett más klubhoz is hívtak akkor, amikor bronzérmet szereztem az Eb-n. Mivel tudtam, hogy a Steaua Bukarest a legjobb klub Romániában, végül odaigazoltam. Úgy érzem, végül jól döntöttem.

– Ezek szerint végül sikerült hamar megtalálni a közös hangot az edzői stábbal.

– Az edzővel könnyen, mivel nagyon nyugodt ember, s könnyen meg tudja találni az összhangot a sportolókkal. Ami a többieket illeti, legtöbbjüket ismertem már a válogatottól és könnyű volt közéjük beilleszkedni.

– Térjünk rá arra, ami a szőnyegen történik. Szerinted melyik a legfontosabb tényező egy meccs eldöntésénél?

–Sok befolyásoló tényező lehet, de a legfontosabb, hogy több edzőpartnered is legyen, akikkel rendszeresen tudsz birkózni. Ha mindig ugyanazzal a partnerrel készülsz, egy idő után megszokod a mozgását, s automatikussá válik számodra az egész. Ha cserélgeted őket, akkor jobban tudsz fejlődni. Emellett kell az erő, lobbanékonyság, gyorsaság, koncentráció is.

– Neked az évek során a technikai fejlődés vagy a meccseken való fókuszálás jelentett nagyobb kihívást?

– Elég technikásnak tartom magam, több különdíjat is szereztem azzal, hogy a legtechnikásabb sportoló voltam. Inkább erőnlétileg voltam lemaradva, ez a súlyomtól is függött, de mostanra ezen a téren is erősebb lettem. A fókuszálással sem volt problémám, az ellenfeleim egy részét ennek köszönhetően tudtam megverni. Amikor nem voltam felkészülve mentálisan, akkor vesztettem. Ha egy másik sportolóról azt gondolod, túl erős és nem tudod megverni, eleve rosszul állsz hozzá a meccshez.

– Ha a folytatást nézzük, mi a legnagyobb cél számodra?

– Egy világbajnoki érem, mert az még nincsen, de nagyon szeretnék. Ezt persze nem könnyű elérni, a világbajnoki címet még nehezebb. Emellett Európa-bajnokságokon is szeretnék elérni nagyobb eredményeket. Most léptem be az U23-as korosztályba. Úgy gondolom, ha sok edzés van a hátam mögött, akkor ott is sikerülhet érmeket szerezni.

– A korosztályváltás okozott számodra bármilyen nehézséget?

–Nem igazán, mert az U20-as és a 23-as korosztály között nincs nagy különbség, csak néhány ellenfél cserélődött ki. Nem tűnik számomra olyan nagy váltásnak.

– Hogy néz ki a mindennapokban az edzésprogramod?

– Ez attól függ, hogy éppen itthon készülök-e vagy el vagyok menve valahová. Itthon általában hétfőn, szerdán és pénteken edzek szőnyegen, ott kb. két órát szoktunk készülni. Ez a technikáról, a gyorsaságról és az erőről szól. A keddi napot külön fizikai felkészülésre használjuk, ebben van szaladás és edzőtermi felkészítés is. Amikor külföldön vagyunk edzőtáborokban, két edzés van naponta, ezek kevesebb technikáról és több birkózásról szólnak.

– Ha az eddigi eredmények közül ki kell valamit emelni legfontosabbként, melyik lenne az?

– 2023-ban lettem az U20-as korosztályban európai bronzérmes, arra vagyok a legbüszkébb. Az az évem rosszul is indult. A verseny előtt azt gondoltam, semmi esélyem nincsen, mert új voltam a korosztályban, de úgy felkészültem végül mentálisan és fizikailag is, hogy végül mindenkit meglepve érmet szereztem.