Önvédelem céljából ismerkedett meg a küzdősportokkal, ma már K1-ben Európa-bajnoknak, low-kickben világbajnoknak mondhatja magát a nagyernyei Bajkó Balázs. Az elszánt sportolónak pályafutása során többször kellett rövid időn belül lefogynia ahhoz, hogy a legjobb teljesítményt hozza ki magából. Szerinte a fizikai felkészülés mellett fontos volt megtanulnia, higgadtnak kell maradnia a ringben és nem szabad az első menetben mindent kiadni. Bár egy éve szünetelteti a versenyzést, elképzelhetőnek tartja a folytatást, de még nem döntött a jövőjéről.

Bajkó Balázs 2000-ben született, a Maros megyei Nagyernyén nőtt fel. Eddigi pályafutása során számos sikert ért el a hazai és nemzetközi kick-boxos mezőnyben is.  Edzőjével, a marosvásárhelyi Poczó Zoltánnal 2021-ben a kairói világbajnokságon is szerepeltek, ahol Bajkó low-kick kategóriában aranyérmes lett. Sikere mellett K1-ben is büszkélkedhet országos és Európa-bajnoki címmel is.

– Hogyan kezdődött a küzdősportok iránti rajongás és mikor döntötted el, hogy a kick-boxos vonalat választod?

– Önvédelmi kurzusként indult ez az egész számomra. Az egyik unokatestvéremmel akartunk tanulni, ebből lett később a kick-box és a K1. Az edzőnk látta, hogy lenne erre a sportra igény, akkor kezdett el minket magával vinni a terembe edzeni. Egy és fél év után volt az első versenyünk, innentől szépen lassan haladtunk előre.

– Ha jól tudom, a fiatal harcosoknál gyakran előfordul az, hogy kezdetben túl nagy hévvel mennek bele a mérkőzésbe. Ezzel szemben néha a tapasztaltabbak sokkal higgadtabban küzdenek. Így volt ez a te esetedben is?

– Emlékszem, az első mérkőzésemen már két perc után úgy ki voltam fáradva, hogy alig bírtam tartani magam. Mindent kiadtam, amit lehetett. Nem volt meg az a figyelmesség, ami kellett volna. Ilyenkor az ember csak egyfele lát, előre.  Idővel ezt tudtam korrigálni és okosabban harcolni. Négy-öt év kellett ahhoz, hogy igazán tudjam kezelni az ilyen helyzeteket.

– Első K1-es mérkőzésedet Alexandru Ostoia ellen vívtad. Ott kívülről kifejezetten nyugodtnak tűntél. Hogyan emlékszel vissza az összecsapásra?

– Ő is fiatal harcosnak számít, neki is az volt az első mérkőzése. Jól éreztem akkor a távolságot, az ellenfelem taktikáját, az ütéseit. Arra a mérkőzésre majdnem tíz kilót fogyasztottam. Napi két edzéssel sikerült ezt elérni. Ami a kalóriákat, illeti, ebben az időszakban napi 1100 körül vittem be. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 3000 körül kellene normális esetben bevinnem ahhoz, hogy tudjam fent tartani az izomtömeget.

– Vannak-e a gyors fogyásnak hátulütői a szervezet működésére nézve?

– Túlzott dehidratáció miatt sok baj felléphet. Akár a szívműködésnél is jelentkezhet valami, izomgörcsök fordulhatnak elő. Nekem is egyszer úgy összerándult a kezem, hogy a másikkal egyenként kellett kiegyenesíteni az ujjaimat. Megfelelő vitaminbevitellel viszont ezt is meg lehet előzni.

Manapság sok dolgot ki lehet számolni ezzel kapcsolatban előre, csak utána kell nézni részletesen. Szükség van olyan szakemberek segítségére is, akik otthon vannak a témában. Ismernünk kell a saját testünket is.

– A küzdősportok kategóriái közül melyiket érzed a leginkább a sajátodnak?

– Low-kickben lettem világbajnok. Ezeket a versenyeket úgy kell elképzelni, hogy néhány nap alatt több mérkőzést kell végigcsinálni. Ilyenkor hamar jöhetnek a váratlan sérülések, de a világbajnokságon meccsről meccsre tudtam haladni. A K1-et egyébként jobban szeretem, mert ott lehet használni a térdet is. Sajnos azon a tornán pont kaptam egy váratlan térdest, amely után két lengőbordám is megrepedt. Így végül K1-ben bronzérmes lettem.

– Beszéltünk a fizikai nehézségekről a fogyasztás kapcsán, mi a helyzet a sportág mentális részével? Vannak-e olyan zavaró tényezők, amelyek ki tudnak zökkenteni?

– Sok dolog függ attól, hogy az embernek milyen napja van és mennyire készült fel. Mindig úgy éreztem, ha nem adok bele mindent a felkészülésbe, akkor a meccsen sem lesz meg a szükséges akaraterő. Sok edzés kell ahhoz, hogy a lehető legnagyobb mértékben tudjunk teljesíteni.

– Tervezel nagyobb versenyeket vállalni az idei évben?

– Egy évig kisebb-nagyobb sérülések és magánéleti tényezők miatt szüneteltem. Szeretnék még versenyezni, de mindenkinek megvan az életében az a pont, amikor el kell döntenie, hogyan akarja tovább folytatni a dolgokat. Idén lenne világkupa és világbajnokság, de azt nem tudom, a profik között mennyire van még esélyem eredményt elérni. Még nem döntöttem a visszatérésről.