Mióta az eszét tudja, érdeklik a motorok az ország egyik legjobb hard enduro versenyzőjét, a székelyudvarhelyi Varga Zsoltot. Szülei eleinte féltették a versenyzéstől, de az első néhány alkalom után megbarátkoztak a gondolattal, hogy fiúk hosszú távon ezt a sportot fogja űzni. Fiatalként abban a szerencsés helyzetben volt, hogy Kovács Ervin Zsolt személyében olyan rutinos versenyzőt ismert meg, aki későbbi karrierjére is felkészítette. Mára hosszú ideje tagja a sportág hazai élmezőnyének, karrierje során sok nagy tudású, nemzetközi szinten eredményes motorossal vette fel a harcot. Mivel a motorsport elkezdése költséges, megélni pedig nem lehet belőle, nem látja könnyűnek a sport iránt érdeklődő fiatalok helyzetét. Romániában nagyon kevés motoros iskola van, ezért a távoli jövőre nézve, ő maga is gondolkozik azon, hogy másoknak segítsen elindulni útjukon.

– Mikor keltették fel az érdeklődésed a motorok?

– Amióta az eszem tudom, azóta rajongok a motorozás iránt. Négyéves lehettem, amikor apum elvitt egy udvarhelyi cross versenyre. Ott szerettem bele a motorozásba. Később, az első motoromat nyolcéves koromban kaptam meg. Akkor még nem versenyszerűen akartam űzni, csak hobbiként. Versenyezni tizennégy évesen kezdtem el.

– Ez egyedül a te döntésed volt vagy biztattak mások is arra, hogy belevágj?

– Azt nem mondanám, hogy biztattak, ez inkább nekem volt az álmom. A szüleim féltettek az elején, az első néhány versenyemen, aztán később már nem volt ilyen probléma. Most is azt látom, hogy ha a szülő jobban szeretné, hogy a gyerek sportoljon valamit, mint ő maga, akkor hosszú távon abból nem lesz semmi. Az én esetemben elmondhatom, hogy igazán ezt akartam.

– Ki segített neked kezdetben a felkészülésben?

– Először édesapám tanított motorozni. Később, amikor elkezdtem versenyezni, megismertem Kovács Ervin Zsoltot, aki már nagyon rég járt versenyekre világszinten is. Ő a teljes karrierem során sokat segített nekem, tőle tanultam meg igazán motorozni. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert ő átadta nekem a tapasztalatait és gyorsan tudtam fejlődni. A másik udvarhelyi versenyzővel, Józsa Norbert Leventével együtt tanultunk, mivel közel laktunk egymáshoz, együtt is tudtunk készülni. A román bajnokság versenyein a dobogón általában legalább két Hargita megyei versenyző állt.

– Már az elejétől igyekeztél a bajnokság minden egyes állomásán részt venni vagy kiválasztottál néhány versenyt, amire el akartál jutni?

– Akkoriban indult Romániában a Hard Enduro bajnokság. Természetesen célunk volt az, hogy részt vegyünk minden futamon. Már a karrierem legelején részt tudtunk venni külföldi versenyeken is, Ausztriában vagy Törökországban.

– Volt olyan verseny, ahol első romániai versenyzőként tudtál pontot szerezni.

– Négy éve indult a Hard Enduro világbajnokság. Büszke vagyok arra, hogy én vagyok az első Romániából, aki pontot szerzett azon a versenyen, egy szebeni futamon sikerült ezt elérnem. 2024-ben több futamon is részt vettem, Szerbiában, Törökországban és Ausztriában. Mindenhol pontot tudtam szerezni.

– Mennyit vesz el a versenyekre való felkészülés, és mire jut még időd emellett?

– Sajnos Romániában ebből a sportból nem lehet megélni. Ez szinte lehetetlen, ha ügyesen csinálja az ember, 0-ra vagy nagyon kis pluszra ki tud jönni. Emellett nekem van egy vállalkozásom, ami nagyon kapcsolódik a sporthoz. Jelenleg nehéz bármi másra koncentrálnom, mint a verseny vagy a munka. Amikor abbahagyom a versenyzést, lehet én is átadnám a tudást másnak is, úgy, ahogyan korábban nekem segítettek a tapasztaltak. Sajnos egész Erdélyben észrevehető, hogy nem igazán vannak motoros iskolák. Legközelebb Brassóban vagy Bukarestben van.

– Maga a versenyzés is költséges. Hogy látod, egy fiatal tehetségnek ma mennyire van nehéz dolga, ha szponzorok kereséséről van szó?

– Aki csak most indul el az úton, annak nagyon nehéz szponzort találnia, mert egy támogató folytonosságot és eredményeket akar látni. Sok olyan versenyző van, aki egy-két év után abbahagyja. Kezdetben tehát elég nehéz, utána már lehet szponzorokat találni, de akkor sem könnyű, mert nem olyan sportágról van szó, amit nagyon sokan ismernének. Tévében is elég nehéz közvetíteni egy nyolcvan-száz kilométeres pályán zajló versenyt, de már ebben is sokat fejlődött a román bajnokság. Én a szponzorok terén szerencsésnek mondhatom magam, mert a karrierem elején is voltak már támogatóim. Most a saját magam szponzora vagyok.

– Az idei szezonra melyik volt a legfontosabb célod?

– A legfontosabb talán a nagyszebeni Red Bull Romaniacs, amelyen minden nap száz és kétszáz kilométer közötti távot teszünk meg. Ez időben napi nyolc-tíz órát jelent, szóval rendkívül megterhelő nemzetközi verseny. Én a legnehezebbnek számító GOLD kategóriában indulok, amelyet általában csak tíz-tizenöt versenyző szokott befejezni. Nekem eddig háromszor sikerült végigmennem rajra. Mivel itt a világ legjobbjaival versenyzünk, számomra minden évben ez a legnagyobb kihívás. Emellett van a román bajnokság, ahol jelenleg a harmadik helyen állok, két futammal a vége előtt. Továbbá részt fogok venni egy törökországi és egy spanyolországi világbajnoki futamon.

– Ezekből a világbajnoki versenyekből mennyit tudsz bevállalni évente?

– Ezek nem olcsó versenyek. Egy állomáson a részvétel kb. annyiba kerül, mint a teljes román bajnokság. Ezt a költséget saját erőmből kell előteremtenem, és a munkámtól is függ, mikor tudok elutazni ezekre az állomásokra.