Ötszörös olimpiai bajnok, és több mint 10 olimpiai érmet szerzett pályafutása során, ám mégsem ezek jelentették élete legnagyobb kihívásait. Keleti Ágnesnek ugyanis valódi életveszélyekkel is meg kellett küzdenie, hiszen zsidó családban született a 20. század elején. A tornász karrierjét megnehezítette a második világháború és a zsidótörvények, amelyek „tíz évet elvettek az életéből”, így csak 26 évesen – amikor más már visszavonult volna – tudott debütálni az 1947-es Balkán-bajnokságon, ahonnan győztesen tért haza. Sportpályafutását az 1956-os forradalom tovább nehezítette, ám Keleti Ágnest a fizikai és lelki szenvedések sem állították meg. Ha kellett, a folyóparton tornászott, orosz tankok mellett sétált el nap mint nap a tornaterembe, és 31 éves volt, amikor megszerezte első olimpiai aranyérmét. A sportolónő életéről szóló, az Aki legyőzte az időt című portréfilmet csütörtökön, szeptember 21-én vetítették a Győzelem moziban, a film rendezője, Oláh Kata és operatőre, Csukás Sándor jelenlétében.

Szeptember elején röppent fel a hír, hogy Keleti Ágnes lett a legmagasabb kort megélt élő olimpiai bajnok a világon, hiszen túlhaladta a vízilabdázó Tarics Sándort. Így a 2022 decemberében megjelent, életéről szóló dokumentumfilm ismét aktuálissá vált, és a kolozsvári közönség is megtekinthette a Győzelem moziban csütörtök este. A dokumentumfilmből fény derül a sportolónő ifjú korára, hogy hogyan lett csellistából tornász, és arra is, hogy hogyan élte túl a második világháborút hamis papírokkal, majd hogyan kezdett újra tornászni a sokéves kiesés után.

A filmben olyan személyek szólalnak meg, mint Keleti Éva fotográfus, Zoller Mária tornász, Dobor Dezső sportújságíró, Jusztin Ádám, a Maccabi VAC elnöke és persze a sportolónő egyik fia is, Rafael. Az interjúkból, archív felvételekből, fotókból és a Keleti Ágnes önéletrajzi írásaiból felolvasott részletekből kibontakozik a sportolónő igazi személyisége, aki mindig jókedvű, rendkívül humoros, szerény, még ma is tud jó néhány tornatrükköt, és 102 évesen is inkább a jövőre gondol, mint a múltra, utazni szeret a legjobban, mert „az utazás a legfőbb élmény számára”.

A dokumentumfilmből az is kiderül, hogy a tornásznő Izraelben talált második otthonára, ahová 36 éves korában vándorolt ki, és megteremtette a torna alapjait, sportolók és edzők generációit nevelte ki, emellett családot alapított. Mint a filmben elhangzik, sokáig bántotta, hogy nem tért haza Magyarországra, hogy a magyar tornáért többet tegyen, ám 95 évesen végre bekövetkezett régi vágya, és hazaköltözött Magyarországra. Keleti Ágnes szerint a „sportolás fontos, de nem az az élet közepe”, hiszen a család, a házasság, a szerelem a legfontosabbak az életben, ugyanakkor ő úgy tartja, nem kell mások elvárásainak megfelelni, „saját elveinkhez kell hűnek maradnunk”, és ő úgy is éli mindennapjait.

„Nagyon nehéz volt 100 évet belesűríteni egy filmbe”

A filmvetítés után közönségtalálkozóra került sor az alkotókkal, akik elmesélték, hogy a másfél éven keresztül forgatott film munkálatait megnehezítette a koronavírus, így a sportolónő 100. születésnapját is a karanténnal terhelt időszakában tudták megünnepelni. Csukás Sándor elmondta, pontosan a körülmények miatt a filmet legnagyobb részt a rendezővel ketten forgatták, ugyanakkor nem lehetett nagy stábbal dolgozni, hiszen „annyira intim történeteket mesél el a sportolónő az életéből”. Az operatőr szerint fontos, hogy a filmkészítőnek legyen személyes küldetéstudata, hogy igazán megismerje az alanyát, így, mint mesélte, a rendezővel ketten nagyon sokszor csak ültek és beszélgettek a sportolónővel, igyekeztek megismerni őt, hogy jobban megértsék életét és döntéseit.

Oláh Kata ehhez hozzátette, szerinte fontos, hogy minden dokumentumfilm az alanyától függően találja meg a formáját. „Amikor én megismertem Ági személyiségét, tudtam, hogy nem hozzá illő egy konzervatív, beszélő fejes film, hiszen ő annyira élettel teli és vidám, nem ájul el önmagától, és szerintem ez a gyönyörű benne” – mondta. Ugyanakkor igyekeztek „széles skálán mozogni”, így többször kimozdították a lakásából a sportolót, sok archív fotót és filmet, animációt is használtak, ugyanakkor a filmet végigkísérik Keleti Ágnes önéletrajzi írásának részletei is, amelyeket egy színésznő olvas fel. Az alkotók szerint ezek teszik igazán sokszínűvé a portréfilmet. „Nagyon nehéz volt 100 évet belesűríteni egy filmbe, ám nem akartuk, hogy a film csak a sportról szóljon, hiszen Ági életét végigkísérte a háború, a sok utazás, a forradalom és az újrakezdés Izraelben, a család. Egy biztos, hogy Ági vasból van és egy örök túlélő, akit a koronavírus alatt műtöttek a csípőjével, és az orvosok jóslatai ellenére is felépült, úgyhogy már tervezzük is a 103. születésnapot” – mesélte a film rendezője, Oláh Kata.

Keleti Ágnes 16 éves korában kezdett el tornázni, 19 évesen nyerte első bajnokságát, majd a második világháború borzalmait és a német megszállás utáni időszakot Juhász Piroska néven, hamis papírokkal, Szalkszentmártonban vészelte át. Annak ellenére, hogy korábban évekig nem edzhetett, 1948-ban kijutott a londoni olimpiára, ott végül mégsem szerepelhetett, ugyanis az utolsó edzések egyikén bokaszalag-szakadást szenvedett. Négy évvel később, 31 évesen az 1952-es helsinki olimpián azonban már a talaj bajnoka lett, két évvel később pedig Rómában felemás korláton világbajnokságot nyert. Keleti Ágnes 1956-ban ért karrierje csúcsára a melbourne-i olimpián: három szeren és csapatban is a dobogó legfelső fokára állhatott fel, négy aranyéremmel a nyakában. A játékok legeredményesebb versenyzője és egyben a legidősebb tornásznő lett, aki olimpián diadalmaskodni tudott.