Emléktábla-avatással, könyvbemutatóval, irodalmi visszaemlékezésekkel és diákoknak szervezett olvasójátékkal tisztelegtek Zilahon a Kossuth-díjas Szilágyi István, a Nemzet Művésze előtt. A megemlékezés középpontjában az író életművének megőrzése, személyes hagyatékának megismertetése és a fiatalabb nemzedékek megszólítása állt. Az EMKE és a Silvania Főgimnázium közös rendezvényén bemutatták a Beszélő papirosok című kötetet, értékelték a Katlanváros alapján szervezett olvasójátékot, majd újabb emléktáblát avattak az író tiszteletére.

Vannak alkotók, akiknek művei messzire viszik szülőföldjük hírét, miközben életművükben mindvégig felismerhető marad az a táj, az a város és az a közösség, ahonnan elindultak. Szilágyi István számára Zilah szellemi világának meghatározó része, olyan hely, amelyhez emlékei, emberi tapasztalatai és irodalmi látásmódja kötődött. Erre a szoros kapcsolatra emlékeztek október 10-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) zilahi székházában.

Az emlékezés közös felelősség

A szombati megemlékezés a Kálvineum épületénél kezdődött, ahol megkoszorúzták a tavaly felavatott Szilágyi István-emléktáblát, ezt követően az EMKE székházában folytatódott a rendezvény. Gombos Gyöngyi, az EMKE alelnöke, a rendezvény egyik főszervezője beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a kultúra művelése többek között azt jelenti, hogy számon tartjuk értékeinket, megbecsüljük alkotóinkat, és gondoskodunk arról, hogy szellemi örökségük a következő nemzedékek számára hozzáférhető maradjon. Szilágyi István életműve az erdélyi magyar irodalom maradandó értéke – hangsúlyozta. Írásaiban Erdély tája, történelme, embere, sorsa és emlékezete egyaránt jelen van, prózája az emberi lélek mélységeibe, a közösség múltjába vezet.

A Silvania Főgimnázium nevében Mátyás Éva aligazgató köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, hogy az intézmény számára személyes jelentősége van a megemlékezésnek: ugyanis Szilágyi István egykor az iskola diákja volt. Az író munkássága és emberi tartása olyan példa, amelyet érdemes a mai tanulók elé állítani – fogalmazott. Művei révén a zilahi közösség újra felfedezheti önmagát, saját múltját és azokat a helyeket, amelyek addig talán észrevétlenül vették körül. Mátyás Éva szerint bár ez a világ a korábbi nemzedékek számára még az otthonosságot jelenti, a mai fiatalok már egyre távolabb kerülnek tőle, ezért fontosnak tartották, hogy a diákok necsak halljanak az íróról, hanem saját olvasmányélményeiken és a városban tett sétáikon keresztül megismerjék munkásságát. A pedagógus köszönetet mondott kollégáinak, Szabó Katalinnak és Széles Beátának a program megszervezéséért, Bábán Csabának az irodalmi séta vezetéséért, Lakó Évának a város történelmének megismertetéséért, valamint Szilágyi Júliának, aki könyvadományával segítette a kezdeményezést.

Az irodalmi műhely titkai

Szilágyi István életművét Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője idézte fel. Beszédében rámutatott, hogy az író munkássága több irányba ágazik, és műveinek különböző rétegei egymást kiegészítve rajzolják ki az alkotó gondolkodását. A Kő hull apadó kútba, a Hollóidő, az Agancsbozót és a Messze túl a láthatáron című regények, akárcsak a novellák és más írások, különböző világokat tárnak fel, de felismerhető bennük a sajátos írói hang, a részletek iránti figyelem és az a törekvés, hogy a történetek az egyéni sorsokon túl a közösség egészéről szóljanak.

Az előadó személyes emlékekkel hozta közelebb az írót, felidézte a Helikon szerkesztőségében látott kéziratokat, az apró betűs jegyzeteket és azokat a hétköznapi tárgyakat, amelyek egy-egy készülő mű hátterében rejtőzhettek. Kitért a Kő hull apadó kútba nemzetközi fogadtatására, kiemelve, hogy a regény több nyelven megjelent, és jelentős külföldi sikert ért el.

Szilágyi István pályájának másik meghatározó területe a szerkesztői munka volt. Az Utunk irodalmi hetilapnál, majd a Helikonnál végzett tevékenysége révén nemzedékek irodalmi életére gyakorolt hatást. Karácsonyi Zsolt felidézte Bodor Ádám visszaemlékezését, amely szerint Szilágyi István támogatása nélkül életművének jelentős része talán nem született volna meg. Előadása végén arra biztatta a jelenlévőket, hogy Szilágyi István mondatai, gondolatai kapaszkodót adhatnak a nehéz pillanatokban, és segíthetnek abban, hogy a közösség továbbépítse mindazt, amit az elődök ránk hagytak.

A levelekből egy emberi élet rajzolódik ki

A megemlékezés egyik kiemelt mozzanata Szilágyi István Beszélő papirosok – Levelek és más dokumentumok Szilágyi István műhelyéből című kötetének bemutatása volt. A könyv anyagát felesége, Szilágyi-Tamás Júlia válogatta és látta el magyarázatokkal. A kötet különleges betekintést kínál az író személyes történetébe, a levelek, feljegyzések és más dokumentumokból összeálló portré által, amely az alkotót a magánember, a férj, a barát, a szerkesztő és a közéleti szereplő oldaláról mutatja meg. Szilágyi Júlia a könyv bemutatásakor hangsúlyozta: a levelezés az emberi élet egyik legfontosabb dokumentuma, mert személyes hangon, közvetlenül őriz meg olyan gondolatokat és érzéseket, amelyek az irodalmi művekben már átalakult formában jelennek meg.

A levelekből követhető Szilágyi István fiatalkora, egyetemi időszaka, íróvá érése, utazásai, nagyregényeinek születése és szerkesztői munkássága. A dokumentumok egy része az író saját kezű írása, más levelek pedig hozzá érkeztek. Szilágyi István nem vezetett naplót, ám levelei és fennmaradt feljegyzései révén rekonstruálható gondolkodásmódja a világról, hogyan alakultak emberi kapcsolatai, és milyen tapasztalatokból építkezett íróként.

A kötet bemutatóján Szilágyi Júlia mellett a családtagok is felolvastak egy-egy részletet a könyvből, többek között elhangzott Hervay Gizella és Kincses Előd egy-egy levele. A különböző szerzőktől származó dokumentumok sokszínűvé teszik a könyvet: az olvasó nem egyetlen nézőpontból ismerheti meg Szilágyi Istvánt, hanem azoknak az embereknek a visszaemlékezéseiből is, akik életének és munkásságának részesei voltak. A Beszélő papirosok a családi és baráti levelezés mellett a korabeli kulturális és politikai körülményekről ad képet. Segítségével megismerhetők az erdélyi magyar írók mindennapjai, a szerkesztőségi élet, a Ceaușescu-korszak alkotói környezete, valamint azok a történelmi tapasztalatok, amelyek az író nemzedékének életét meghatározták. A könyv összeállítása jelentős munkát igényelt, hiszen Szilágyi István nem minden dokumentumán tüntette fel a dátumot. A könyv egyszerre szól az irodalom iránt érdeklődőknek, a korszak kutatóinak és mindazoknak, akik közelebbről szeretnék megismerni Szilágyi István emberi világát.

Szilágyi Júlia arra biztatta a fiatalokat, hogy olvassanak minél többet, mert az olvasás tudást ad, formálja az ember gondolkodását, érzékenységét és mások iránti megértését. A bemutató végén a család megmutatta Szilágyi István Kossuth-díját, majd elhangzott, hogy a közeljövőben Kolozsváron emlékszoba létesül Szilágyi István, Szilágyi Domokos és Lászlóffy Aladár tiszteletére.

Irodalmi kalandozás a fiatalokkal

A rendezvény egyik fontos része a zilahi Silvania Főgimnázium diákjainak bevonásával szervezett olvasójáték értékelése volt. A kezdeményezést az EMKE zilahi szervezete és az iskola közösen hirdette meg, azzal a céllal, hogy a tanulók nemcsak tananyagként találkozzanak Szilágyi István nevével, hanem saját élményeken keresztül fedezzék fel műveit.

A program mottójául az író egyik mondatát választották: „Mindent, ami később lényeges lett számomra, onnan hozok”. A felhívás az Olvassunk együtt! címet kapta, és Szilágyi István Katlanváros című kötetére épült. A jelentkező huszonöt diák megismerkedhetett a XX. századi Zilah történetével, olvasókörökön vehetett részt, és bejárhatta a kötethez kapcsolódó városi helyszíneket. Szabó Katalin magyartanárnő az értékelés során elmondta: a program legfontosabb célja az volt, hogy a diákok kedvet kapjanak Szilágyi István műveinek olvasásához. A szervezők ezért választották a közös olvasás, a városi séta és a csoportos feladatok kombinációját.

A pedagógus szerint a közös munka hatékonyabbá és élményszerűbbé teheti az irodalom megismerését, továbbá a diákok olyan utcákkal, helyekkel és várostörténeti részletekkel találkozhattak, amelyek segítettek közelebb hozni hozzájuk az író által megidézett világot.

„A könyv üzenete jusson el hozzánk”

A megemlékezés végén Karácsonyi Zsolt egy fabulát idézett fel, amelynek tanulságát Szilágyi István műveinek olvasására vonatkoztatta. Arra emlékeztetett, hogy egy könyv befogadásához megfelelő időre és figyelemre van szükség: meg kell találni azt a pillanatot, amikor valóban nyitottan tudunk közeledni hozzá. Karácsonyi Zsolt szerint az EMKE falán elhelyezett és felavatott emléktábla megállásra és visszatekintésre késztet. Az alkotást Lugossy László szobrászművész készítette, látványtervét Adorján Ilona, kivitelezését pedig Kiss Barna végezte.

Az avatáson Szilágyi Róbert István, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke elismeréssel szólt az EMKE, a Silvania Főgimnázium pedagógusai és diákjai munkájáról, kiemelve, hogy a rendezvény nemcsak megemlékezés volt, hanem az elmúlt hetek közös munkájának és irodalmi élményeinek bemutatása is. Mint fogalmazott, a zilahi és a szilágysági magyar közösség feladata, hogy emlékhelyeket állítson azoknak, akik jelentős szerepet játszottak a nemzeti identitás megőrzésében. Szilágyi István esetében különösen fontos ez a kötődés, mert a város és az itt szerzett élmények meghatározó szerepet töltöttek be az író életpályájában. Az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke hangsúlyozta, hogy az iskolának és a pedagógusoknak fontos feladatuk van abban, hogy a fiatalokkal megismertessék és megszerettessék az erdélyi magyar irodalom nagy alakjainak műveit.

Az emléktábla leleplezését követően elhelyezték az emlékezés koszorúit, majd elhangzott az a kezdeményezés, hogy Szilágyi Istvánt posztumusz díszpolgári címmel tüntessék ki Zilahon, ezáltal a város méltó módon ismerhetné el Szilágyi István életművét és a városhoz fűződő kapcsolatát.