Szatmárnémetiben a Zárda templom előtt, a város egyházi vértanújának, Gonzeczky Jánosnak az emléktáblájánál tisztelegtek a szabadságharc kivégzett hősei előtt.

Az Aradon kivégzett tizenhárom honvéd tábornok és az 1848–49-es szabadságharc vértanúinak nemzeti gyásznapján a Szatmárnémeti RMDSZ, a MIK és a Szent István Kör szervezett megemlékezést az 1949. október 8-án kivégzett Gonzeczky János tábori lelkész emléktáblájánál.

Az eseményt – a hagyományoknak megfelelően – ökumenikus ima indította: Ft. Illyés Csaba, római katolikus lelkész, általános helynök és Nt. Király Lajos, református lelkipásztor, esperes mondtak imát.

A katolikus egyház képviselője imájába foglalta Gonzeczky Jánost, a városépítő Hám János püspök munkatársát, emlékeztetve a jelenlévőket: ők ketten sokat tettek a Zárda templom felépítéséért, amelyben irgalmas nővérek dolgoztak, szolgálva a közösséget. A református esperes kifejtette: a múlt felidézése jó alkalom lehet arra, hogy felismerjük a béke, a szabadság és az emberi méltóság értékét.

Pataki Csaba, a Szatmár megyei tanács elnöke és a Szatmár megyei RMDSZ vezetője az emlékezés három szintjéről beszélt. Az első, amikor összegyűlünk és fejet hajtunk, a második, amikor megismerjük hőseink történetét, a harmadik pedig, amikor megértjük, miért vállalták a legnagyobb áldozatot.

„A haza szeretetéről mi, külhoni magyarok mindennél jobban tudjuk, hogy több pusztán földrajzi kategóriánál, nem a sírva vígadás, de nem is kopott szófordulatok. Tudják, hogy mi volt az egyetlen, amit nem adtak fel az aradi vértanúk? A szabadság iránti vágyukat és szerintem valahol itt kell keresni a hazának a szeretetét, a szabadságban, az egyének és az ország szabadságában. Mert ők azért haltak meg, hogy mi, itt ma szabadok lehessünk, hogy szabadon szeressük mindkét hazánkat” – mondta.

Simon Előd konzul, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának munkatársa is felszólalt a rendezvényen. Rámutatott: ahogy március 15-e minden magyar ember életében az ébredés dicső kezdetének az ünnepe, egyben a tavasz, a reménnyel teli újjászületés napja, úgy október 6. egy rettenetesen sötét nap, a vérbe fojtott szabadságharcot megbosszuló dicstelen, barbár, gyáva cselekedetek napja. „Gyászban emlékezünk, mert százhetvenhét évvel ezelőtt legszebb álmainkat küldték bitóra” – mondta.

A megemlékezést szavalatok és énekek színesítették: Kánya Jázmin, a Református Gimnázium diákja Sajó Sándor Magyar háromság című versét szavalta, Gál Csanád, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákja pedig Ady Endre Október 6. című versével emelte a hangulatot, illetve a Barátság Nyugdíjas Klub tagjai énekeltek.

Gnándt Zoltán történelemtanár, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója a történelmi eseményeket elevenítette fel, kiemelve a vértanú tábornokok és a szabadságharc mellé álló Gonzeczky János alakját.

Az eseményt az emléktábla megkoszorúzása zárta.