Idén, június 6-án volt 175 éve, hogy az erdélyi országgyűlés, báró Wesselényi Miklós javaslatára, megszavazta az erdélyi jobbágyfelszabadításról szóló törvényt. Erről emlékezett meg főhajtással és koszorúzással a zilahi Wesselényi szobor előtt a magyar közösség.

Seres Dénes RMDSZ-es parlamenti képviselő a múltidézés kapcsán elmondta, nagy fontossággal bír ez az évforduló, ami a magyar, de főleg a román közösség számára jelentős. 1848. június 6-án fogadta el Kolozsváron az erdélyi országgyűlés a jobbágyrendszer felszámolását, ami 1848. június 18-án lépett érvénybe. „Elmondtam a román barátoknak, kollégáknak, hogy a jobbágyok között bár voltak magyarok is, nagyrészt román jobbágyokról tudni. Ezért a többségi nemzet részéről van mit meghálálni Wesselényi Miklósnak. Az úrbéli rendszer felszámolása és a jobbágyság felszabadítása neki köszönhető” – fogalmazott a képviselő, hozzátéve, a megemlékezésből a zilahi magyar közösség megpróbál hagyományt teremteni.

A szobor, amit a zilahi magyarság állíttatott a város főterére 1902-ben, Wesselényi Miklóst és jobbágyát ábrázolja. A szilágysági Zsibón született báró, támogatta a kultúrát, a gazdaságot, neki köszönhető a zilahi Wesselényi kollégium.

Az eseményen beszédet mondott Kürti Barna, az EME Zilah és Vidéke Fiókszervezetének alelnöke, kiemelve, a Kolozsvárt ülésező országgyűlésen, Wesselényi Miklós, a reformkor és a 48-as forradalom legismertebb politikusa, szépen felépített beszédében terjesztette elő az úrbéri törvényjavaslatot. Másfél millió ember ügyében szólt, azokért, akik adót fizettek, úrdolgát teljesítettek és közmunkáztak. Neki jutott a szerencse, hogy kimondhassa a nagy áldozatot: ne legyen többé pórnép, hanem legyenek szabad polgárok, a törvény előtt mindannyian egyenlők, legyenek a közös jog és elkötelezettség szerint testvérek. Kérte, fogadják el indítványát a robot és a dézsma eltörléséről. A teremben mindenki felállt, és ezzel a tervezet elfogadása mellett szavazott. A törvény világosan kijelentette: az úrdolga és más szolgáltatások megszűnnek, a volt úrbéres jobbágyok tulajdonosaivá válnak az eddig általuk használt földek, amelyről adóztak. Csak a vitás, peres kérdésekben avatkozhat majd be a bíróság, egyébként nem. Hátra volt még a felszabadulás pontos idejének meghatározása. Erről vita keletkezett, végül az erdélyi országgyűlés a jobbágyfelszabadulás napjául 1848. június 18-át jelölte meg.

Ahogy Wesselényi Miklós annak idején megfogalmazta: „Nem hátrálunk meg!”, ez a jelmondata a zilahi, a szilágysági magyarságnak is. Szeretnénk folytatni azt, amit az elődeink elkezdtek, szeretnénk építeni, gazdagítani Zilaht és szeretnénk, hogy a zilahi magyarok otthon érezzék magukat városunkban – mondta Fazakas Miklós alpolgármester.

„Ahogy ezt a teret, a Wesselényi teret is felújítjuk, úgy a város többi részét is szeretnénk korszerűsíteni, hogy a zilahiaknak élhetőbb körülményt biztosítsunk, és azok, akik már eltávoztak városunkból, vágyjanak visszajönni. Szeretnénk, hogy az egykori erős zilahi magyar közösség megerősödjön, és hiszem, hogyha összetartunk, hogyha együtt dolgozunk tovább közösségünkért, akkor ez megvalósítható. A Wesselényi által megfogalmazott jelmondattal szeretnénk a munkát tovább folytatni a zilahiak érdekében” – zárta az alpolgármester.